Rendelkezik valaki az alábbi szemlélettel, enyhén feminin, modern életfelfogással?

Én el tudom fogadni, ha valaki csak egy papírnak tekinti a házasságot, nem vagyok egy olyan típus, aki beleszól mások életébe/megítél bárkit.

Attól függetlenül viszont, hogy én egy tanult, okos és felvilágosult nőnek tartom magam, számomra mégis fontos a házasság. Őszintén, ha megkérdezed, hogy miért, annyit tudnék rá mondani, hogy azért, mert nekem nem csupán egy papírt jelent. Annál valami sokkal többet.

Úgy tekintek rá, mint a kapcsolatnak egy magasabb szintre lépését. Mondhatjuk úgy is, hoyg ez a szentesítése, a kinyilatkoztatása annak, hogy a férjem és én a legszorosabb kapcsolatban élünk, ami ember és ember közt lehet (na, remélem értitek, mire gondolok :D ).

Ez az előfutára a gyermeknemzésnek én úgy gondolom. És bizony, elkötelezpdést jelent. Őszintén, úgy gondolom, hogy emancipált, gondolkodó nőként ahhoz, hogy úgymond merjek gyermeket szülni egy férfinak, igenis szükség van mindkettőnk részéről az elköteleződésre. Formálisan is egymás, és a közösség tudtára kell hoznunk, hogy mi már tényleg egymásnak szeretnénk szentelni egész hátralévő életünket. Amennyiben mindkét fél hajlandó egy ilyen kötöttségekkel járó intézményt létesíteni egymással, akkor ott bizony már teljes a bizalom és lehet gyereket szülni, jövőt tervezni stb.

Az utolsó érvem racio-mentes, de ettől még én így vallom: azért is fontosnak tartoma házasságot, mert én ezt láttam, ebben nőttem fel, tradíciója van. Az én olvasatomban, apa-anya házasok én pedig a gyerkük vagyok. Soha senkinek nem kellett apaságit aláírni, soha senkinek nem kellett kinyilatkoztatni a gyerkkel semmit, automatikusan ugyanaz a családneve mindannyiunknak stb.Ezek mind olyan dolgok, amelyek számomra magától értetődőek, és szeretném, ha majd az én gyerekem számár ais azok lennének.

(ezt a házasság nélküli együttélést is kicsit oylannak tartom, mint a külön kasszát. Együtt is akarnak lenni az emberek, meg nem is. Jó is, hogy van a másik, de azért a neccesebb részét, az elköteleződést, esetleg az anyagiakat is magába foglaló bizalom-megadását inkább kihagyják az emberek... Egy kicsit ilyen jut is, marad is - egérút hagyásnak, és a potenciális kilépés lehetőségének folyamatos meghagyását látom benne)

A háztartás... Ez egy bonyolult ügy, mivel alanya az ember, és tudjuk, ebből a teremtményből nincs két teljesen egyforma világon. :) Úgy gondolom, hoyg mindenkinek egyénileg kell eldöntenie, hogy milyen családmodell felel meg a számára, és ehhez a megfelelő partnert kell megtalálnia. Számomra elfogadhatatlan lenne, hoyg a háztartás egésze a nyakamba szakadjon, hiszen én is ugyanannyit dolgozom, és többet keresek, mint a vőlegényem. Ettől függetlenül, most, hoyg otthagytam a munkahelyen egy idpre, hogy pihenjek, és más dolgom nics egész nap, mint új állásokat nézegetni, számomra teljesen magától értetődő, hogy amíg otthon tespedek a komplett háztartás rám marad. Időmből éppenséggel kitelik. Ez vagyok én, és a vőlegényemnek ez megfelel és vice versa. Ettől függetlenül, elképzelhető, hogy 3 másik hölgy viszont hülyét kapna a kedvesemtől. Ezért mondom, kommunkiáció sé tolerancia. Ez mindennek a kulcsa. :)

Nem a házassággal van a baj, hanem a mai emberek hozzáállásával. Benne van a jóban, rosszban, szegénységben stb. de sokan menekülnek inkább az első komolyan bajnál, ezért vannak akik 2 év után házasság után válnak. Nyilván ha családon belül erőszak vagy hasonló van senki nem várja el, hogy együtt maradjanak, de bármikor előfordulhat hogy pl. a férfi elveszti a munkahelyét néhány hónapra addig a nő lelép egy gazdagabb pasassal vagy fordítva, a nő szül egy gyerekt, a férfinak nem jön annyira be, hogy ebben segítenie kéne és inkább lelép. Ez most független attól, hogy házasok-e vagy nem, sokan meg se próbálják megoldani a kapcsolatukat, ezeknek felesleges is a házasság, mert hamarosan már a válást intéznék.

