Kérlek adjatok tanácsot hogy ne legyek egy házisárkány!?

Még én voltam az, aki nyüstölte hogy menjen. Még régebben. Ezért nem értem ezt az egészet bennem... Totálisan barom vagyok és nem szeretnék hisztizni. Nem baj az hogy megy, én is megyek majd egy koncertre jövő hónapban, hagyunk egymásnak teret. 3as: mindketten szerettük volna a babát, imádja, jobban is mint engem, de ez teljesen természetes. :) Mindent megtesz értünk, imádja a fiát. 10 hónapos egyébként. Bőven kinőtte a bulizós korszakot, nem is hiányzik neki. És meg is érdemli hogy menjen, 2 éve nem is volt sehol. Hiányoznak a barátai. Gondolom kiakarják beszélni a női nemet, olyan dolgokról beszélni, amihez semmi közöm - hogy az ő szavaival éljek. Csak finomabban is lehetett volna közölni. Hiába mondom hogy nem az a baj hogy elmegy, hanem az, amiket a fejemhez vág. De szó szerint. Szinte ütnek a szavai. Tegnap este azért megkérdezte hogy akkor megyek-e vele, de hát természetesen nemet mondtam. Nem fogom ráerőszakolni magam. Talán egy kicsit irigy is vagyok, hogy ő mehet, én meg nem. Egyébként nem fog haza jönni, a húgánál alszik mert messzire megy. De egyértelmű hogy nem fogom hivogatni. Maximum dobjon egy smst mielőtt lefekszik hogy tudjam, jól van.

Már máskor is csapta rám a telefont, igazából semmi olyat nem mondok neki amivel ezt érdemelném, tudom hogy hirtelen haragú, heves vérmérsékletű. Csak azt várja tőlem hogy mindig fogjam be a számat és helyeseljek. Ebben változtam az ő elmondása szerint. Ami lehet hogy igaz, de nem vagyok bológató kutya hogy igyam minden szavát és helyeseljek mint egy cseléd. Szerintem a házasság nem így működik. Le lehet hogy már ebben is tévedek... Minden esetre ma meglepetés vacsorával készülök neki, a kedvencét főzöm és kivételesen tényleg megpróbálom befogni a számat.