Működhet úgy egy kapcsolat, ha csak az egyik fél hívő keresztény?

Komolyan ennyit tudtok a hitrol?

Sajnos egy ket kivetellel az osszes leirt dolog urban legenda.

Az igaz hivo minden nap hisz sziveben lelkeben testeben.

Betarjta a szabalyokat de nem kotelessegbol hanem mert igy diktalja a lelke.

Felemas iga nem mukodik konfliktushoz vezet rossz otlet.

Szex kotelezo a hivokhazaspar kozott ezt irja a biblia

Fog gatlas szabad sot az irja az ige annyi gyereket vallalj amenyit el tudsz tartani Csak az abortusz es az abortativ dolgok nem hasznaljak mert az elet szent.

A vasarnapi hivok nem igazi hivok oket hivjuk vasarnapi ketesztenyeknek.

Az igazi hivo adakozik tizedet fizet reszt vesz a gyulekezet munkajaban pl betegeket latogat szegenyeket segit tanit tarsd munkat vegez stb stb

Az igaz hivo szereti hazastarsat egy eletre szolo szovetsegben es a csaladja van elso helyen szamara.

A bibliat mint isten szavat nezi es megeli.

Nekem ez nem szimpatikus, amit itt egység írnak. Mi, az, hogy a szabályokat csak akk kell betratani,ha épp úgy van kedved, mert senki sem szent? Én ezt farizeus hozzaallasnak tartom. Vagy legyen vallásos rendesen az ember, vagy sehogy.

Annyira visszás nekem ez is, hogy bermalkozo tinik már rég nem szüzek.,mai világban ők a legnagyobb ribik, de a bérmálás az megy.

Szóval szerintem, ha valaki vallásos, akkor a vallása szabályai szerint el, és akkora bizony nem működne egy ateistával.

Én katolikus vagyok, járok közösségbe és ott van egy nő, aki hívő, de a férje ateista. A férfit is ismerem, de őt máshonnan. Már lassan 15 éve házasok, van két gyerekük és amennyire én belelátok, nem okoz ez számukra konfliktust a házasságukban. Ehhez persze az is kell, hogy egyik fél se legyen ellenséges a másikkal. A gyerekek járnak templomba, hittanra, a férfit ez nem izgatja különösebben, a feleség meg nem várja el, hogy a férje járjon templomba vagy gyakorolja bárhogy a vallást.

Szóval szerintem működhet, de egyénfüggő. Nyilván én, mint hívő tudom, hogy az a könnyebb, ha ilyen téren a párom is úgy gondolkozik, ahogy én, de ez a pár így szeretik egymást, elfogadják a másikat (hiszen a szeretet nem keresi a maga hasznát) és felvállalják a különbségekből fakadó esetleges nehézségeket.

Két elfogadó embernél ez működik. Erősen vallásos vagyok (római katolikus), de a párom nem az. 5 éve vagyunk együtt és jövőre összeházasodunk. Így alapjáraton csak akkor működik, ha elfogadjátok és nem akartok változtatni ezen a felálláson. Meg kell tudni JÓELŐRE egyezni egy csomó dolgon, például a gyerekek nevelésén, misére járáson, ..., ... Egyik fél sem korlátozhatja a másikat, vagy érezhet hiányt/feszültséget ebből. Mi nyitottak vagyunk egymás felé és nem mondom, hogy az elején nem voltak kételyeim, vagy nem voltak súrlódásaink, de kialakult minden. Sokat beszéltünk arról, hogy ki mit gondol és nagyon sok dologban egyezik a véleményünk.

Volt, amikor nagyon fontos volt nekem, hogy olyan párom legyen, aki eljár velem misére és osztja a legtöbb nézetem, tudok vele Bibliáról beszélgetni. Így kerestem az első pasijaim. Így aztán kifogtam jópár kretént, olyan is volt, aki vert. Hiába gondoltam, hogy nagyobb esélyem van a "saját köreimben" normális pasit találni, nem ez igazolódott be. A jelenlegi párommal (vélegényemmel) sokkal inkább hasonló a világnézetünk minden téren.

Megjegyzem, hogy a dolog még úgy is működik, hogy nem az a vasárnapi keresztény vagyok, minden nap elolvasom az evangéliumot (emailen érkezik), minden hétvégén mise, minden nap többször imádkozok és imádkozok evés előtt is. Nem titkolom, hogy mit gondolok és nem kell a kapcsolatunkban erről csendben maradnom. A vőlegényem a második férfi az életemben, akit beengedtem az ágyamba.

25N