A ti gyerekeitek hogyan reagáltak, amikor megmondtátok neki (k), hogy elváltok?

"Az enyémek rettentően sírtak tegnap (6 és 7 évesek). Azt mondták, az sem baj, ha mindig veszekszünk apával, de ne váljunk el"

Ha veszekedtek, igenis váljatok el. 6-7 évesen ezt mondják, de majd nem ezt fogják mondani 17-20-25 évesen, amikor 10-15-20 olyan év van mögöttük, hogy a szüleiket állandóan veszekedni látták.

Az én lányom 7 éves, de szerencsére nem sírt. Valahol megérti, nem szerette ő sem a sok veszekedést, de azért még mondja, hogy szeretné, ha újra együtt lennénk. Mi költöztünk, szerintem inkább csak a ház hiányzik neki, és a szobája, hogy nem ott alszik minden nap.

De panaszolja ha az apja mérgesen szól rá, érzékenyebb lett.

Próbálj velük beszélni, hogy ez senkinek sem jó, idővel milyen nagy problémák lehetnek belőle, és ti csak azt szeretnétek, ha ők nyugodt környezetben nőnének fel.

A lányomon már észre lehet venni, hogy jobb neki a nyugodt légkör.

Nekünk rémálmaink voltak (öcsém 4, én 11 voltam), egész nap együtt voltunk, és nem hallgattunk a szüleinkre. Így toroltuk meg rajtuk, hogy miféle gonoszságot akarnak velünk elkövetni.

Később én nagyon rossz gyerek lettem, öcsém pedig antiszociális. De mi ketten azóta is elválaszthatatlanok vagyunk. Minket akkor ugyan szétszakítottak, de mostmár felnőttem, önálló keresetem van, és nálam lakik. Ő még tanul.