Működhet úgy egy kapcsolat, ha csak az egyik fél hívő keresztény?

Férjem református, a lányom és én katolikuos vagyunk. ESküvő előtt leszögeztük ki és hova tartozik és ezen nem akarunk változtatni. Sem én, sem ő a vallásunkat nem hagynánk vagy hagytuk volna el a másikért. Nem vagyunk megrögzöttek, de gyakoroljuk. Én vasárnap reggel 7re ő pedig 11re megy misére- istentiszteletre és mindketten ugyanazt az imát tanitjuk a 3 éves lányunknak.

Szerintnem nem kell görcsösnek lenni. Nálunk ez soha nem volt gond vagy probléma témája...remélem ezentúl sem lesz.

azert reformatus es katolikus az mindketto kereszteny es az alapelvek megegyeznek csak a forma mas.

Egy nem hivo par azert komolyabb gond mit ket felekezet

Ez csakis az adott pártól függ.

Hiába írják itt 20an,hogy működhet,nálunk például kizártnak tartom,hogy együtt lennék a férjemmel ha vallásos lenne.

Egyszerűen nem bírnám elviselni ha templomban kellett volna esküdnöm,de ha a gyerekemet imádkozni tanítaná , vagy az ősrobbanást és az evolúciót humbukként emlegetné neki ,hát akkor kellene defibrillálni ..

Mielőtt félreértitek,van 3 felnőtt gyerekem,az egyik hívő lett,bár nem vallásos . Soha nem tiltottam egyiket sem,hogy hittanra járjon,vagy templomba, tisztában vagyok/voltam vele,hogy ők nem a tulajdonaim,saját akaratuk és világszemléletük van ,és volt is már gyerekként is.

Tehát nem üldözöm vasvillával,vagy kívánom máglyára a hívőket,de tőlem nagyon messze áll,nem tudnék a halálomig egy mélyen vallásos emberrel élni.

Ja, hogy ez most hitkérdés? Persze, hogy régen a tudomány összefonódott a vallással, pont ebből a célból jött létre: az okos emberek irányították a butákat, és hogy valamivel kordában tartsák őket, kitaláltak egy láthatatlan hatalmat, ami mindig figyeli őket, hogy az ő akaratuk szerint éljenek. Közben egyházi adókat szedtek, hogy finanszírozni tudják a kutatásaikat, és magukat Isten földi szószólójának nevezték, hogy ne merjenek kárt tenni bennük a barbár népek. Különben mivel tudtak volna hatalmat gyakorolni? Ma már különvált a tudomány a vallástól, ugyanis túlszárnyalta azt. Az első nagyobb tudósokat, akik ellent mertek mondani a vallásnak (vagyis megingatták a mesét, amire épült a befolyásuk) kegyetlenül el is tették láb alól. Még manapság is ugyanígy megy ez a háború, csak kicsit finomabb módszerekkel, vagy legalábbis itt nálunk finomabb módszerekkel.

De ami azt illeti, én sem tudnám tolerálni, ha a párom/támaszom bármikor is kiejtené a száján, hogy "majd Isten megsegít", mert nem ő segít meg, hanem az akarat és küzdés, vagy "ez volt az Ő akarata, minél többet szenvedünk, annál jobb lesz a túlvilágon" - hát igen, életképtelen emberek képesek ilyen önáltatásokba menekülni a valóság elől. A gyenge emberek nem képesek szembenézni azzal, hogy nem számíthatnak csodára, olyan életet élnek, amilyet maguknak kiharcoltak, és a hibáikat is ők maguk követték el, nem pedig eleve úgy volt elrendelve. Soha nem tűrném, hogy a gyerekemnek valaki azt tanítsa, a sorsa nem egyedül az ő kezében van, és hogy hagynia kell magát kihasználni, mert ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel. Soha nem viselném el, hogy bárki azt tanítsa nekik, higgyenek el valamit, mert minden bizonyíték nélkül valaki azt mondja, hogy az úgy van. Számtalan személyiségbeli és életvitelbeli különbséget jelent az, hogy valaki vallásos vagy nem, és ha ezeket össze tudják egyeztetni, akkor nem igazi hívő és nem hívő párról van szó, hanem az egyik fél húz a másik felé.

Egyik tudós és feltaláló sem volt ateista???

Ezt hol olvastad, a Bibliában? Ekkora baromságot...