Most tényleg házisárkány voltam?

A férjem pénteken a munkahelyén maradt egy kollégájuk búcsúztatójára, egy kis partira. Mielőtt elment, azt mondta, hogy nem hiszi, hogy este kilencnél tovább marad, annyira nincs kedve. Azt mondtam, hogy rendben, majd jön, amikor szeretne, érezze jól magát.

Éjfél után még semmi hír felőle, pedig általában meg szokta mondani, hogy mikor jön haza. Rátelefonáltam, ekkor azt mondta, hogy egy kicsit ivott, és kezd becsiccsenteni, de hamarosan jön. Jó, mondtam. Hajnali egykor küldött egy sms-t, hogy fél óra múlva elindul (15 percre lakunk a munkahelyétől biciklivel). Fél háromkor még semmi, megint felhívtam. Ekkor közölte, hogy mindjárt jön, csak közben meggondolta magát, és volt még kedve maradni. Na ekkor elvesztettem a türelmem, és bizony kiabáltam vele, hogy induljon hazafelé MOST. Kb félóra múlva ért haza, és olyan állapotban, ahogy még sosem láttam. Nem volt teljesen részeg, de ez már sok volt így is.

Aztán azt mondta, hogy minek mondtam azt, hogy bármeddig maradhat, ha nem így gondoltam. Oké, hogy ezt mondtam, de akkor mondjuk 3 nap múlva jön haza, azt is jó képpel kellett volna fogadnom? Megmondtam neki, hogy bármeddig maradhat, de szóljon, hogy mi van, kb meddig marad, nem lett volna gond. Ha megírja smsben, hogy hajnali három előtt nem jön haza, akkor nem aggódok, nem várom vacsorával. Így viszont dühös lettem, hogy máskor képes szólni, legalább egy smst küldött volna, hogy mikorra várjam, vagy ne várjam.

Bennem egy kicsit megtört valami, én nem láttam a férjem sosem részegnek, zilált volt a haja is, és egész éjszaka alkoholszagban úszott a háló.

Másnap bocsánatot kért, és azt mondta, hogy "dehát azt mondtad, hogy bármeddig maradhatok". Nekem ez nem azt jelenti, hogy akár hajnali háromig is váratom a házastársam, és még csak egy smst se küldök neki. Vagy tévedek?