Rendelkezik valaki az alábbi szemlélettel, enyhén feminin, modern életfelfogással?

"enyhén feminin, modern életfelfogással"

A "feminin" azt jelenti: "nőies". A szó, amit kerestél: feminista.

"Nem szeretnék házasságot, egyszerűen felesleges hűhónak, pénzkidobásnak tartom"

A házasság nem kerül semmibe, de amúgy egyetértek.

"Szerintetek miért éri meg a házasság? Mivel ad többet a hétköznapokban, mint az élettársi kapcsolat?"

Csak egy mesterséges kapocs, ami azután is erőszakkal összetart két embert, miután az érzelmek már kihunytak.

"Ahová fordulok, mindenhol a nő végzi a háztartás, gyereknevelés szinte egészét. Miért képtelen a férfiak döntő többsége ebben részt vállalni, a nők pedig előásni az önbecsülésüket?"

Teljesen egyetértek. Valószínűleg rossz körökben mozogsz, hozzád képest túl ódivatúak az ismerőseid.

"Szerencsére úgy érzem, én minden téren megtaláltam a páromat, aki egyenlő félként kezel"

Tök jó, gratulálok!

"Valószínűleg rossz körökben mozogsz, hozzád képest túl ódivatúak az ismerőseid. "

Nem, ez teljesen átlagos felosztásnak számít ma Magyarországon. Kevés férfi van, aki egyenlő arányban kiveszi a részét a házimunkából és a gyereknevelésből. Akik meg igen, azok többnyire - kimondva vagy kimondatlanul - minimum istenítést várnak el érte. Tehát nem természetes dolognak, hanem szívességnek "besegítésnek" veszik egy olyan területen, ami alapvetően szerintük a nő dolga.

Kérdező: A felfogásodat nem modernnek, hanem szimplán igazságosnak nevezzük.

Majd egy kicsit olvasgass nehany kerdest itt, amikor tizeneves elettarsi kapcsolatok mennek szet, es nem birnak egy epkezlab anyagi megegyezest osszehozni, mert mondjuk az egyik neven van az ingatlan, amire mindketten koltottek.

A hazassag ertelme az hogy az allam is elismeri a part egy parnak, es biztositja az egyutteleshez a jogi kereteket. Az osszes tobbi amit emlitettel csak disz, aki akarja csinalja aki nem az nem. De ha mar gyereket is vallalsz, akkor legyen meg a jogi hatter.

A munkamegosztas meg evidens szerintem, ebben nem talaltal ki semmi ujat.

A hazassag egy teljesen felesleges dolog,ha nincs kozos gyerek.Semmiben nem masabb mint a szimpla egyutteles,csupan az a kulonbseg h hivatalos ugyekben egyszerubb ha hazas vagy,de kb.ennyi:-))

Sosem akartam ferjhez menni,de mar a masodszorra sikerult es ha elvalok akkor harmadszorra is ferjhez megyek ha ujra szerelmes leszek:-)))

A hazassag valamiert a pasiknak fontos,sot konkretan nehez elhinnem h egy pasi nem keri meg egy no kezet mert az enyemet mindig megkertek annak ellenere,h sosem beszeltem rola,celozgattam ra....sot az ellenkezoje:-)))))))

Szoval ez valami pasi dolog:-)))

Szia!

A házasság lényege szerintem az elköteleződés: megígérem, hogy akkor is a párom mellett maradok, ha az valamikor számomra a későbbiekben kedvezőtlen, vagy annak tűnik.

Persze a "kedvezőtlen" alatt nem azt értem, hogy ha erőszakos, agresszív a párom, akkor is vele maradok, de azt igen, hogy nem fogom öt év múlva elhagyni, mert valaki más izgalmasabb kalandnak ígérkezik, őt meg már unom. Ugyanígy elköteleződik mellettem a párom is.

Ez azért jó, mert egy ilyen szövetségre lehet építeni, például gyereket vállalni. Nem kell attól félnem, hogy a három év kiesés miatt rosszabb helyzetben leszek a munkaerőpiacon, nem kell arra számítanom, hogy mikor a kicsi 2-3 éves lesz, a kedves partner megunja a gyerekzsivajt, és új társ után néz.

