Nem szeretném már, csak megszokás? A hormonok játéka? Mi ez mit tegyek?

Kamionos feleségként írok. Tudom min mész keresztül.

Szerintem egyszerűen belegondoltál, hogy ez így ebben a formában nem párkapcsolat.

A párod viselkedése normális, hiszen a kocsit ki kell takarítani, a barátaival csak itthonról tud beszélni. Neki se könnyű!

Nagyon sokat beszélgettem én is a férjemmel, megmondtam neki azt is,hogy magamnak nem szülök gyereket. Vagy egy család leszünk, és olyan munkát keres amivel minden este itthon van, vagy marad a közös bankszámla ami összeköt, de ezt nem akarom.

Társra van szükséged, ezért az ellenérzés, mert ő így nem az. Persze, hogy nehéz közeledni felé, mert túl sok teher nehezedik rád.

Hangsúlyozom őt is meg kell értened. Neki se egyszerű a hetelés, és a kamionozás jól fizet, ebből tud gondoskodni rólatok.

Nálunk az lett a megoldás, hogy felköltöztünk az osztrák határ mellé, így talált olyan kamionos munkát amivel minden este itthon van. Sokkal jobb így az élet. A kecske is jóllakik, a káposzta is megmarad.

Nyilván így is az én dolgom minden itthon, hiszen ügyeket intézni nem tud, mert munkaidő után ér haza, no meg a háztartásba való besegítésre nincs ideje. Viszont neked már az is nagy segítség lenne szerintem, ha foglalkozna veletek esténként.

Próbáljatok jó megoldást találni, szorítok.

Nem lehet könnyű így, bár most én is olyan helyzetben vagyok, hogy csak hétvégén találkozom a párommal. De mi egész héten várjuk, hogy hétvége legyen már és együtt lehessünk.

Szerintem simán lehet akár a hormonok miatt is. Azt írtad, hogy pár hete érzel így.

Szerintem próbálj vele beszélni, hogy miben kéne veletek többet foglalkoznia. Azért végül is értetek dolgozik és baromi fárasztó lehet egész héten vezetni és nagy felelősség is. Nem biztos, hogy hétvégén még a kocsi rendbetételén kívül marad ideje, energiája másra. Tehát én házimunkára nem fognám be segíteni. Inkább a fennmaradó kis időben csináljatok valami közös programot.

Ismerős :D

Az én párom olyan, hogy jó menjünk ide-oda, sétáljunk, stb.

Aztán mikor tényleg mennénk, akkor inkább nézzünk meg egy filmet vagy feküdjünk le pihenni :)

De eddig is ilyen volt? Vagy most változott meg az új munka óta?

Szerintem azért időnként rángasd el valahova, néha csinálhattok olyat is, ami neked okoz örömet. Meg szerintem neki is jó lesz, csak magától nem mozdulna meg.

Még annyit tudok javasolni, ha időd engedi, akkor hét közben mászkálj kicsit barátnőkkel, ismerősökkel vagy rokonokkal, hogy ne mindig otthon ülj. Az elég lehangoló tud lenni. Ha kimozdulsz, te is pozitívabban fogod látni a dolgokat, meg nem lesz olyan "mehetnéked" hétvégén.

Így amikor hazajön, akkor otthon is csinálhattok valamit együtt. Abba talán könnyebben belemegy, ha nem kell kimozdulnia. Talán gyerkőc nélkül, kettesben is jó lenne időnként egy kis időt eltölteni.

Ugyanezen megyek keresztül most én is. 3 gyerekkel.

Éppen ma állítottam válaszút elé: vagy a munka és a pénze, vagy a gyerekek és a család. Ő van, hogy egy héten 7 napot dolgozik, és akad, hogy 2-3 napig nem találkozik a kisebbekkel. Most nagy a csönd. Ilyenkor általában magába néz és gondolkozik.

Csak annyit mondtam neki, hogy a gyerekeknek apa kell, nekem pedig férj. Ha ezt nem tudja megadni, akkor legfeljebb csak papírunk lesz arról, ami ma is tény. Én meg nem élem meg veszteségnek, hogy ő nincs nekünk, mert onnantól nem számolok vele.

Remélem, jobb belátásra tér.

Csak annyit mondhatok, hogy jól tetted, hogy szóltál. Ne hagyd annyiban! Légy elfogultságtól mentes és önkritikus és. Ha szeret, és érzi, hogy el is veszíthet, visszajön. És akkor megjönnek az érzelmek is...