Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Most komoly, hogy a házastársat minden körülmények között kívánni kell?
A kérdésem apropóját egy tegnapi kérdés adta.
Röviden annyi, hogy a nő 90 kiló volt, nem kívánta a férje. Fogyott 30-at, és a pasi odavan érte, tök boldog mindenki.
A legtöbb válaszoló letetűzte az ilyen férfit, hogy el kell hagyni, mert mi az, hogy nem kívánta a nőt 90 kilósan.
Már kezdem magam szemétnek érezni, mert ha pl az én férjem szedne fel 30 kilót, biztos nem kívánnám. Ha a mackós/elhízott pasik jönnének be nekem, olyanhoz megyek hozzá. De nekem nem tetszenek. Ezért nem is jöttem össze olyannal. Akkor miért gondolják úgy, hogy akkor is kívánatosnak kell tartanom?
Szóval akárhogy néz ki, kívánnom KELL?
De hát ezt nem lehet befolyásolni.
De fordítva is: ha egy férfi összejön egy csinos, nőies, hosszú hajú, vékony nővel, aki meghízik, levágatja a haját, otthoni macinacis lesz, és így már nincs meg a vonzalom (nem a szeretetről beszélek), akkor is miért a férfi a hibás, hogy nem tetszik neki a nő?
Nem kell mindenképp kívánni, de azért felvetődnek érdekes dolgok. Ha egy férfinek a fiatal, huszonéves nők tetszenek, akkor mi lesz, ha a felesége eléri a 40-et? Jó, elég sok férfi egyszerűen megcsalja vagy lecseréli egy fiatalabbra - de ideális esetben a szerelem segít felülemelkedni azon a tényen, hogy bizony már akármit csinál, nem olyan üde, nem feszes a bőre, urambocsá három szülés-szoptatás után bizony lóg a melle, a hasán meg két császár csúnya nyoma látszik... ebben az esetben gondolom, mindenki egyetértene abban, hogy a férfi emelkedjen felül ezeken a dolgokon, hiszen a nő nem tehet róla. De hát:
"Szóval akárhogy néz ki, kívánnom KELL?
De hát ezt nem lehet befolyásolni."
Szerintem ilyen változás esetén nem várható el, hogy kívánja a másikat. Természetes, hogy az idő elteltével változunk DE az nem, hogy ennyire drasztikusan/valaki így elhagyja magát.
Az persze természetes, ha valaki a szülés folytán felszed pár kilót, legyen az éppen 5 vagy 30, az a nem jó viszont, ha ezután bevágja azt a gondolkodást, hogy "ő már anya", neki nem kell lefogynia és odafigyelnie magára, őt fogadják el így. Na ez hibás. Megnézném az ilyenek mit szólnának, ha a férjük is felszedne egy 30-ast...
Az ilyen esetekben általában nem CSAK a kilók okozzák a problémát, hanem az elhízott/megváltozott személy GONDOLKODÁSA is: az ilyen már nem ad magára, nem akar tetszeni a párjának - ergo Ő AZ aki részéről érdektelenné vált a kapcsolat! Mert ha szeretem a páromat, a minimum, hogy a maximumot próbálom meg kihozni magamból külsőleg, belsőleg...
Szerintem egy működő házasságban mindezt meg lehet BESZÉLNI. Harminc kiló nem két perc alatt szalad fel az emberre. A lestrapálódás is - általában - folyamat. Ha az ember az elején kedves, normális hangnemben megbeszéli a másikkal, hogy nem kéne errefelé haladni (és nem számon kér meg követel), akkor nagy valószínűséggel nem lesznek ilyen problémáik. De ehhez figyelni is kell egymásra, nem csak egymás mellett élni és jól meglepődni, hogy jéééé, a másik megváltozott. Nyilván nem hétfőről keddre tette.
Ezzel nem akarom a másik félre hárítani a felelősséget. Azt mondom, hogy a helyzet eleve elkerülhető. Normális házasságban. Szerintem.
Nézd, az emberek annyira nem egyformák. Sokaknak tényleg számít az ilyesmi. Ha két ilyen szempontból hasonló ember jön össze, akkor abból nincs gond, megértik egymást. De ha egy olyan, akinek nem annyira számít és egy olyan, akinek nagyon, akkor az mindkettőjüknek kellemetlen lehet, akkor bizony több odafigyelést igényel, hogy figyelembe vegyük egymás igényeit.
Tudom, hogy megint bezsebelem a mínusz pontokat, mert az ilyesmi itt sokaknak b...ssza a csőrét, de a férjem vékony volt, mikor megismertem, a házasságunk első néhány éve alatt jó 20 kilót hízott és én ugyanolyan szexinek tartom, ugyanúgy kívánom, ha nem jobban, mint az elején. Én az a típus vagyok, hogy ha valakit szeretek, ahhoz ugyanúgy vonzódok a plusz, vagy mínusz kilók ellenére. Én egyedül az ápolatlanságot, a koszosságot viselném nehezen. Szerencsére a férjem is így érez ezekkel a dolgokkal kapcsolatban.
Tehát semmit nem muszáj, semmit nem kell. Csak azok, akiknél a vonzalmát ahhoz, akit szeretnek, nem befolyásolja a testsúly változás, a hajhossz, vagy hogy esetleg otthon macinacit hord a másik, biztos nehezebben értik meg azokat, akiknek igen és fordítva. Szerintem nem kell egymást oltani ezért.
Tudjátok ilyenkor szerencsésnek érzem magam, hogy a párom akkor ismert meg, amikor 110 kg voltam. A kapcsolatunkban nekem nem kell attól félnem, hogy terhesség alatt elhagy, mert mondjuk hízik 30 kg-t (most 80 kg vagyok).
Akkor is ugyanígy kívánt, mint most..
Írni sem merek, na de mégis.
Rajtam most van 20 kiló plusz ahhoz képest, hogy mennyi voltam, amikor elvettek feleségül.
Szültem két gyereket, tök csíkos a hasam. Amióta az eszemet tudom, fogyózok több-kevesebb sikerrel. A kapcsolatunk ideje alatt voltam már 58 kiló és 96 is.
Az az érdekes, hogy ez mindig csak engem foglalkoztatott és kizárólag engem zavart.
Azt hiszem, hogy szerencsém van a férjemmel.Tuti, megtartom!:)
Túl sok hollywood-i filmet nézett, aki szerint igen.
A szerelem és a szex tök máson alapul. A szex testi vonzódás, a szerelem lelki. Ha a férjem beleesik egy láda sz@rba, ugyanolyan szerelmes leszek bele, mint mindig, de nem fogok vele szexelni, amíg nem fürdik le.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!