Miért nem kér valaki segítséget a rokonaitól, ha bajban van? Ld. Lent.

Egy rokonom, aki vidéken élt egyedül, nemrégiben váratlanul meghalt. Szívhalál, amint azt a boncolás megállapította. A naplójából kiderült (azért néztünk bele, hogy találunk-e előjeleket a halálára, gyengélkedést pl., fulladást), hogy sokkal rossz körülmények között élt, mint gondoltuk, sokszor napokig nem is evett. És ez csak az idei naplója, ki tudja, mi volt korábban. Ha beszéltünk vele telefonon, azt mondta, hogy minden oké, vannak ilyen-olyan munkái; néha kért egy kis anyagi segítséget, akkor adtunk. Én nem voltam vele szoros kapcsolatban, de Anyukámmal hetente beszélt telefonon. Most megőrülök a lelkifurdalástól, és közben értetlenkedem: miért nem kért segítséget? Miért nem mondta el, milyen helyzetben van? Anyukám és én voltunk egyedül az életében, akik tudtunk volna normálisabban segíteni neki. A naplója alapján visszacsúszott az alkoholizmusba is, sokszor ha volt pénze, azt inkább cigire és borra költötte, nem ételre, bár arra lett volna szüksége. Mi visz rá egy 60 éves férfit, hogy ilyen büszke legyen, hogy titkolja azt, hogy hogyan él? Ideig-óráig rendben, de ez konstans szenvedés és bizonytalanság lehetett számára, amivel gyakorlatilag tönkretette magát testileg és lelkileg.