Mit tegyünk? Már majdnem 5 hónapja itt van az ingyenélő nagybátyám, aki tökéletesen elvan, és dolgozni nem akar. Nagyim viszont durcizik, ha szólunk ezért.

Előzmény: http://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__egyeb-ker..

A helyzet változatlan azóta is. Szintén nem csinál semmit. Apám szerzett volna neki fix, biztos melót, nem kellett neki, mert hogy az alja munka, ő olyat nem végez (bolti biztonságiőr), ő csak 24/48-ba megy, ha megy melózni.

A netes előzményekből tudjuk, hogy alig néz munkát (nem is küld sehova önéletrajzot, nem telefonál), viszont sokkal többször dominál a rosszlanyok.hu, online netes játékok, youtube. Van, hogy 12 órára beterpeszkedik a gép elé, ha mi szólunk, nem érdekli, ha nagymamám, akkor duzzog, hiszizik, csak többedik felszólításra hagyja abba a gépezést.

Kapott nyagyimtól ultimátumot, most járt le egy hete, még mindig itt van. Házimunka, saját magának kajaszedés még mindig nuku. A nagyim azt mondja, hogy jó (!) ez így, ne is csináljon semmit, úgyis zavar minket.

Ha mennie kell valahova, akkor mindig nagyon "rosszul lesz". Megjáttsza magát, hogy ne kelljen kimozdulni. Se orvoshoz nem megy, se az élettársával nem találkozik (akivel ugye most nem élnek együtt).

Viszont, ami miatt nagyon idegesek lettünk, az az, hogy mától lett volna alkalmi munkája, hát nem megint rosszul lett? Egyébként már hirtelen nincs rosszul, hogy nem tud bemenni semmiképp sem.

Úgy érezzük én, apum és tesóm, hogy ez több a soknál. A munkanélküliből is alig adott, meló nuku. Erre képes ezt bejátszani? Legszívesebben kidobnánk, csak ismejük nagyimat, és akkor balhé lenne mártírkodással együtt.

Ti mit tennétek? Meddig viselnétek el ezt, csak azért, hogy egy szerettedet ne bántsd meg?