Kezdőoldal » Felnőtt párkapcsolatok » Házasság » Belefér egy normális házasságb...

Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.

Belefér egy normális házasságba, hogy ilyen igazságtalan legyen valaki a házastársával?

Figyelt kérdés

Férjem nagyon sokat dolgozik. Én nem dolgozom egyelőre, ez közös megegyezésünk volt. Én látom el a kicsi gyerekünket, és enyém a háztartás minden gondja. Segítségem nincs. Még villanykörtét is én szoktam cserélni, mert számomra ez nem okoz gondot, és várhatnék arra, hogy ki legyen cserélve.

Most lesérültem, egy hétig feküdnöm kell(ene). Hat évi együttélésünk óta először használta a porszívót, meg a konyhára van nagy gondja, egy pohár nem maradhat elöl, annyira mániákus. Nem tudok neki hálás lenni, mert nem nekem segít, hanem kijelentette, hogy az a jó, ahogy ő csinálja, én pedig nem csináltam semmit. Mindent letagad, meghazudtol. Szinte ki se mehetek a konyhába, mert retteg, hogy (újra) rendetlenség lesz, és fenyegetőzik. Mert szerinte eddig koszban, mocsokban éltünk. Annyira képtelenség az egész. Mindig is jellemző volt rá az igazságtalanság, de ez túlmutat a józan észen.

Ti nem ismertek engem, nyilván azt írok, amit akarok, de az igazság az, hogy rendszeresen takarítok, mosok, vasalok. Nem kellett soha koszos, gyűrött ruhában mennie egyikünknek sem. Főzök is kb. kétnaponta. A gyereknek rendes ételt adok mindig. Csak annyi, hogy nem mindig azonnal rakok rendet a konyhában, hanem nálam más a fontossági sorrend, meg az, hogy én nem vagyok mániákus, hogy ha iszom egy pohár vizet, akkor utána eltüntessem a poharat, mert semmi nem lehet elöl. Egy kicsit rendetlen vagyok, de nem koszos!!! Néha sok minden van elöl, úgyis, hogy állandóan pakolok mindenki után. És van, hogy inkább a sok tennivaló között játszom egy kicsit a gyerekkel, vagy kimegyünk a levegőre, ha jó az idő, és nem azt mondom neki folyton, hogy ne haragudj kicsim, de most nem érek rá. Mert mire fog emlékezni a gyerek? Hogy anyuka mániákus, és nem maradhatott három pohár a mosogatóban?

Szóval nálam más a fontossági sorrend. Pl. tegnap végül én fürdettem meg a gyerekünket, pedig feküdnöm kellett volna, de nem bírtam nézni, hogy ő fél kilenckor inkább a konyhában pakolászik. Én fordítva csinálom. Én inkább előbb lefektetem a gyereket, a mosogatnivaló úgyis megvár, nem? Nem értem, miért kell ezt olyan halálosan komolyan venni, és nagyon bánt, hogy ezek szerint egyáltalán nem fogad el engem, és az, hogy most így hátba támad, amikor átmenetileg nem vagyok teljes értékű, és nem tudom csinálni a dolgomat. Hozzáteszem, hogy amikor meleg vacsorát főzők, nekem kell utána ki vakarni a konyhát, és én fürdetem, én fektetem. Ő mesélni szokott. Annak is örülünk. Aztán én megyek, ha valamit kér még a gyerek. Inni adok, feneket törlök... Aztán mehetek rendet rakni a konyhába, a férjemnek meg már rég letelt a munkaidő, ő már tévézik. Nálunk nincs az, hogy egyik főz, másik mosogat. Nem baj, én úgyis ráérek.

De azért is nagyon igazságtalan, mert ez a 4. nap, hogy kiestem, és akkora a pofája, hogy ő tart rendet a konyhában, meg egyszer porszívózott, de egyszer sem főzött, mosott, teregetett, hajtogatott, vasalt, pucolta ki a mellékhelyiséget, cserélt ágyneműhuzatot, törölt port, stb. stb. Csak egy nagyon kicsi szeletét csinálja annak, amit én csinálok nap mint nap.

Mit csináljak, hogy ne utáljam meg, azt aki így megaláz?


Köszi, ha írtok valami hasznosat!