Persze házasság nélkül is lehet ígéreteket tenni, örök hűséget fogadni. A hivatalos, polgári házasság mégis több ennél: azt nem lehet átgondolatlanul, hirtelen felindulásból megtenni, aztán másnapra elfelejteni. Én ezt erősebb ígéretnek érzem. Az egyházi házasságot pedig fel sem lehet bontani.

Bár először a házassági szövetségről, mint valami más "projekt" (pl. gyermekvállalás) alapjáról írtam, valójában ez szerintem a feleknek is jó. Nagyon nagy a kísértés, hogy egy pillanatnyi gödörben az ember a könnyebbnek látszó utat válassza - ne küzdjön a végsőkig a megoldásért, hanem inkább a csinos kolléga(nő) után kezdjen koslatni. Aztán, ha esetleg elválik és összeáll valaki mással, pár év után gyakran kiderül a "cserepartnerről", hogy ugyanazok a problémák vele, mint a régivel voltak. Amíg csak heti párszor találkozom valakivel, könnyen tudja a szép oldalát mutatni, de pár év együttélés után lehull a fátyol. Könnyen úgy tűnhet, hogy egy új partner jobb lesz, mint a régi, de a látszat csal.

10-es: állok elébe a fizetés-felhívásnak. Hol is a söröm?

Amúgy alapvetően nem értek egyet azzal, hogy aki többet keres, az ne vegye ki s részét a házimunkából. Attól még a munkaidő a másiknak is ugyanannyi, és dolgozhat úgy, mint a gép, ha épp az adott szakma nem felkapott. De ezt egy soviniszta, rasszista és uuuuuuuugy, minek is titulálta még magad egy múltkori kommentben? Nem jut eszembe... Na mindegy, te jó eséllyel nem érted ezt meg. :)

ma 23:52

Örülök, hogy csatlakoztál a rajongótáboromhoz, de nem értetted meg a kommentem lényegét.

A nő dolga a "Kinder, Kirche, Küche" szemlélet még abból az időből származik, amikor a hagyományos családmodell alapján a férfi ment dolgozni, hozta haza az élelmet / pénzt / téli tüzelőt / trippert a bordélyházból, az asszony pedig főzött, végezte a házimunkát, meg nevelte a gyerekeket.

Na, ez ma a legritkább esetben működik, mert egy ember fizetése nem elég egy 4-5 tagú családra.

Azzal egyetértek, hogy ha mindkét fél dolgozik, akkor osszák be a házimunkát, nekem a kérdező stílusa cseszte fel az agyam.

Többekhez hasonlóan én is társadalmi, hivatalos valaminek tartom a házasságot, már ha én tenném, másnak jelenthet csodálatos dolgokat, semmi bajom vele. Nekem csak papír és némi hivatalos dolog, ami engem nem érdekel.

A házunk mindkettőnk nevén van, így tartottam fairnek, mert bár az én örökségemből vettük, a párom összes pénzét is ráköltöttük az átépítésre, ami többe került, mint a ház. S az örökség amúgysem az én érdemem...

A párom távolról sem alfahím, inkább mindketten androgünök vagyunk, de ez bizonyára sokaknak túl bonyolult, mindegy. A házimunka közös munka, nem segítség az egyik részről. Nekünk nincs gondunk e téren, eszünkbe se jutna a másik vállára rakni a saját munkánkat - aki tényleg rengeteget dolgozik és egyszerűen nem jut rá ideje, míg a másik ráér, az egy egészen más eset, bár nem tartom jónak, ha valaki csak aludni jár haza, de ideiglenesen még működhet is.

Én amúgy modern gondolkodású vagyok, de nem tartom feleslegesnek a házasságot. Nem kell drága esküvőt szervezni.Szűk családi körben is meg lehet rendezni, nagy házzal rendelkező rokonnál vagy egy kisebb helyet kibérelve, nem is kell hagyományos nagy habos-babos esküvői ruha, csak egy szelídebb egyberészes fehér ruha. Illetve kisebb esküvőre nem kell külön kaját rendelni, általában rokonnokkal megbeszélni és akkor mindenki valamivel besegít (nálunk pl. a karácsony szokott így menni, esküvőre is tökéletesen bevált, nagymamák, anyám, anyósom amúgy is ipari mennyiségben szeret főzni, sütni, illetve díszeket házilag készítettünk). Olcsón megúsztuk és így családias hangulatú volt, nem pedig egy nagy felhajtás többszáz vendéggel, aminek jó ha a felét ismerjük. Nem a felvágásról szólt, nem egy szörnyen csöpögős műsor volt, hanem a családunk jelenlétében hivatalossá tettük. Enélkül is tudtam, hogy szeret. nem az a lényeg, hgy most aláírt egy papírt, hogy hivatalosan is együtt vagyunk férj-feleség kapcsolatban, inkább mintha ezzel fejezné ki az ember, hogy ezt igenis hosszútávra szeretné, komolyan gondolja. Tudom, hogy sokak szerint felesleges már a házasság, de szerintem ez egy nagyon szép hagyomány, amit kár lenne "abbahagyni". Felveheted a nevét, "bekerülsz a családba", társadalmilag és jogilag is sokkal szorosabb kapcsolat alakul ki. Nem tudom ez mennyire érthető vagy logikus, de én így érzek ezzel kapcsolatban. :)

