Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mit tegye? Költözzek? Váljak?
A történetem a következő: A férjemmel 10 éve vagyunk együtt 8 éve élünk együtt, 2 éve vahyunk házasok és van egy 2 éves fiúnk! Eddig is voltak problémáink, de csak 1 dolog miatt, méghozzá az én szüleim! Nem tudja elfelejteni a múltat ami 8 éve történt és nem hajlandó egy asztalhoz ülni velük még a gyerek kedvéért sem! Mindig azt mondja, hogy ha elhívom őket, akkor ő haza sem jön meg hogy ha annyira megváltoztak szüleim költözzek hozzájuk! Az utóbbit sokszor mondta már! Sokszor sírok miatta és nem tudom meddig bírom! Ezen kívül más konfliktusunk nincs! Sajnos szeretem őt! És szeretném ha a szüleim is évente 2 x eljönnének hozzánk megünnepelni a gyerek szülinapját, és karácsonykor! Szerintem nem kérek sokat!
Anyósomékhoz én utálok járni, de a férjem iránti szeretetből HAVONTA 2X is elmegyek és normálisan viselkedek! Mit tegyek, teljesen tanácstalan vagyok, de ez így nem mehet tovább!
!
Az ok amiért haragszik a férjem a szüleimre az az, hogy 17 éves lázadó voltam, sokat akartam a mostani férjemnél lenni, és többször a fejemhez vágták, hogy akkor költözzek oda! És egyszer fogtam magam és ezt komolyan vettem, és megszakítottam a kapcsolatot a szüleimmel több hónapra! Ezt a férjem igen komolyan vette, mintha elküldtek volna otthonról!
Mai fejjel tudom, hogy nem kellett volna komolyan venni, de a párom még mindig nem látja ezt be! Ennyi azok!
Aki pedig írja, hogy nem nőttem még fel, és gondtalan szeretet teljes életet szeretnék írni, Neki írnám, hogy tudom, hogy nincs ilyen, kell a vita egy házasságba, de a szüleim és közte nem fogok választani, mert szeretem minegyikőjüket, csak másként!
Belefáradtam, ezért gondoltam, hogy segítséget kérek!
Na így azért mindjárt más a leányzó fekvése, kérdező.
A férjed szimplán buta. Ilyenért megsértődni, és pláne évek óta haragot tartani elég unintelligens hozzáállás.
Tény, hogy te hibáztál 17 évesen, de nyilván nem láttál a rózsaszín ködtől, most viszont az a szitu, hogy a férjed kényszerít arra, hogy válassz közötte és a szüleid között.
Boldog vagy?
"mintha elküldtek volna otthonról!"
Mintha? :)
Amúgy ez szerintem sem az a kategória, amit ennyi idő után már ne lehetne megbocsátani. Kérdés persze, hogy ő ezt akkor hogy élte meg.
"többször a fejemhez vágták, hogy akkor költözzek oda"
Nekem ez nagyon így is hangzik, de nyilván a körülményeket te ismered pontosan.
A férjedet cseppet sem érdekli, hogy te másként gondolod. Ő szépen dédelgeti a saját kis gyűlölködését, mérgezi vele a te életedet.
Hogy mondhatod, hogy ha a szüleidről nincs szó, felhőtlen a boldogság? Én mindennap beszélek a szüleimmel, gyakran rájuk gondolok (messze lakom, más országban). És ha az én férjem 8 éve gyűlölné őket, hát nem tudnék felhőtlenül boldog lenni!!
Ha te nem akarsz elválni, akkor a szüleid érdekében tojd le a férjed. Ha ő nem akar otthon lenni, amikor a szüleid látogatnak, akkor menjen el! Menjen a saját szüleihez karácsony estéjén, ti négyen pedig élvezzétek a gyerek születésnapját és a karácsonyt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!