Az alábbi beszélgetésből mit vonnátok le?

Hat olvasva a kommenteket, nem csoda, hogy ennyi viszaj, haboruskodas van a vilagban. Most miert kell egybol kizarolag a bosszun gondolkodni? Mint az ovodaban...

A ket utolso kommentel ertek egyet, nem is akarom ragozni.

Hagyd a bosszút, gyerekes és általában többet árt, mint használ. Előtted az egész délután, Szépen összepakolod a cuccait és kiteszed az ajtóba. Este mikor hazaér és meglátja pontosan tudni fogja, hogy miért.

Nem is értem hogyan írhatjátok, hogy maradjon vele. Ez a pasi átverte, megcsalta, ennél jobban nem nagyon lehet megalázni egy nőt. Én mindenesetre nem tudnék ezek után még csak hozzáérni sem, nem hogy vele élni.

A gyerek miatt együtt maradni meg a legnagyobb hülyeség a világon. Miért is lenne jobb egy csatatéren lakni, mint mondjuk csak anyuval, de nyugiban?

Én estére odahívnám a kiscsajt is (a férjed nevében). Beszéljétek meg hármasban, ne bízd a férjedre, hogy majd lezárja vele a kapcsolatot.

A gyerek legyen veled,, egyrészt ,mert egyből lelkiismeret furdalást okoz aa félrejáróknak, másrészt már a rá való tekintettel is nyugodtan, higgadtan kell majd beszélnetek

Jaj, ne adjatok már ilyen baromságokat tanácsnak, hogy hívja oda a 3.at az elbeszélgetésre a férje nevében!

Persze mert aztán qrva nyugodtan lehetne beszélni: a feleség, a férj és a szerető, nékésen teázgatnak és megbeszélik, hogy hogyan tovább??? Még viccnek is rossz!

A kérdező majd megbeszéli a férjével és eldöntik!

Kedves Qcy: szerintem az a szánalmas, hogy egy nő megteszi ezt egy nő társával. Nagyon jól tudjuk, hogy egy férfi csak próbálkozik, de a nő dönt, hogy belemegy -e bármibe vagy sem. Már ha egy kiegyensúlyozott nőről beszélünk. A sérültek belemennek mindenbe.

A másik: símán el tudom képzelni, hogy szociálisan nem voltak mintái a férjnek és vannak dolgok, amit nem tud kezelni, vagy számunkra elferdülten kezel.

Kedves Kérdező: én egyszer egy olyan szituba kerültem, hogy egy társaságban mászott rá egy lány a páromra, akinek ez igencsak imponált és flörtölt vele. Ezután elmagyaráztam neki, hogy nem vagyok sem hülye, sem vak, mi is így jöttünk össze. Azt is elmondtam, hogy nekem ez nagyon rosszul esett, illetve megalázva és semmibe véve éreztem magam. Jeleztem neki, hogy egy kapcsolatban, ha szeretjük és tiszteljük a másikat, nem hozzuk ilyen helyzetbe, és döntse el, hogy tud -e eszerint élni, mert én akár abban a pillanatban hajlandó vagyok szétmenni tőle, ha erre nem képes. Meglepődött, elgondolkodott és látszott rajta, hogy hirtelen az én nyugodt, de általa támadhatatlan hozzáállásommal sem tud mit kezdeni. Mondjuk ő szinte egyedül nevelkedett, szóval nem volt aki elmagyarázza neki az élet dolgait. Azóta nincs ilyen problémánk.

Szerintem próbálj meg megnyugodni (tudom, baromi nehéz) és ha már tudod higgadtan kezelni a dolgot, akkor beszélni vele. Akár ma este megemlítheted neki, hogy láttál egy beszélgetést, most nem akarsz és tudsz róla beszélni, de néhány nap múlva szeretnél. Persze ezt Te érzed, hogyan lenne a legjobb, Te ismered a férjed.