Ma felajánlottam férjemnek, hogy keressen szeretőt magának. Nagyon rossz ötlet?

Igen vannak határok,de ezekszerint valamit vagy rosszul csináltak vagy rosszul csinálnak hogy ha ez így elfajul,és akkor elsőnek megoldani kell a helyzetet és nem egyből elmenekülni.Amúgy meg ha van olyan férfi aki veri a feleségét az egy féreg,vagy csak megcsalták... :)

na jó a megcsalás sem indok a verésre,de lehet ennek is oka van.Ne feledjétek minden két emberen múlik ,ha a kapcsolat rossz az lehet hogy nem csak a másik miatt rossz és ezt sokszor senki nem értékeli ki,mert az senki sem veszi észre ha önmagával baj van ,mert mindenki tökéletesnek gondolja magát...

Ha tényleg úgy érzed, hogy nincsen lelki oka, nem távolodtatok, hidegültetek el egymástól érzelmileg, szeretsz hozzábújni, stb., akkor szerintem mindenképpen érdemes lenne mielőbb kivizsgáltatnod magad, hogy nincsen-e valami hormonális oka annak, hogy ennyire lecsökkent a libidód.

Ezt - hogy csak egy példát mondjak - egy tipikus velejáró tünete a pajzsmirigy alulműködésnek, ami kb. négyszer annyi nőt érint, mint férfit, gyakran alakul ki a terhesség után, és évekig fenállhat anélkül, hogy komolyabb, észrevehető tüneteket produkálna.

Egy sima vérvételből vizsgálható, amire nem csak endokrinológus vagy nőgyógyász, de háziorvos is adhat beutalót.

Ha hasonló helyzetben lennék, és azt élném meg, hogy a szexualitás terén úgy változott meg nálam valami, hogy azt nem a Párom viselkedése, hozzáállása okozza, hanem bennem valami, de fogalmam sincs, hogy mi, akkor én mindenképpen úgy érezném, hogy az én felelősségem, hogy - ha egyedül nem megy, segítséggel - kiderítsem az okát, feltéve, ha szeretnék vele maradni.

Ha hasonló ötlet megfordulna a fejemben, és azt javasolnám a férjemnek, hogy keressen szeretőt, de közben tartson ki mellettem, maradjon mellettem, mellettünk, az nekem olyan lenne, mintha ahelyett, hogy megpróbálnék megoldani egy olyan problémát, ami - még ha nem is érzem hibásnak magam miatta - mégis belőlem fakad, egy laza mozdulattal "átpasszolnám a labdát" a másiknak, oldja meg ő, ha akarja.

Oldja meg ő, akár egy olyan "megoldás" árán, ami aztán végleg romba dönti a kapcsolatunkat, és nagy valószínűséggel fájdalmasabb lenne, mint most úgy dönteni, hogy békében elengedjük egymást, vagy - ha házas férfi, családapa létére - egy szeretői viszony fenntartása, vagy alkalmi szex hol ezzel, hol azzal nem fér bele az értékrendjébe, vagy nem erre vágyik, akkor szép csendben viselje el tovább, hogy negyven évesen, élete hátralévő részére lemond arról a teljességről, amit a harmonikus szexuális élet adhat az embernek.

Szerintem érdemes lenne azon elgondolkoznod, hogy Te saját magad például tudnál-e, akarnál-e valakivel akár alkalmi, akár rendszeres szexuális kapcsolatot létsíteni érzelmi kötődés nélkül, és úgy tekinteni a szeretkezésre, mint pusztán biológiai szükségletre.

Mert ha belegondolsz, azzal, amit javasoltál a férjednek, Te ezt várnád el tőle.

Nem tudom, milyen korúak a gyerekeitek, de szerintem azt is érdemes lenne azt is megfontolnod, hogy egy ilyen párkapcsolati minta (apa hol anyával, hogy a szeretőjével) lenne-e az a minta, amit szeretnél átadni nekik.

Erre persze gondolhatod, hogy valószínűleg titokban tudnátok tartani ezt előttük, de a gyerekeknek hihetetlen kifinomult antennáik vannak arra, hogy ezt tudat alatt érzékeljék. (Ha gondolod, erről nyugodtan kérdezz meg egy gyermekpszichológust vagy kineziológust.)

Hogy egy kicsit a férjed helyébe tudd magad képzelni, esetleg próbáld őszintén megválaszolni saját magadnak a következő kérdést:

Ha tegyük fel, azokban az időkben, amikor még teljesen rendben volt a szexuális életetek, és Neked még egészséges libidód volt, a férjednél valami megváltozott volna, és elvétve akart volna veled szeretkezni.

Te mit éreztél volna, ha ahelyett, hogy utánajárna az okoknak, és keresné a megoldást, hogy újra örömforrás legyen mindkettők számára a szex, egy nap teljesen komolyan eléd állt volna azzal, hogy nem akar emiatt elhagyni, szeretné, hogy neveld tovább a gyerekeit, és maradj vele, és oldjátok meg úgy az ő potencia problémáját, hogy légy szíves, keress egy szeretőt magadnak.

Azt írtad: "nem akarom, hogy elhagyjon", és "sajnálom őt emiatt".

Ha tényleg fontos ő neked, akkor a sajnálatnál szerintem többre van szükség.

Ha hasonló helyzetben lennék, először utánajárnék minden lehetséges egészségügyi oknak. Ha egy nagyon alapos kivizsgálás sem nem derít fényt semmilyen orvosi problémára, akkor elmennék párterápiára, és/vagy igénybevennék olyan módszereket, amivel feltárható és oldható ennek a problámának a tudatalatti oka.

Ha az összes lehetséges segítséget igénybe vettem volna, és azok sem hoznának változást, akkor leülnék, és nagyon őszintén beszélgetnék a férjemmel arról, hogy hogyan képzeli el a jövőnket.

Én azt kívánom nektek, hogy találjátok meg az okokat és a megoldást, hogy újra teljes legyen az életetek a szexualitás terén is.

55: imádni való az ilyen gondolkodás mód. :D :P

A szeretet úgy látszik már nem is létezik. Ááá, hihetetlen.

Ne felejtsed el hogy mindannyian mások vagyunk.Mindenkinek más a boldogsága.Pl ha Te nem szereted a sült krumplit akkor elképzelhető hogy más rajtad kívül szereti(leegyszerűsítve) :)

Én is azt mondom hogy sex nélkül nem élet az élet.Sőt ha levágnák a péniszem Én mennék vonat elé szerintem.De ne feledd hogy vannak akik ezen túl tudnak jutni,a sex az élet velejárója nélküle nem lennénk :) De vannak emberek akiknem nem jut vagy nem jön össze vagy akármi más,nekik más kell hogy jelentse a boldogságot,mindig keressük az értelmet hogy legyen miért élni.Szóval egyet értek Én is azzal hogy sex nélkül nem élet az élet,de lehet másoknál ez működik ,ezt nem lehet tudni mert különbőzőek vagyunk!