Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
A szakításnál (válásnál) más is azt érzi, hogy nem tudja elképzelni az életét a másik nélkül? Normális ez az érzés?
Nem lehetünk együtt, mert a páromnak dühkitörései vannak.
Ez alattam alakult ki, (fiatalok vagyunk) nem volt még ilyen hosszú kapcsolata.
De mivel ez másnál még nem volt úgy döntöttünk, hogy hanyagoljuk egymást, mert az én idegeim is tönkremennek a hülyeségtől. Már elkezdett pszichológushoz járni, de ha nem változik, akkor részemről így nem maradhat, mert nem fogok így gyereket vállalni.
Egymás nélkül viszont nem tudjuk elképzelni az életünket, nagyjából belőttük mikor házasodnánk, igazából (szóban) már rég elterveztünk mindent.
Majdnem 5 éve vagyunk együtt.
Normális ez az érzés, vagy túl erős a kötelék? Túlságosan szeretjük egymást? Vagy minden szakítás ilyen?
Túl vagyok több ilyenen, - mindig úgy érzi az ember, hogy vége a világnak, nekem, mindenemnek.
Akkor is rémes hiány volt, amikor én léptem ki a kapcsolatból...
Te meg jól döntöttél, - akinél dühkitörések szerepelnek, az nem egészen OK, és nem tudni, marad-e ennyi, vagy még romlik.
Igazából nem tudtunk szakítani, mert mindkettőnket elfogta ez az érzés, ezért voltam kíváncsi, hogy normális-e ez.
Én nem tudom...
Nem tudjuk egymást elengedni...
Biztosan túlságosan ragaszkodunk a másikhoz...
Borzasztó nehéz helyzetben érzem magam.
Meg az a "baj", hogy az agybaján kívül többnyire minden rnebde van köztünk. És úgy érzem, hogy akár lehetne tökéletes minden, ha nem lenne ez...
Egyelőre várunk szerintem, hogy segít-e a szakember.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!