Mas is gyakran vitazik a hazimunka miatt a ferjevel?

Jó reggelt!

MÁR nincs vita. Munka után és is lefeküdtem piheni, ahogy Ő is. Nekem is "jogom" van elfáradni.

Nehezen, de kibírtam, hogy nem szedtem össze utána a dolgait. Nincs tiszta zokni? Hol a mosógép, hol a zokni?

Nem kértem meg, hogy segítsen: valamit kritizált, közöltem, szívem, ez nem szálloda, itt nincs bejárónő, Te is itt laksz. Neked is két kezed van, mint nekem...

Bírd ki egy darabig a sörösdobozok között, a kupiban, és ne "kérd" meg, hogy segítsen. Nehogy ő tegyen már szívességet, mert nem pakol el maga után.

Szabadnapodon pihenj Te is. Várd ki, amíg nem tudja elnézni a mosatlant, a pormacskákat, ragad a talpára a hamu, nem lesz tiszta ruhája.

Cigizik bent? Szellőztess! Aztán rájön, fázik, mert agyon hűtöd a lakást.

Türelem! Várd ki amíg meg nem csinálja. Ez lesz ám a nehéz dolog! Ne morogj, ne veszekedj, elkönyvel házisárkánynak, és feszült légkörben hamarabb összevesztek.

Reggel meg "véletlenül" verj le egy-két sörös dobozt, elég zajjal jár, de ugye Te sem figyelhetsz mindenre...:)

Kitartás!!!!!

Egy időben öltük egymást. A mosogatás mindkettőnknél mumus, de ő ha ötször az öt év alatt szivacsot vett a kezébe, sokat mondok. Mióta nem sulizom, és itthoni munkám van, valahogy evidens lett, hogy én viszem a dolgokat, főleg, hogy ő napi 14 órát van házon kívül. Neki csak a szemétleszállítás van "kiosztva", meg hétvégén egy félóra puccolás, de az előbbit olyan szinten sumákolja el, hogy néha 3-4 zsák is áll az ajtóban.(Én ritkán járok ki). Elég lomos népség vagyunk, el lehet képzelni egy egyszobás lakást, ahol a műhely, az iroda, a nappali és a háló is egy helyen van, megspékelve egy rosszcsont macskusszal. Képtelenség egy napnál tovább rendet tartani. Időnként összebalhézunk emiatt, de vér nem folyik :)

A helyedben hagynám a fenébe. Csináld meg a felét a melónak, aztán mikor az ő "másik fele" felgyűlik, és jön a sipákolás, talán észbe kap. Nem pálya, hogy két dolgozó ember közül csak az egyik vigye a háztartást!

Néha én is noszogatom a férjem, hogy segítsen, de szokott is.

Mondjuk annak tudatában, hogy mennyit segít, soha nem merne nekem szólni, hogy mi van a házban.

Egyszer volt, hogy az asztalon hagytam a dolgokat, mert beteg voltam és láttam, hogy pakolta. Kérdeztem mi az, beteg ő is?

Mondta csak segít, mert zavarta a szemét!

Ha az én párom a sörös dobozokat, cigi csikkeket, hamut szétszórná és ennyire nem lenne tekintettel rám, rég kiborulnék.

Lehet, hogy én ezt egyszerűen csak másképp látom, de nem vagyok én kötelet utána takarítani, ha meg nem tetszik neki, hogy nem volt időm, esetleg kedvem, mert nekem is lehet egy ilyenem, akkor ugorjon neki, ha ezt se, ki ne merje ejteni a száján.

Azt a szót kell kiverni a fejedből, hogy segítség.

"Eddig sem segitett sokszor.."

Ennek nem segítségnek kellene lennie feléd, hanem egyenlő munkabeosztásnak. Ő is ott lakik, te nem vagy a szolgája. Ne takarít el utána, magadnak moss csak stb. Ha megkérdezi miért, akkor mondd azt, hogy ő is itt lakik, te nem vagy a szolgája, felnőtt ember, csinálja meg maga.