2014. máj. 6. 13:30
 61/98 A kérdező kommentje:

Hát most mit csináljak, nagyon rosszul esik, hogy így hátba támadt. Nem sokat ápolgatott. Még, hogy "egészségben, betegségben". Iszonyú hálátlan. Persze én nyilván legyek hálás, mert ő dolgozik értünk.


Nekem azt nem szokta mondani, hogy én csak vendég vagyok, de azt időnként igen, hogy mehetek vissza a szülői házba.


Nem tudok mit tenni, csak azt, hogy ezeket a kijelentéseket higgadtan visszautasítom, és megpróbálom elfogadni azt, hogy időnként kikel magából. Ez most nagyon sz@rul hangzik.

2014. máj. 7. 16:27
 62/98 anonim ***** válasza:

Megis mibol vegyenek "kozos" lakast, ha a Kerdezonek nincs jovedelme?


Itt az a baj, hogy aranytalan a terhek elosztasa mind a ket teren. Ugy egeszseges ha mindket fel kiveszi a reszet az anyagiakbol is, meg a hazimunkabol is.

2014. máj. 7. 17:15
Hasznos számodra ez a válasz?
 63/98 anonim ***** válasza:

58: "Az a jó, ha a nö a sajat lakasaban lakik , kerdezö, igen es akkor nem lesz a ferfi cseledje es nem lesz kiszolgáltatva ! "


Ez önmagában is vicc. 10 évet éltem jegyben járva az exemmel, a saját lakásomba. Ettől nem volt könnyebb, ha úgy viselkedett épp a párom, ahogy a kérdezőé is, hogy olykor bekattant és cselédnek nézett stb. Persze kitehettem volna, hisz az én otthonom, de ezzel még is mit oldottam volna meg? Max. jött volna a következő pasas, aki ugyanúgy viselkedik velem, majd azt is kidobhattam volna egészen a végtelenségig. Végül persze vége lett, de nem ebből a problémából adódóan, és csak mert az én lakásom, eszembe se jutott úgy kitenni exemet, hogy utcára. Aki így gondolkozik, az visszaél a másik "szegényebb" helyzetével, és annál szemetebb ember szerintem nincs is.


Az már a jobbik eset, hogyha mindkét félnek van saját lakása, de azért valljuk be, itthon ez eléggé nehézkesen kivitelezhető. Fiatalon azért, mert még sehol nem tart a fiatal a karrierjébe és a szülőkre se az a jellemző, hogy megbírják oldani, idősebben meg azért, mert akik valóban komolyan gondolkoznak párkapcsolatban, azok vagyontól függetlenül már 20on évesen meg is oldják ezt a kérdést. Így túl sok választása nem igen marad az idősnek, ha egy viszonylag normális embert talál, akkor azt nézze, és ne azt, hogy mije van. Az utóbbi, amúgy fiatalokra is igaz, ha egy fiatal még is csak tehetősebb, azt igen hamar "lestoppolják". Sajnos nem nyugaton élünk, hogy ilyen kritériumokat nézni lehessen! Nálunk nem az a norma, hogy a többségnek saját ingatlana van. Ez van.

2014. máj. 7. 17:18
Hasznos számodra ez a válasz?
 64/98 anonim ***** válasza:
64: igen, úgy egészséges. De erre is csak azt tudom mondani, hogy nem nyugaton élünk. Ha kérdező dolgozni is akarna menni, akkor is jó sok idő lenne mire találna bármit is, plusz az átlag kereset, ha csak nem nívós szakmája van a kérdezőnek kb. 100eFtokba mozognának, így annyit valszeg úgy se keresne, mint a társa, ami nem lenne gond, de a társ ugyanúgy "jogot érezne rá", hogy így viselkedjen, ha épp "kattant".
2014. máj. 7. 17:24
Hasznos számodra ez a válasz?
 65/98 anonim ***** válasza:

Igen , magyarorszagon es sok mas orszagban nincs lehetöseg sajat lakasra!

Mi a megoldas?

Megneheziteni meg jobban a helyzetet, fittyet hányni a nicstelensegre es raköltözni valakire, mindenáron hazasodni a semmire es szülni , mert hat arrol nem kell lemondani!

