Megbocsátottam a félrelépést, de mégsem tudok túllépni rajta. Forduljak pszichológushoz? Mit tennétek?

A megbocsátás nem azt jelenti, hogy többet nem szenvedsz, és úgy tudsz élni, mintha soha meg sem történt volna.

A megbocsátás csak annyit jelent, hogy beletörődsz, és többet nem vágod a fejéhez, amit tett, és nem szenvedsz ltáványosan előtte.

De erre vajmi kevés az esély. Általában a megcsalt fél idővel felemésztődik, megrokkan.

Én úgy gondolom nem szabadott volna megbocsátanod.

Minden kapcsolatban, házasságban vannak nehézségek, de az már rég rossz, ha ez rögtön okot ad a félrekacsintgatásra. Értelmes emberek ha valamit nem találnak megfelelőnek/kielégítőnek a kapcsolatukban, akkor leülnek és beszélnek róla, dolgoznak rajta, hogy jobb legyen.

Én egy "sima" megcsalást sem tartok megbocsáthatónak, de úgy, hogy ráadásul veszélyeztetett terhes voltál majd olyan súlyos gondjaitok voltak a babával, hogy kórházba kerültetek... kizárt dolog, hogy megérdemel még egy esélyt. Ha semmi más nem nyomta volna a lelkét, csak az, hogy nincs szex, akkor még valamilyen szinten megértem, hogy mégiscsak azon jár az esze. De úgy, hogy nemrég született gyermeke, tudta ez milyen veszélyekkel jár/járhat, a saját újszülött gyermeke és a felesége kórházban feküdt - ilyenkor egy normális férfi, férj halálra aggódja magát, nem azon gondolkodik kibe üríthetne.

Szóval ez valami undorító. Éppen azért, mert a bajban egyáltalán nem aggódott miattatok, csak saját maga és az önző, kicsinyes igényei érdekelték.

Túl lehet ezen lépni. Ez mindkettőtök számára egy nehéz időszak volt, és mindketten hibásak vagytok, hogy így történt. Ha csak egyszer történt meg a félrelépés, és egy teljesen ismeretlen nővel, akihez nem kötődött érzelmileg a párod, az megbocsátható szerintem. Viszont, ha nem így volt, az már nem. Ha többször csalt meg, azt se lehet megbocsátani.

Szerintem ülj le a pároddal, és beszélgess vele erről, amit itt kiírtál.

Nem akarlak elkeseríteni, de van akinél,pl. nálam is egy,vagy még több évet is igénybevett,mire túl tudtam lépni rajta.

Örök tövis marad ez,legfeljebb ahogy múlnak az évek enyhül a fájdalom.

Igaz,én egyedül küzdöttem meg, önsegítő könyvekkel, netes fórumokon, sorstársakkal beszéltük ki a dolgokat...

Mindenki maga tudja, megér e a kapcsolata,házassága annyit...

Persze megpróhálhatod a pszichológust is.

Divatos manapság a párterápia is.

A férjed hogy áll a dolgokhoz azóta?