Ezt jelenti az eskü szövegében a "jóban-rosszban"?

Hogy elnézem a házastársamnak, sőt, kiállok mellette teljes mellszélességgel, ha baromságot csinál? Sokadszorra?

Jelen esetben nem először hozott össze szép kis adósságot, miközben hónapokig hazudozott, hogy plusz munkából van a pénz. Amikor már nagyon követelték rajta a kölcsönzői az összeget, akkor borult ki a bili. Pedig korábban már történt ilyen, akkor az összes spórolt pénzünk ráment, hogy rendezzük az adósságait, de nem hittem, hogy újra megtenné. És mégis megtette. Egyébként is válságba került a házasságunk, így húzta-halasztotta bevallani, a tartozás meg egyre csak szaporodott.

A magyarázat az, hogy nekem és a gyereknek akart jobb életet biztosítani (ami esetünkben annyit jelentett, hogy havonta egyszer-kétszer elmentünk étterembe kajálni, elvittük a gyereket állatkertbe és kb. havonta költöttem magamra 5000 forintot ruhára). De az a vicc az egészben, hogy ha nem úszott volna el valahol, akkor ezeket a rendszeres fizetésünkből is megtehetnék, ketten több mint 300ezer forintot keresünk. Ezért nem is gyanakodtam.

Úgy érzem, hogy engem akar bűnbaknak beállítani, lelkiismeretfurdalást okozni, mert csak én tudom kihúzni a bajból, bár spórolt pénzem nekem sincs, de csak én vagyok hitelképes a családban. Így mos tök természetes, hogy felveszek személyi kölcsönt, hogy ő kifizethesse a hitelezőit, nekem meg 7 évig a nevemen lesz egy hitel a semmiért.

Vagy én látom rosszul és ennek teljesen magától értetődőnek kellene lennie? Teljesen kétségbeestem, legszívesebben elmenekülnék a helyzet elől, de másrészt meg nem hagyhatom bajban. Viszont úgy érzem, hogy a felelőtlensége már már beteges szintet ütött meg, mert veszélybe sodorta a gyereke jövőjét is a viselkedésével.

Hogy látjátok a helyzetet?