A ti férjetek is ilyen "szerencsétlen" a gyerekkel?

Jó sok válasz született, amióta nem jártam itt.

Azokra a kommentekre reagálva, akik azt írták, hogy a férjem a családért dolgozik, és fáradt, én meg itthon vagyok, tehát tök természetes, hogy minden az ég világon rám szakad, azoknak: sajnos a férjem távolléte legtöbbször nincs arányban a tényleges munkavégzésével. Múltkor pl. Németországba kellett kimennie egy tárgyalásra. Előző nap reggel elindult, mert valamikor 4 körül ment a gép, és előtte be kellett ugrania az irodába, aztán egész este szabad volt, láttam facebook-on a képeket, ahogy a kollégáival éttermeznek, meg söröznek meg várost néznek, másnap délután volt a munka, olyan 4-5 órás elfoglaltág. Reggel persze svédasztalos reggeli a szállodában. Ugye a munka után fogadás volt este, megintcsak semmi dolog, csak pofavizit, meg iszogatás, vacsora, és harmadik nap késő délután ért haza. Szóval amíg ó max. 5 órát dolgozott, én 3 napot végiggüriztem egyedül. Tényleg igazságos.

Másik...hát nekem nem mutatott meg semmit védőnő vagy másvalaki, de egy másfél éves gyerek gondozása és a vele való foglalkozás nem is hasonlítható össze egy újszülöttével. De mint írtam, az elején (gondolom még lelkes volt), nagyon sokat besegített, éjjel is fölkelt hozzá, ha arról volt szó, minden este ő fürdette, járt vele sétálni stb. Mindemellett meg hobbija a főzés, így sokszor főzött itthon, vagy bevásárolt hazafelé a munkából. Mind mind hatalmas segítség volt. Amióta elköltöztünk és új munka, azóta semmi. De olyan szinten, hogy még az ő hivatalos ügyeit is csak én intézem. És úgy látom, hogy valahogy belekényelmesedett ebben. Teljesen természetes, hogy itthon mindig van kaja, mindig szép tiszta a lakás, a gyerek el van látva, minden ügy el van intézve (persze, ha valami ki megy a fejemből, már szekál, hogy milyen szétszórt vagyok)...és amikor megkérek tőle ennyit, akkor ez van.

Az elmúlt napokban, amúgy többször sokalltam be a nemtörődömsége miatt, és ez volt a teteje. Pl. hogy milliószor kértem már meg, hogy az erkélyen tekerje a cigijét, amit úgyis ott szív el, és hetek óta képtelen rá, mindenhol szétszóródva a dohánydarabok. Múltkor a gyerek cumisüvegéből szedegettem ki. Vagy hogy legalább a szennyesét ne hányja szét.

Na mindegy. Nem panaszkodok tovább, csak nem értem, hogy hogy jutottunk ide, és már előre félek az ősztől, amikor én is elkezdek dolgozni.

Egyszer már felhoztam neki ezt higgadtan, de teljesen kiakadt, hogy miért mondom ezt, mert annyit segít, és igenis részt vesz a gyerek életében. És csak olyan példákat mondott, amiket régen tényleg csinált, de nem veszi észre, hogy már jó ideje nincs így!!! És ez a gyerek viszonyulásán is látszik. Nincs el olyan szívesen az apjával, amire meg az a reakció, hogy elkényeztetem, és teljesen anyás a gyerek. Szóval ő teljesen úgy látja, hogy ez így rendben van...nem lehet vele beszélni.

Sajnos én is úgy érzem most már nőként és családanyaként is, hogy az anyagiakat leszámítva egyedülálló anya vagyok :( És igen, jelenleg viszonylag jól keres, de bőszen rakjuk is félre, mert egyik oldalról sem kaptunk soha semmilyen segítséget, és nem szeretnénk albérletben megöregedni, nagyon spórolunk egy lakásra. Elutazás jó lenne. Max. augusztusban, mert akkor van 3 hét szabadja (és utána elmegy egy hónapra...). Remélem anyumék bevállalják a gyereket, mert eddig csak 1-1 estére vigyáztak rá.