Nagyszüleim több mint 40 éve házasok, több nagyobb vitájuk is volt, de sose jött szóba, hogy elválnak. Mindig megoldották, ha a másik beteg volt és a kórházban hogy mindennap bemenjenek és meglátogasság, közben dolgozzanak és a házimunkát is csinálják. Közösen neveltek gyereket, ha a másiknak vmiért nem volt munkája egy ideig a másik kicsit többet vállalt stb. Sose volt az, hogy lelép, mert megunta a másikat. Szerintem ilyen egy jó házasság, dédszülőknél is ezt láttam. Én mondjuk ezért hiszek abban, hogy csak akkor kell házasodni, ha elég ideig ismerjük a másikat, bizonyította, hogy nem lép le mással az első bökkenőnél és meg tudjuk oldani a problémákat. Ebben az egyben vagyok maradi. Nem kell a tipikus családmodeel, hogy a pasi dolgozik és a nő csak otthon van, meg nyilván egy papír miatt nem lesz meg a biztonság, hogy semmi baj nem lesz, de ezzel elköteleződik az ember.

Szerintem nem az a baj, hogy összeházasodnak-e, hanem hogy mennyire állnak ki egymás mellett. Van aki összeházasodik és fél év után vál, mert valami kis gond van, míg más le él több évtizedet együtt papír nélkül és nem lép le csak úgy valami miatt.

Kérdező, ha nem szeretnél házasságot ne házasodj, nem a 18. században vagyunk amikor lenéznek ha nem házasodsz(ma már mintha ez is lenne a trendibb, hogy csak párkapcsolatban élnek-nem sértésként írom, ne bántsatok érte). Ha a párod egyenlő félként kezel, mi a probléma? Közösen vezetitek a háztartást, ami szerintem úgy jó, főleg hogy a mai világban gyakran nem lehetőség, de a nőnek is dolgoznia KELL, hogy fenntartás a lakást/házat, gyereket tudjanak esetleg vállalni, normális életszínvonalon élhessenek stb., akkor már a férfi is besegíthet a házimunkába.

"Ne ellenkezz úgy, mintha én mást mondtam volna. Azért mozog rossz körökben, ha a magyar átlagnak megfelelő emberekkel barátkozik. "

Osztán honnan a nyavalyából tudjam, hogy te így értetted? Csak arra tudok reflektálni, amit írsz, nem arra, amit hozzágondolsz. :)

Házasságellenes vagyok, többször leírtam már ezt, de még mindig így gondolom: akkor házasodnék csak, ha a válás be lenne tiltva.

Ezért nem értem, miért van a két tábor közt ekkora ellentét. Szakítani is lehet, válni is. Nekem a kettő ugyanaz: megszegtek egy esküt. Hogy azt az esküt egymásnak mondták el, vagy a fél városnak, részletkérdés.

15: "A házasság lényege szerintem az elköteleződés: megígérem, hogy akkor is a párom mellett maradok, ha az valamikor számomra a későbbiekben kedvezőtlen, vagy annak tűnik."

De ilyen marhaságot mért fogadna meg bárki?

Ennél azért az ember épeszűbb.

Te örülnél annak, ha valaki akkor is melletted maradna, ha már nem akar és szenved melletted - csak azért mert egyszer, évekkel, évtizedekkel korábban elhatározta?....

A mai embernek ugye mindig a legjobb legszebb jar mindenbol.

Tehat nem tesz erofeszitest a hazassaga erdekeben hanem mivel neki mar nem jo siman lelep tovabbmegy mast keres.

Erzelmileg uresek ertektelenek es egyben maganyosak lettek a kulsosegekre es az anyagi targyi dolgokra fokuszalnak potcselekveskent.

Hiszen ha mindenki tisztelne az igeretet es a hazassag biztonsagot adna

akkor boldogabak lennenek az emberek.

24 eve vagyunk hazasok voltak valsagok voltak betegsegek kikacsingatasaok munkanelkuliseg egyetemi evek szegenyseg gyerekek vetelesek atbogott ejszakak faradsag.

Ha nem hittunk volna a hazassagunk szetsegeben mar 101 valook lett volna.

Hiszuk hogy szovetsegunk orok baratsag es felbonthatatlan es igy is viselkedunk egymassal.

A szo max elvalunk nem hangzott el.