A ti férjetek is ilyen "szerencsétlen" a gyerekkel?

Néha az jut eszembe, hogy csak azért csinálja így, hogy máskor inkább meg se kérjem. Mostanában nagyon sokat nincs itthon a munkája miatt. Nem szakad bele, de van, hogy messzire kell mennie, és bár napokig csak pár órát dolgozik, nem tud hazajönni közben. Én meg lassan belerokkanok a minden más dologba. Hétvégente sincs itthon. Mindegy.

Ma kivételesen itthon volt délelőtt, és megkértem, hogy nem intézné-e a gyereket reggel, hogy kicsit még tudjak pihenni, mert holnap megint eltűnik 2 hétre. Erre közölte, hogy fél 8-kor azért fel lehet kelni, de aztán ment a gyerekhez. 5 perc múlva a kicsi rajtam ugrál, ő meg áll a szoba végében, és szólongatja, hogy gyere, gyere már, gyere... de nem jött volna oda, hogy elvigye. Megkértem, kivitte. Pár perc múlva megint ott vannak, mondja, elfogyott a teája, most akkor mit adjon neki? Mondom főzz egyet gyorsan. A vízforraló helyett a villanytűzhelyen melegített meg 2 liter vizet, persze negyed óra múlva még sehol a tea. Gyerek még mindig rajtam ugrál. Aztán "átöltöztette": miután a kicsi megint hozzám jött nyúzni, érzem, hogy jég hideg a keze: férjem csak egy pólót adott rá, mezítláb, csupasz lábakkal. Akkor már felkeltem, mentem felöltöztetni. Megkérdeztem, hogy miért nem adott rá gatyát, erre kiakadt, hogy hagyjam már békén. Utána szépen kávézgatott, kiment cigizni...mondom reggelit adtál már neki? Erre ő, nem, nincs itthon semmi. Persze volt. Úgyhogy én reggeliztettem meg, amíg ő internetezett.

Most ennyire nemtörődöm lett, vagy minden férfi ilyen szerencsétlen a gyerekekkel? Nem tudom eldönteni.