Akik külön kasszán vannak: miért teszitek így és hogy működik?

mi az exvőlegényemmel voltunk így.

ő tele volt, én meg csóró, ő megvett magának mindent, sőt, több "drága hülyeséget" is, én néha gyógyszert is alig tudtam, amikor beteg voltam, a kaját hol ő vette, hol én. működött, de nekem néha fájt.

#2 vagyok. a miértre elfelejtettem válaszolni. azért mert ő így akarta. mert irigy.

más esetben egy volt barátommal pl ahogy én, úgy ő is az utolsó garasainkat is egymásnak adtuk. minden közös kiadás, bevétel volt. és mai napig nála érzem, hogy ott valódi összetartozás volt.jóban rosszban.

Miért? Mert logikus. Mert bár mindketten jól keresünk, nem egyeznek a pénzügyi prioritásaink. Különböző hobbijaink vannak. A külön kasszával fizetésarányosan adunk a közösbe (rezsi, lakbér, kaja, háztartási dolgok); külön fizetjük a saját dolgainkat (benzin, két autó külön, stb., biztosítások, és persze a személyes dolgok, ruhák, stb.) - így nincs probléma abból, hogy ki mire költené a pénzt. Nekem személy szerint nem esne jól, ha a férjemmel egyeztetnem kellene arról, hogy a "pénzünkből" vehetek-e 3 vég anyagot vagy sem, és neki sem esne jól, ha engem kellene megkérdeznie mennyiért vehet új gumit az autójára (amiből én mondjuk a legolcsóbbat mondanám, ő meg a ledrágábbat). Mindkettőnknek megmarad a saját kis pénze, és annyit költ a preferenciái szerint, amennyit akar.

A maradék megy közös vagy külön megtakarításba ízlés szerint, emellett a szórakozás, nyaralás pedig mikor hogy, össze-vissza fizetjük. Sosem kérünk vissza a másiktól vagy adunk kölcsön, nem is tartjuk számon, hogy ezeket ki mikor fizeti. Mindig aki felajánlja, ennyi. Van, hogy felesben.

Szerintem ez így sokkal jobb, mint egy közös massza. Én szeretem különválasztani a pénzt, és nekem fontos, hogy legyen saját anyagi biztonságom, saját hátterem, ne a másikétól függjek.

Eleinte férjem sokkal többet keresett mint én (ő napi 10 órában dolgozott, én 3-ban) ekkor is külön voltunk. Ő fizette a lakbért meg a kaját, én csak azt ami magamnak kellett. Párom mondta, hogy legyen közös kassza, viszont róla tudni kell, hogy nekem meg adna mindent, de magára meg sajnál költeni. Például múltkor megvett nekem egy 3 fontos spay-t, következő héten mikor neki kellett, alig akart megvenni egy 2 fontosat, mert drága luxus ez neki, holott mindkettő az ő pénzéből ment.

Aztán most már mindketten 8 órában dolgozunk (ő talált egy jobban fizető munkát és én is találtam magamnak melót) így meg hónap végén megmarad mindig olyan 100ezer forintnak megfelelő összeg mindkettőnk számláján. Ezt általában félretesszük. Tehát nekünk megfelel így. nyilván azt egyikünk sem nézné el, hogy a másik ne tudjon megvenni valamit.

mert nekem visszás lenne ha a párom pénzéből költenék a saját kis hülyeségeimre.

ő jobban keres mint én, megengedheti magának hogy autója legyen, hogy a munkahelyén kajáljon az étteremben, és hasonlók.

nekem az önbecsülésem és az önérzetem nem engedné, hogy olyan tollakkal ékeskedjek ami nem az én érdemem.

persze vannak olyan dolgok, amiket közösen állunk (rezsi, bevásárlás), és gyakran megveszi a gyógyszert ha beteg vagyok, meghív étterembe kajálni, elvisz kirándulni. (nem elvárás, nem szívesség, hanem belső indíttatás)

van saját megtakarításom, neki is van. nem vagyunk házasok, nem is tervezzük. fontos, h tudjam követni hogy áll a saját bankszámlám, mennyi pénzzel rendelkezhetek.

kölcsönkérni nem szoktunk se egymástól, se ismerőstől, se a szüleinktől. nem vagyunk milliomosok, de be tudjuk osztani a jövedelmünket, nem verjük magunkat hitelekbe, nem költekezünk ész nélkül.

nyaralásra összedobjuk a pénzt, olyankor nem garasoskodunk, de a mindennapi életben csak negatívuma van a nagy közösködésnek.

ha gyerekünk lesz, sztem akkor is kialakul majd egy rendszer, hogy hogyan fizetjük az ő költségeit. úgy érzem, h a párom jó apa lesz, és nem fogja elvárni, hogy mindent egyedül vegyek meg az apróságnak.