20 év házasság után megcsalást megbocsátani?

:) Jól éltek? Még nem tartotok ott, hogy ő a "sok stresszől" impotens? És ott, hogy " de nem veled van baj!" "Másra se áll fel." (na persze)

Tényleg jól élhettek. A válás és vagyonmegosztás, a hitelek valahogy kifizetése kényelmetlen, hosszadalmas, fárasztó.

Ha ezeket a hegyeket nem kellene megmásznia, biztos lehetsz benne, hogy ahhoz menne haza, akibe szerelmes is. Az nyilván nem te vagy.

Mindenesetre, a kérdésedre válaszolva ha úgy érzed neked nem tartogat már semmit a jövő, hiszen elmúltál 40 is :) akkor élj ilyen őszintétlen, boldogtalan életet. Szolgáld ki az uradat - moss, vasalj és mosolyogj, nehogy elhagyjon.

Kedves Kérdező!

Habár már egy év eltelt amióta ezt a kérdést feltetted,és remélem, hogy azóta így-vagy úgy megtaláltad a megnyugvást. Olvastam azokat az ostoba, és a magabiztosságtól majd kipukkanó hozzászólásokat, akik kvázi hülyének néznek, mert jónak tartod a házasságodat. Nem vagyok rossz ember, de aki más nyomorára úgy reagál, hogy még bele is rúg, az csak saját magát minősíti. Ráadásul lehet, hogy amint véleményt nyilvánított 2 hónapra rá vele történt meg ugyanez. Visszatérve a kérdésedre, és megjegyezve, hogy hasonló cipőben járok, és még csak azt sem mondhatom, hogy életemben először, az alábbi tanáccsal szolgálhatok. Nem az egy-két alkalmas félrelépés az amitől félni kell, ami veszélyes, de NEM helyrehozhatatlan az a viszony, amit mondjuk ki, szerelem. 100-ból 150 nő, ilyenkor óriási hisztériát, veszekedést, és ebből eredő hülyeséget csinál, ahelyett, hogy magába nézve, nagyon nyugodt körülményeket teremtve elkezdene beszélgetni élete párjával. SOHA nincs olyan, hogy csak az egyik hibázik, legyen ez a szex ritkasága, legyen ez egy fölérendelt viszonyból eredő elnyomás, legyen ez igénytelenség magunkra nézve......mind mind veszélyforrások. Ha az ember csak cirkuszol és undorító dolgokat vág a másik fejéhez, egyenesen a másik fél karjaiba hajtja a "szeretettet" felet. Viszont ha nem hagyott el rögtön, az nem azt jelenti, hogy csak a kényelem miatt, hisz lássuk be a szerető, is mos, főz, vasal. Hanem valószínű, hogy valami a Ti kapcsolatotokból hiányzik, és ezt pótolja, de valamit viszont csak Tőled kap meg, és erre kell építeni. Én most járok ebben a cipőben, ahol is férjem szerelmes lett , de a nő nem viszonozza, ezért miután lebukott , bevallott mindent és rögtön szakított Vele. De én sem vagyok ostoba, hogy elhiggyem, hogy egy szerelmet el lehet vágni, mint egy papírlapot, de tisztában vagyok ugyanakkor a tényekkel is, hogy mi vezethetett idáig. Ilyenkor nem a szexel, mint aktussal kell foglalkozni,)hogy ölelte, hogy csókolta, hogy szeretkezett vele) hanem azzal, hogy meg tudod-e valaha bocsájtani, és végig tudtok-e egy olyan úton menni, ahol mind a kettőtöknek szembesülnie kell a saját hibáival, sőt korrigálni tudjátok-e azt, mert még belefér abba, hogy saját magatokat adhassátok. Költözzetek külön, mert ha nap mint nap látjátok egymást, akkor nem érzitek egymás hiányát, sosem fogjátok megtudni, mi az a dolog ami stabil a szeretetetekben. Ne foglalkozz azzal, hogy esetleg a nőjéhez költözik, mert ne felejtsd el, más együtt élni, és más lopott órákat együtt tölteni, amikor mindenki a legjavát adja. Ha nem tudnak hibázni, mert nem élnek együtt sosem tud a férjed különbséget tenni, és lehet, hogy aki ma szerető, az holnapra elviselhetetlen személlyé változik. Aztán ha külön költöztetek, akkor hiszed vagy sem, de négyzetmilliméterenként Te is a gyógyulás útjára lépsz, és tisztul a látásod sok mindenben. Nem egy nem két esetben (ilyenkor az ideg levesz legalább 20 kg az emberről) mire visszatérne a férj, addigra, már annyira átértékelődik minden, hogy talán már Te nem is akarnád Őt! Egy nagyon fontos tanács van még! Ha valaki megbocsájt egy ilyen viszonyt, akkor nem szabad a megbocsájtás után, nap, mint nap a fejéhez vágni , hogy mit követett el! Az esetek 99 %-ban mindenki vissza akarja kapni ilyen esetben a párját, és a 98%-ban utána ahelyett, hogy a boldogságot építené, legyilkolja egy állandó szemrehányással, féltékenykedéssel, és ekkor végleg megpecsételi, az amúgy talán még helyrehozható dolgok sorsát!