2014. máj. 7. 18:01
Hasznos számodra ez a válasz?
 66/98 A kérdező kommentje:

Nem másztam rá a férjemre. Amikor összejöttünk a húszas éveink elején, akkor még a szüleinknél laktunk mindketten. Nagyon szerettük egymást. Szinte minden éjjel együtt voltunk, többnyire nálunk, mert az ő anyja elviselhetetlen volt. Aztán évekkel később tudtak venni neki egy lakást. A rosszmájúak szerint akkor el kellett volna hagynom, csak mert lett lakása, és inkább keresnem kellett volna egy nincstelent?! Mert majd visszaél vele?


Aztán lett együttélés, majd házasság és gyerek. Közel tíz éve vagyunk együtt, szerencsések vagyunk, hogy megtaláltuk a szerelmet. De tény, hogy én vagyok a kiszolgáltatottabb helyzetben, és ez csak némileg változna, ha dolgoznék. De akkor is fogok. Amúgy a férjem anyja húsz évig nem dolgozott, otthon volt. Hát az nem normális dolog, az biztos.


Sajnos a férjem kontrollmániás, érzelmileg képes zsarolni, erőszakos, nehezen kezelhető. Irigylem azokat a nőket, akik irányítják a férjeiket, én csak ritkán tudok olyan könnyed lenni, hogy ne vegyem őt túlságosan komolyan. Sokszor úgy érzem, nagyon kevés a szabadságom. Az előző barátom nagyon gyenge volt, ő túl erős, de ennek is vannak azért előnyei.


Még csak annyit, hogy ismerek egy pár harmincas csajt, akiknek már van lakása, csak éppen évek óta nincs párkapcsolatuk. En mindenképpen szerencsésnek tartom magunkat, hogy megtaláltuk egymást. Nem akárkit, hanem akibe szerelmes vagyok. Nem lbírnék olyannal lenni, akit nem szeretek, csak azért, hogy legyen valaki.

2014. máj. 7. 19:47
 67/98 anonim ***** válasza:
Ezt most ne vedd sértésnek, de én meg olyanba nem "bírnék" szerelmes lenni, mint a férjed.
2014. máj. 7. 20:03
Hasznos számodra ez a válasz?
 68/98 anonim ***** válasza:
0%

Nem, nem kellett volna elhagyd, csak azert mert lett egy lakása, csak TUDHATTAD volna, h akkor A TE ERDEKEID melyek, es h NEM TE KAPTAD a lakast.

En helyedben , ilyen feltetelek mellett nem szultem volna , hanem meghazasodtam volna vele, de a szuleimnel maradok es megprobalok dolgozni, kialakitani egy helyzetet , es hétvégénként LATOGATOBA mentem volna.

De te belementel ebbe mert jaj de szerelmes voltal es most szembesulsz a nagystilü dönteseid szamlajaval!

2014. máj. 7. 20:39
Hasznos számodra ez a válasz?
 69/98 anonim ***** válasza:
100%

Milyen sok itt a megmondó ember! :)

Kérdező! Mikor az van hogy balhé meg ilyesmi és mondja hogy mehetsz a családi házba vissza akkor fogd magad és pakolj össze és menj.Ha szeret úgy is utánad megy és nem fogja hagyni....ha meg hagyja egy darabig akkor rájön hogy hülyeséget csinált és úgy is megy érted.

Ennyit talán picit megtehetsz magadért hogy komolyabban vegyen.

2014. máj. 7. 20:52
Hasznos számodra ez a válasz?
 70/98 A kérdező kommentje:

Hogy lehet egyidejűleg megházasodni valakivel, és közben meg a szülői házban élni a férj nélkül?!?! Az meg miféle házasság?

Hát ilyet még nem hallottam!


Lehet, hogy félreérthető voltam. Igen, néha szokta mondani ezt a hazaküldés dolgot. De ezt nem tartom olyan komoly dolognak.

Azzal bántott meg nagyon mélységesen, hogy semennyire sem megértő, egyáltalán nem volt velem a bajban, mert már a 4. nap kiakadt, hogy neki kell dolgokat csinálnia helyettem, és extrém módon meghazudtolta a múltat nagyon ronda színben tüntetve fel engem, és amit én csinálok nap mint nap.

2014. máj. 7. 21:33

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!