Mit csinálok rosszul?

Férjemmel nemrég vásároltunk egy családi házat. Van egy 15 hónapos babánk. Anyukám nagyon sokat segít a kicsi körül, mióta tart a felújítás. Mivel a férjemnek nincs jogosítványa, én fuvarozom a segédmunkásokat a házhoz, én intézem a beszerzést, cipekedek, pakolok, súrolok, söprök, amit csak tudok segítek. Korán reggel indulok, van, hogy 11 óra, mire haza érek, akkor a kicsivel foglalkozom, mosok, vasalok. Pakolom a holmijainkat, mert hamarosan költözünk, sok doboz és zsák van már a szoba egyik sarkában. Délután 4-5 óra felé már megyek megint a házhoz. Este fürdetem a gyereket, vacsorát készítek, de már hulla fáradt vagyok. Tegnap megkaptam a férjemtől, hogy milyen por van a szekrényeken, én lusta vagyok, és ő elhívta az egyik régi barátját, akivel nemrég vette fel újra a kapcsolatot, és annak élettársát, hogy az új házban segítsenek majd kitakarítani, mert én nem leszek rá képes, és hogy ő volt náluk, és milyen szép tisztaság, meg rend van náluk. Ja, mondom ők nem építkeznek! Aztán azzal támadt, hogy a gyerekkel is nagyon keveset foglalkozom, milyen anya vagyok, hogy anyám neveli a kicsit... Nagyon kiakadtam. A lelkemet kitettem, de nem tudok 3 felé szakadni. Aztán azzal állt elő, hogy este megyünk ki szórakozni a barátjával és annak az "ügyes" barátnőjével. Ja, mondom ilyenkor nem baj, hogy anyám lesz a gyerekkel? Néha úgy érzem, hogy bármit teszek, bárhogyan igyekszem mindig mások a jók, és én sosem ütöm meg azt a mércét, hogy elismerést kapjak. Belefáradtam az egészbe, és a vitákba is. Nem tudom már mit csináljak.