Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szerintetek is ingyenélő vagyok?
Férjemmel még főiskolás korunkban ismerkedtünk meg. Mivel a szüleink nem gazdagok, ezért fősuli alatt mindketten dolgoztunk, hogy egy kicsit könnyebb legyen a szüleinknek, illetve, hogy nekünk is jusson szórakozásra is. Még főiskolás voltam, férjem már végzett, amikor összeházasodtunk, és a nagyszüleitől örökölt házba költöztünk. Ő nagyon jó helyen talált munkát, én maradtam annál a cégnél, ahol diploma előtt is dolgoztam, mert tudtam, hogy visszavárnak szülés után is. Ráadásul szerintem elég jól keresek, nem minimálbért kapok, és nem olyan munka, ami mellett ne lenne időm a családra, háztartásra, viszont előrelépési lehetőség sincsen.
Megbeszéltük a férjemmel, hogy ez így nekünk megfelel, kényelmes munka, szeretem csinálni, és nem bébiszitter neveli a gyerekeinket, ráadásul minden egyéb juttatással együtt 200.000 Ft felett keresek havonta, ami szerintem mai viszonylatban nagyon jó pénz.
Férjem viszont nagyon jó a szakmájában, és mivel én az itthoni dolgokat igyekeztem átvállalni, volt lehetősége előrébb jutni, így most nagyon jól keres, többszörösét az én fizetésemnek. Sokat dolgozik, igaz nagyon szereti is a munkáját, és szerintem a családjával is foglalkozik, a gyerekek imádják, boldogok vagyunk.
Az egyetlen dolog, ami zavar (nagyon zavar), hogy sokan megszólnak minket a környezetünkben, hogy én ingyenélő vagyok, a férjem halálra gürizi magát, én meg csak költöm a pénzét. Közös kasszán vagyunk valóban, de ez így volt akkor is, amikor összeköltöztünk, és ugyanannyit kerestünk, fel sem merült bennünk, hogy ezen a későbbiekben változtassunk. Belegondoltam, hogy az én fizetésem valóban nem fedezi a kiadásaink felét, és akkor a ruházkodásról, szórakozásról, nyaralásról még nem is beszéltünk. Ilyen formán, valóban a férjem fizetéséből élek ilyen jól én is, de a beszólásokig eszembe sem jutott, hogy én ingyenélő lennék.
Köztünk ebből nincs probléma a férjemmel, de érdekelne hogyan látják kívülállók a helyzetünket. Szerintetek is kitartott nő vagyok, vagy másoknál is így működik a dolog, ahogy nálunk? Előre is köszönöm a válaszokat.
Pont erről beszélek, hogy nem megvalósítható, hogy csak annyit költsek, amennyit megkeresek. Mivel a férjem fizetése hét-számjegyű, ezért valóban nagyon jó körülmények között élünk az utóbbi 2-3 évben. Előtte azért kevesebbet keresett, fokozatosan haladt előre a ranglétrán. Sok áldozatot is hoztunk azért, hogy most itt tartunk, szóval ne úgy képzeljétek el, hogy egyik nap 150-et kerestünk fejenként, a másik nap meg ukmukkfukk 10-szer annyi lett a fizetése a férjemnek.
Az én fizetésemből nagyjából a rezsi felét tudnám kifizetni, meg esetleg egyheti étkezésemet, ha továbbra is ilyen körülményeket veszünk figyelembe. Szóval nyilván többet költök el magamra is, mint amennyi a fizetésem.
Tényleg nem megvalósítható a külön kassza, és tényleg mondhatni "zsebpénz" amit keresek a férjem fizetéséhez képest. Ezért érzem azt, hogy valóban a férjem tart el úgymond. De mit kéne tennünk, váljak el, hogy ne használjam ki, vagy mégis mi lenne a megoldás arra, hogy ne legyek lenézve? (nem fogunk elválni persze, főleg nem mások véleménye miatt, csak tényleg nem tudom hogyan kerülhetnék ki ebből a lenézett státuszból)
Tojd le. Azt nem értem, hogy miért adsz ennyire mások véleményére? Miért akarsz megfelelni nekik?
