Én lennék az ok nélkül gyanúsítgató szemét, vagy a feleségem kattant be?

Szerintem igazad van Kérdező. Nyilván beszéljetek róla higgadtan és nyugodtan, hogy most mit érez a feleséged és mit érzel te.

Az hogy konkrétan sírva közölte, hogy nektek is ideje lenne, az a legveszedelmesebb része. Még a legnormálisabb és legrealistább nők egy részét is megzavarja az ilyen érzelmi hozzáállás, valahol ez is érthető, hogy ő egy ösztönnek akar most engedelmeskedni, csak sajnos egy gyerek nem ösztönből kell, hogy jöjjön.

Amit leírtál, hogy miért nem alkalmas most, az is teljesen érthető, úgyhogy próbáld továbbra is higgadtan kezelni a kérdést.

Nekem nem tűnsz szemétnek az írásod alapján, és érthető, hogy félelmedben bizalmatlanabbá váltál. Ha a feleséged nagyon nagyon hisztizik továbbra is, akkor kérdezz rá esetleg, hogy ha egy véletlen kimaradt gyógyszer miatt terhes lenne, akkor elvetetné-e. (ez nagyon csúnya kérdés tudom, és abszolút nem abortuszra akarlak rábeszélni, ha besikerül mégis a baba, de kicsit kellene csillapítani a hisztijét)

Lehet, hogy csúnyán le leszek pontozva, de a helyzet az, hogy voltam hasonló helyzetben, amikor sógornőm szült, nálunk pedig még évek kérdése volt a dolog. Én is tablettát szedtem, én is megemlítettem (igaz, nem sírva) a férjemnek, hogy iszonyú boldog lennék, ha teherbe esnék, ő szintén elmagyarázta, miért rossz ötlet, igaza volt, el is ismertem. Ha akkor a férjem a biztonság kedvéért elkezdett volna óvszert használni, nehogy átverjem, azt hiszem, durván kiborultam volna - eszembe sem jutott volna a háta mögött, sunyiban teherbe esni.

Feleséged szólt neked, hogy elfelejtette bevenni, vagyis tisztességesen játszott. Ez előfordul, nem feltétlenül van összefüggésben amaz babával. Én bizony összetörtem volna, ha a férjem, a társam neten olvasott sztorik miatt elkezd ilyen aljassággal gyanúsítani, holott semmi oka rá. Persze lehet a ti esetetek más, meg ha mégis jönne a gyerek, tényleg neked kéne felnevelned, nem nekem, így nem akarom osztani az észt - csak elszomorító olvasni, hogy (joggal vagy sem, nem az én tisztem eldönteni) fiatal házasok ennyire nem bíznak meg egymásban...

Szia!

Szerintem csúnya dolgot tesz veled a feleséged. Én lány vagyok, és lehet, hogy nagyon szeretne a feleséged gyereket, főleg most már, hogy látott egyet közelről, de ha ti ezt megbeszéltétek, én a helyében türelmesen várnék. Fiatalok vagytok még, ráértek a baba dolgon gondolkodni.

Lehet, hogy ez ilyen hirtelen fellángolás a részéről, és nem is akarja igazán, de te legyél észen. Mondd meg neki ismét az álláspontod, és hogy nem bizalmatlan vagy, csak elővigyázatos, mert már volt, hogy elfelejtette.

Ha csúnyán reagál, vagy zsarolni próbál, szerintem el kellene gondolkodnotok, hogy TÉNYLEG együtt akarjátok - e elképzelni a jövőt, vagy lehet, hogy a feleséged csak kényszerből ment bele az öt éves várakozásba, és már régóta gyereket akarna. Akárhogy is, ha nem szeretnél még gyermeket, nem kell apukának lenned, csak hogy a feleséged jól kibabázhassa magát. Egy házasság két személyes. Közösen kell vállalnotok a babát, majd ha Te is így szeretnéd.

Fúúúú, de fel tudnak idegesíteni ezek a manipuláló nőcik..

Ki is készülnék, ha csak ilyen hátsó mesterkedéssel tudnék a páromból gyereket kierőszakolni.

Ha már ilyen fiatalon annyit érsz neki, hogy képes lenne átvágni, én elmenekülnék.. képzeld már el, még minimum 50 év együtt :/

Keress egy lányt, aki büszke a munkádra, akivel közös céljaitok vannak és megért téged.

22/N