Velem van a baj, amiért egy félrelépést nem bocsájtottam meg?

jól tetted.

te érzed, hogy mit kell tenned, te vagy benne.

nem a családodnak kellene egy olyan férfi mellé befeküdni az ágyba, akitől undorodnak, hanem neked.

nekem az egyik volt barátom tisztára hasonló módon bukott le, és én sem tudtam elképzelni, hogy még egy pár legyünk. egyszerűen képtelenség volt, azonnal éreztem, hogy mi a helyes.

soha nem bántam meg a döntésemet.

Persze, a családod el sem tudja képzelni, mi lesz ezután, de majd belenyugszanak.

Nem lennék képes én sem arra, hogy jópofával lenyeljem ezt.

Arra sem voltam képes, amikor elküldtem 6 év után az exem és abban a fél évben volt neki barátnője, kibékültünk, megbántam a szakítást is, de nem tudtam lenyomni a torkomon a másik lányt, pedig az nem is megcsalás volt, vagy hazugság. Elváltak végleg az útjaink.

nagyon jól tetted!

én megbocsájtottam, amikor az exem hónapokkal a megcsalás után bevallotta hogy mi történt, és ott akart hagyni a lányért (csak aztán visszakönyörögte magát), mert sajnos nekem is hasonló szövegű családom van. na eztuán már csak 2-3 hónapig voltunk együtt... részemről, legalábbis, ő a maga részéről úgy csajozott, ahogy csak tudott. ezt sem tőle tudtam meg, szóval nagyon jól tetted, ki tudja, mi derül még majd ki. a családodat meg nyugodt szívell küldd el a jó bús fenébe, ha megint pofázni kezdenek, mert ez nem jóindulat.

sok sikert!