Én vagyok az egyetlen, aki tökéletesen meg van elégedve a házasságával?

Hm... a mi baráti körünkben valahogy nem divat házasodni:( csak mi vagyunk házasok a férjemmel:D se az én barátnőim között, se a férjem haverjai között nincs házaspár. Max élettársi kapcsolat vagy járás. Gyerek konkrétan senkinél nincsen. Pedig a legidősebb barátnőm 31 éves és jegyben jár évek óta. Régebb óta van a párjával összességében, mint én a férjemmel összességében:)

Én 1 olyan párról tudok ahol volt némi mosolyszünet, de amúgy akiknek van párja az egész brigádból, alapvetően jó minden.

Az én barátnőim között van 2 lány akik szinglik. Mindenki más mindkét oldalon párkapcsolatban él évek óta.

Mi boldogok vagyunk a házasságunkban:) bár hangoztatni nem szoktam. Mindenki látja aki ismer minket. Felesleges lenne mondogatni.

Volt egy elég nehéz időszak ami a gyerektémát illeti, de túl vagyunk rajta, elfogadtuk, és boldogan éljük a házaséletünket kettesben, 3 kutyával:D

Veszekedés, mint olyan nálunk soha nem volt. Nem látjuk értelmét. Inkább megbeszéljük, ha valamiben nem értünk egyet, vagy bármi van...

Illetve van még egy pár akik nem a barátaink, hanem a férjem testvére és sógora. Na az ő házasságuk nagyon szar....orrba szájba megcsalják egymást....veszekednek stb...bár el nem váltak egyenlőre. Anyósom szerint a lánya fél, hogy egyedül marad a gyerekével....így inkább marad a szar házasságban. Pedig még anyósom is mondta hogy semmi értelme a házasságuknak ha ilyenek...

Mást akinek rossz lenne a kapcsolata nem ismerek, házasokat meg pláne nem. Pedig annyira nem vagyunk fiatalok, én 28, a férjem 25 éves.

Csak pár volt osztálytársam házas, van néhány akinek gyereke is van, de ők nem állnak közel hozzám. Szóval nem tudom milyen a kapcsolat minősége.

Illetve a legtöbben párkapcsolatba vállaltak gyereket azok közül akiket régebben ismertem, illetve akkor házasodtak amikor megtudták jön a baba. Ezekről sem tudom mennyire jó kapcsolatok.

Illetve van 2 lány is, akiket a gyerek/ek születése után otthagyta a párja.

Nem, kedves kérdező, nem te vagy az egyetlen, aki elégedett a házasságával. Mondjuk én a "tökéletesen"-t kihagynám, mert szerintem nincs sem tökéletes ember, sem tökéletes kapcsolat, ha meg volna, baromi unalmas lenne. Persze, ez csak az én véleményem.:)

Magam is elégedett vagyok a házasságommal, a gyerekemmel is, habár igazán nem nevezném álomgyereknek. Nem is hiszem, hogy boldog lennék egy álomgyerekkel. Végülis nem is tudom mit jelent egy "álomgyerek".

Azt nem mondhatnám, hogy ennél többet nem kívánnék soha, mint amim van, mert a lehetőségek tárháza végtelen, és ha nem tudnék elképzelni valami többet, jobbat, szebbet, amit el szeretnék érni, és amiért tenni kell valamit, belefulladnék az unalomba.

Viszont az ilyen beszélgetős vagy kérdésfeltevős portálokon az ember inkább a problemáira keres választ. Szerintem ez a lényegük.

Érdekes lenne, ha a kérdések arról szólnának, hogy imádom a szüleimet, testvéremet, anyósomat-apósomat, a férjem remek ember, a gyerekem egy szent, a főnököm megértő, a kocsmában mindig hideg sört adnak és a macskám egyből szobatiszta lett. Szerintetek mit tegyek?:)))