Ez teljes mértékben a te fejedben dől el.
Egy házasságban nincs enyém tiéd, hanem miénk van. Nem tudsz többet költeni mint a tiéd, mert a tiétek létező csak, azaz nem számolgatunk, hogy ki mit mennyit miért. Mindkét fél joggal használja a közös kasszát.
Nálunk ennyire éles helyzet sose volt, de nőként hazaviszek mindennel együtt 350 körül. Volt, hogy férjemnek egy-két hónapig nem volt munkája, sose gondolkodtunk azon, van-e joga a közöshöz, avagy nincs mert akkor épp nem tett bele. Amikor átmenetileg kb 3 hónapig nekem nem volt melóm, teljes természetességgel használtam a közös pénzt éppen úgy.
Most kb ugyanannyit keresünk, de ezt se nézegetjük. Amikor a költekezés miatt rossz érzésed támad, gondolkodj el ezen.
- ha a férjed keresne kevesebbet, akarnád-e hogy számolgassa a kiadások rá eső részét?
A házasság életközösség, ahol csak közös létezik.
Az előző kommentem még a 3-as válaszolónak ment válaszul, csak azóta sokan válaszoltatok még. Köszönöm mindenkinek a válaszokat. Tudom, hogy nem kéne foglalkoznom ezzel, de egy idő után nagyon elkeserítő tud lenni, amikor már szinte nyíltan kibeszélnek a játszótéren, vagy az iskolában.
Tudom, hogy nagyon szerencsések vagyunk, tisztában vagyok vele, hogy sokan örülnének, ha annyit keresnének, mint én, nemhogy annyit mint a férjem. De ettől még rosszul esik na, sajnos nem tudom nem meghallani amikor ilyenekről beszélnek, de úgy, hogy én is halljam, és csak a hülye nincs tisztában azzal, hogy bár nem mondják ki, de rólam van szó.
A gyereknevelést, az otthoni/hivatalos ügyek intézését, a házimunkát..stb. nem fizeti meg senki, pénzben nem is lehet mérni. Ha ezeket nem csinálnád, akkor a férjed sem tudna karriert építeni. Kettőtök között ez nem probléma, másra meg nem tartozik. Egyébként kik szólnak meg a környezetetekben? Látták kettőtök bérelszámoló lapját? Tudják, hogy pontosan mire mennyit költesz? Nem hiszem.
Legfeljebb azt látják, hogy gyarapodtok, te csinosan öltözködsz, van időd a gyerekekre...stb.
Ha a férjem ennyit keresne, nekem nem lenne lelkiismeret-furdalásom drága parfümre, ruhára költeni, ha őt ez nem zavarja, sőt. Nézz körül a mai kérdések közt, ajánlom figyelmedbe az ellaposodott a házasságom mert... kezdetű gondolatmenetet. Épp azt tanácsolják szegény feleségnek, ami téged gyötör, hogy adjon többet magára, szervezzen programot, mielőtt az érdektelenségre rámegy a házassága. A férjednek gondolom az is számít hogy csinos felesége van, költ magára.
Szerencsés vagy, nem ingyenélő. A kívülállókkal ne foglalkozz, irigyek és kész. A férjedet nem zavarja, hogy többet költesz, és gondolom te sem várod el, hogy munka után segítsen neked rendben tartani a háztartást.
Hogy lennel mar ingyenelo??
Az az ingyenelo aki onhibajabol nem dolgozik semmit, csak otthon ul es varja hogy eltartsak. De meg ezesetben sem ingyenelo ha pl cserebe otthon elvegez minden hazimunkat, neveli a gyerekeket stb.
Hidd el posztolo, sokan a ket kezuket tennek ossze olyan felesegert aki dolgozik!
komolyan nem értem azokat, akik ilyenbe belekötnek.
Mégis, mi lenne a megoldás? Csak olyannal házasodhatnánk, akivel forintra azonos a fizetésünk, és ha ő két vajas zsemlét eszik reggelire, nekem se jár mellé retek?
Akkor mindenki ingyenélő, aki a családban kevesebbet keres a párjánál?
MEnnyi idióta ember van :(
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!