Közös kasszán vagy külön kasszán?

120 ezer 2 embernek kajára nem elég egy hónapban???? én minőségi és drága cuccokat vásárolok, de hogy egymagamnak nem havi 60ezer a kaja az is biztos

amúgy meg le kellene ülnötök és megtárgyalni ki mit akar az élettől, mert nagyon nem vagytok egy hullámhosszon...

Én soha nem mennék bele egy ilyen kapcsolatba. Sajnos apukám és anyukám házassága a példa rá. Nem sorolom fel hogy mit látok náluk még a mai napig is. Mi onnantól kezdve közös kasszán voltunk hogy összeköltöztünk. Nincs enyém és tied. Pedig a férjem munkanélküli volt mikor összeköltöztünk. Akkor azt mondtam hogy nem érdekel kijövünk simán az enyémből is, és bármikor fordulhat a kocka.Azóta ő is ugyanannyit beletesz a közösbe mint én.

Lehet 1-2 év múlva 3x annyit.

Én nem tudnék így élni. Volt mikor kellett valamire a suliban pénz akkor mond anyádnak most ő adjon. Apukámé a kocsi,mond apádnak adja oda a kocsit hogy elmenjek érted.Gyerekként is éreztem hogy nem normális. Amúgy nagyon jó fej szüleim vannak de ezt nem veszi be a gyomrom.Addig jó míg mindenki kb ugyanúgy keres, mikor felborul az egyensúly, vagy valaki a szüleitől örököl vagy kap pénzt, akkor már ugyanúgy borul minden.

azt pedig a szarrágás magasfokának tartom hogy képes felemlegetni hogy ebben a hónapban ő vette a tisztítószert. Gondolom nem 30 ezer megy el rá egy hónapban.Sajnos az ilyen emberek nem változnak apukám sem változott.

A külön kasszát én csak akkor tudom elfogadni, ha az egyik fél nem beszámítható teljesen, például alkoholista.

A vásárlási szokások tekintetében is össze kell csiszolódni, ami eltarthat egy darabig, de azért 1-2 év után már nem lehet téma. Ha nekem azt mondaná a feleségem hogy most kókuszvirágot vesz, miközben csak párezer forintunk marad a hó végén, akkor először felháborodnék. De ha észreveszem, hogy attól retteg, hogy anélkül 10 évvel korábban halunk meg, akkor legközelebb én rakom a kosárba a kókuszvirágot, és majd másból spórolunk. És viszont.

Nagyon sokkal többet keresek mint a feleségem, de eszembe se jutott soha tizenvalahány év alatt, hogy ez bárhogyan is befolyásolja a közös kasszát. Akkor se jutott eszembe amikor az elején neki volt több pénze :)

Azért a garasoskodásnak is van határa...milyen az egy házasságban, hogy Én vettem a tisztítószert? ÉN ÉN ÉN

uram ég...

Elsiettétek a házasodást, és alapból, mi az hogy tabunak számít a pénz, és nem beszéltek róla.... az ilyen kapcsolatokból lesz az hogy: ezt én vettem azt meg te...

Gusztustalan.

Így tényleg ne menj bele a közös kasszába.

Amúgy az meg nevetséges hogy 2 emberre nem elég 120 ezer forint csak kajára....

Mi 2 emberre 45 ezret költünk kajára, és ebben a tisztítószerektől kezdve a dezodorig minden benne van. Úgy hogy magamnak diabetikus tésztát szoktam venni ami kicsit drágább.

Egyébként nálunk úgy van, hogy nincs én pénzem, te pénzed.

A férjem 120-at keres, abból élünk, illetve fejenként 10-10 ezret áldozunk arra hogy vegyünk ezt azt. Pl gyűjtjük a könyveket, mert mindketten szeretünk olvasni. Illetve szórakozásra, mikor van program.

De pl mindketten feleslegesnek tartunk olyan dolgokat, mint havi szinten ruhát venni... én már 4 éve nem vettem ruhát, és nem is áll szándékomban, mert nincs rá szükségem. A férjemnek is rengeteg ruhája van, nem veszünk felesleges göncöt. Csak akkor amikor nagyon muszáj lesz.

Az "én" fizetésemet, 50 ezret úgy ahogy van félretesszük. Ez a megtakarítás , és ez is közös. Ha én is 120 at keresnék, akkor is így csinálnánk. Nem szórnánk a pénzt feleslegesen.

Maximum egy picivel többet szánnánk könyv vásárlásra.

27/N