Ami meg a házimunkát illeti, egy normális férfitől elvárható, hogy besegít, ha mindketten dolgoztok. Ha a nő csak otthon ül egész nap, akkor csinája csak a házimunkát(habár a férfinak akkor is illik besegíteni), de ha 2 dolgozó emberről van szó úgy fair, ha fele-fele arányban csinálják. De ezt nem kell szigorúan véve napokra lebontani. Mi mindketten dolgozunk, mindig más-más beosztásban vagyunk. Beosztástól függ melyikünk főz aznap, mert éppen ráér még munka előtt/után, ki ér rá a mosást beindítani, ki tudja még időben kiteregetni, ha valamelyikünk megy el otthonról és már szinte kicsordul a kuka leviszi a szemetet, mikor kezd tele lenni a mosgató valaki elmossa stb.

Ez persze csak a saját véleményem, illetve a páromma hasonló véleménnyel voltunk az esküvővel és a házi munkával is, nekünk ez vált be. Lehet, hogy más nő nagy álma egy hatalmas esküvő, majd hogy otthon vezesse a háztartást, gyereket neveljen, míg más inkább megtartja a "függetlenségét" és inkább dolgozik, minthogy házimunkát végezzen vagy gyereket neveljen,

Bocs a hasszú válaszért, kicsir belelendültem :)

Kedves kérdező!

Régen én is ugyanígy álltam a házasság előtt értetlenül, majd elkeztem kutakodni a válasz után...

Általában azok akarják nagyon akik gyereket szeretnének, és nem mindegy h ki az apa, meg ki kérhető számon.

Vannak akik reszketnek egyedl, mert társfüggők, és ezt érzik biztonságosnak,ha vkire támaszkodhatnak..vagy ebben a tudatban élnek.

Szerintem érzelmekre nem garancia egy papír, sokan csak szeretnék ezt hinni.

Jóban rosszban együtt...manapság már önzőbben az embeek és nem áldozzák fel az életüket, ami rövid a házasság oltárán:) Van h bedobják a törölközőt, ivászat, betegség, elhízás, szegénység...miatt.

Szerintem nem annyira a papír az összatartó erő! Sokkal inkább a gyerek, meg a pénz! meg a félelem az egyedülléttől, újrakezdéstől...inkább megy az alkudozás!

Jó házasság attól is működőképes h alárendelik a saját érdeküket, dolgaikat, ho mi jó a párkapcsolatnak dolognak.

Folyton munkálkodni kell benne, önteni bele a romantikát, újdonságot, figyelmességet, segítőkészséget, turelmet, elnézest, másik elfogadását kisebb hibáival együtt...

Az esküvő, meg lagzi egy szép dolog, amire a lányokat gyerekkoruk óta felkészítik, h milyen jó lesz majd nekd akkor, szép leszel, téged ünnepel mindenki, szép lesz az ünnepség is...persze a kötöttségről, meg a sok kötelességről, teherről senki nem szól neki! Jól beetetik a lányokat a mennyasszonyosdival...nem is látnak tovább a ruhánál.

Ne foglalkozz azzal h más házasságban hogy van a háztartás. Az az ő dolguk, ha nekik jó úgy, akkor te miért idegesíted rajta magad! Terád nem az vár, hanem amit kialakítasz magadnak! Próbáld meg inkább elfogadni az embereket olyannak amilyenek, és akkor boldogabb leszel.

Idegesítenek a buta emberek? Ne foglalkozz velük..koncentrálj a jó dolgokra! azt figyeld h mi szerethető bennük;)