Férfiak! Akik megcsalta a feleségét miért tettétek? Megbántátok? Kiderült esetleg vagy megmondtátok?

És mi történik abban az esetben, ha férj úgy érzi, hogy évente egyszer, kétszer szívesen meggyőződne az általad leírt módon arról, hogy tényleg a felesége a szupernő számára? :) Az is teljesen rendben, mert hát oké, hogy félredugott, de csak azért, hogy meggyőződhessen arról, hogy anno jól döntött? :) Remélem ilyen jellegű meggyőződés ugyanúgy kijár az asszonyoknak is :)

Egyébként azzal vitatkoznék, hogy általánosságban a nők teste tönkremegy az évek/szülés során, a férfiak pedig évről évre csábító macsókká válnak :) Láttuk már azt az esetet ugye, amikor a feleség ad a külsejére, férj meg igencsak elterebélyesedik az otthoni jólétben ;-)

"És mi történik abban az esetben, ha férj úgy érzi, hogy évente egyszer, kétszer szívesen meggyőződne az általad leírt módon arról, hogy tényleg a felesége a szupernő számára? :)"

Miután kérdező a miértre volt kíváncsi, ezt a fantáziádra bízom. :D

" Remélem ilyen jellegű meggyőződés ugyanúgy kijár az asszonyoknak is :)"

Természetesen, és sokan meg is teszik. (Amiről nem tudunk, az nem fáj.) De az asszonyok más okokból szoktak félrelépni.

"Egyébként azzal vitatkoznék, hogy általánosságban a nők teste tönkremegy az évek/szülés során, a férfiak pedig évről évre csábító macsókká válnak :) Láttuk már azt az esetet ugye, amikor a feleség ad a külsejére, férj meg igencsak elterebélyesedik az otthoni jólétben ;-)"

Ez a része megint csak nem tartozik szorosan a kérdéshez, mely a férfiak oldaláról vizsgálódik a témakörben. Amellett pedig felhívnám figyelmedet az idevágó mondatomra:(és valljuk be, általában jobb karban vannak, mint nők, akiket szülések tönkretesznek) Itt a hangsúly az "átalában" kitételen van.

Én megbántam, hogy megcsaltam a feleségem, és azt is, hogy nem mondtam el időben. ..de nem miatta.

Szeretőt csináltam abból a nőből, akit mindennél jobban szeretek és időt vesztegettem el azzal, hogy még házas voltam.

Mostani feleségem sosem csalnám meg, kilengés nélkül is tudom, hogy számomra ő az egyetlen, összehasonlíthatatlan másokkal nekem.

én úgy tapasztaltam, hogy amikor a férfiak a megcsalásról beszélnek(nekem amiket m,eséltek) legyen akármilyen következménye(asszony, akit pedig imádott, kidobta, meg hasonlók) de visszaemlékezve mindig fergeteges egy élményként van elraktározva a memóriájukban, szóval amikor csak az állati ösztönök vannak, ész nélkül az emberben, az felér 1 éves szimpla d*gással nekik.

szóval olyan adrenalin, vagy nemtom mik szabadulhatnak fel, hogy hihetetlen olyankor.

és sajnálatos módon, tekintve, hogy a férfi szerepe az evolúcióban amúgy is az, hogy minél több gyerelket csináljon és tul.képpen nem a hűség, de tudván is azt hogy emellett már civilizáció van, tehát ezeket uralkodni kellene, de szóval ők alapból így vannak teremtve, progamozva.

tekintve: hogy örömérzet eleve azért társul a gyerekcsináláshoz, hogy tuti ne haljunk ki, ehhez meg ráadásul tripla öröm társul, szóval ez elemi szint és a civilizációval nem hal ki, tehát maga a fajfenntartási ösztön valahogy állandóan ugyanolyan erős, hiába pl a manapság bekövetkezett internetes kontaktok, hogy redukálják is a személyes kapcsolatokat, de a férfiak még pl manapság is képesek erőszakra, nagyon erős bennük az ösztön.

szóval megbánni max olyan szinten tudják, hogy sajnálják, hogy szerelmük elhagyta őket, talán egész éleben képesek sírni utána, de magára az "eseményre" még mindig mosolyogva emlékeznek vissza. és akármilyen szomorú, de erről mégcsak nem is tehetnek.