Mit csináljak, ha elmondtam anyának, hogy depressziós vagyok és kiröhögött?
16 éves vagyok és nagy nehezen elszántam rá magam,hogy elmondjam neki.Kb kiröhögött és közölte,hogy hagyjam ezzel békén,mert a depresszió az unatkozó emberek "betegsége",nincs nekem semmi bajom.
De azt el se tudtam neki mondani,hogyha tényleg úgy van,ahogy ő gondolja,akkor miért vannak vágások a karomon,miért hányok ki szinte mindent,amit megeszek,miért sírok hajnali 1-2 körül és miért vagyok folyton fáradt,miért nem érdekel semmi...
Most is sírok,mert erről soha,senkinek nem beszéltem és azt hittem,hogy anya majd segíteni fog.
Mindenki azt hiszi,hogy én mennyire erős vagyok,de ez nem így van.Lehet,hogy mások előtt nem mutatom,ha fáj valami és csak mosolygok,de ha egyedül vagyok,akkor teljesen más minden.
Nem csodálom h kiröhögött...
Ez nem egy olyan betegség, h van egy sz@r hetem amikor sírok meg rossz kedvem...
A depressziót ORVOS állapítja meg, és igen komoly gyógyszeres kezelés követi.
Általában akkor alakul ki mikor az egyén nem tud valamit feldolgozni az életébe.
És a depresszió az nem olyan betegség h odaállok anyukám elé és elmondom neki...
A legtöbb esetben megváltozik az egyén viselkedése, amit a közvetlen környezete vesz észre.
Téged ért valami tragédia az életed során?
Próbáltam neki elmondani,de elkezdtem sírni előtte (évek óta először) és azt mondta,hogy fejezzem be a hisztit,mert ennek semmi értelme és ne fárasszam ilyenekkel.
Nekem nem csak s..r hetem van...Már ez megy több,mint egy éve.
Azért annyira nem vagyok borult,hogy ne tudjam,hogy az nem normális,hogyha valaki megbánt vagy valami rossz történik körülöttem,akkor mások előtt mosolygok és úgy teszek,mintha semmi gondom nem lenne,de ahogy hazamegyek,eszek,hányok,sírok,megvágom magam és bezárkózom a szobámba vagy elmegyek futni.
Mikor úgy érzed,hogy senkiben nem tudsz bízni,de nem akarsz így maradni,akkor hidd el,hogy kénytelen vagy odaállni anyukád elé,hátha segít.
Semmi nagyon szörnyű nem ért mostanában vagy csak hozzászoktam a dolgokhoz,nem tudom.
5-ös, azért ez nem olyan egyszerű! Ha a környezet mindenképpen észrevenné az egyén személyiségében a változást, sokkal kevesebb kezeletlen depressziós lenne. Egyik ismerősöm 10 éven keresztül volt középsúlyos depressziós. 8 éves korában kezdődött, amikor az apja otthagyta őket, és senkit nem érdekelt 10 éven keresztül, hogy miért bukdácsol az iskolában, miért nem tud aludni, miért túlsúlyos és érdektelen.
Az oka lehet trauma, tanult reménytelenség, hormonális problémák (mellékvese túltengés, pajzsmirigy gond), egyszerű tápanyaghiány és még sorolhatnám. Van, akinek néhány multivitamin tabletta segít, van, akinek lélekbúvár kell hozzá.
Kérdező, fordulj orvoshoz. Az, hogy anyukád alapvetően ilyen érdektelen, családi okokat feltételez, amik tudat alatt zavarhatnak. Ajánlhatok még táplálékkiegészítőket, amik javítják a hangulatodat, de ha nem találod meg az okokat, sosem leszel teljesen jól.
A nagyokosoknak annyit, hogy én például 13 évesen lettem pánikbeteg, hónapokig nem bírtam utcára menni, depressziós lettem. Anyám végignézte ahogy a sírógörcs kerülget fiú létemre amikor utcára kell menni, hogy nap mint nap rosszul leszek és könyörgök neki hogy mentőt hívjon, és eszébe sem jutott hogy valami baj van és pszichológus kéne. Depressziós lettem és közöltem vele, kb ugyanúgy reagált mint a kérdező anyja, annyi különbséggel hogy nem röhögött és rákérdezett hogy "te aztán mi a f**zért vagy depressziós?"
K*rv*ra nem kellett ehhez pedig orvosi vélemény sem, tudtam észrevettem magamon, viszont senki más nem vette észre rajtam. Évekkel később mentem el pszichológushoz, aki alátámasztotta a diagnózisom. Tény kb össz-viss 2 hete jártam mert rájöttem hogy ez így nem fog menni. Most így 4 évvel később sikerült leküzdenem a depressziót, pánikbetegséget, az állandó szorongást és a rengeteg fóbiát orvosi segítség de ez a 4 év egy gyötrelem volt, és nem senkinek nem tűnt fel vagy senkit nem érdekelt. És az igenis hatalmas baj hogy olyan anyja van hogy ennyivel reagál a dologra, ahelyett hogy most próbálna segíteni valami a gyerekén még mielőtt még súlyosabb lenne a helyzet, mert ez nem egy játék!
Kérdező, a családját az ember nem választhatja meg ellenben a barátait igen. Keress barátokat akik tudnak neked segíteni, de mindenekelőtt magadat erősítsd meg, tanulj meg a saját lábadon állni az életben és keress rá a bajod okaira, mindig kérdezd meg magadtól hogy mi a baj...és dolgozd fel őket, mindig a megoldást keresd. Ha szükségesnek érzed mindenképpen menj pszichológushoz, csak találj jót! Én 4 éven át minden nap csak elmélkedtem és küzdöttem, és lám semmi bajom egyetlen darab nyugtató, vagy bárki más segítsége nélkül. Kitartást!
Kiröhögött anyud mert depressziós vagy? Háát akkor még nem volt depis, mert ilyet nem mondana soha azután.
A depresszió rosszabb a ráknál is, nem lustaság vagy unalom.
Ezt mondd meg neki és mondd hogy a legnagyobb ellenségednek sem kívánnád ezt az állapotot!
Mielőbbi jobbulást neked!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!