Szerelembol hazasotattok, ha nem megbantatok?

Honnan tudod, hogy nem vagy szerelmes, ha egyikbe se voltál az?

Szerintem a szerelem valami túlmisztifikált dolog. Ha valakivel jó együtt, jól érezzük magunkat, fontos nekünk, becsüljük, tiszteljük és vonzódunk hozzá akkor mi más kell még?

Sokan szerintem túl nagy érzelmekre vágynak, mert a filmekben úgy mutatják be, aztán az egész életüket végigsopánkodják, hogy jaj én nem vagyok szerelmes...

A 3-as számú versenyző tökéletesen megfogalmazta a dolgot. Én csak annyit tennék hozzá, hogy egy egyébként jól működő kapcsolat mehet azért tönkre, mert az egyik fél azt gondolja, nem szerelmes, és keresi-kutatja az érzést, emiatt elhidegül a párjától, mert nem érzi azt, amit gondol, hogy éreznie kellene. Aztán persze annyira keresi a nagy szerelmet, míg bele nem képzeli egy kedves kollégájába, a gyereke tesitanárába, és huss, "én most szerelmes lettem másba, amit a férjemmel sose éreztem" Oda egy házasság.

Én a házasságot pontosan olyan alapokra helyezném, amit leírtál: szeretet, tisztelet, bizalom, kölcsönösség, hozzámillőpár, közös jövőkép, vonzalom. Innentől kezdve meg mindenki mást nevez szerelemnek, számomra ez az érett, észérveken és érzelmeken egyformán alapuló szerelem. Erre lehet építeni, a nagy lángolásra, az elvakult rajongásra nem.

20L (gondolom, ez azért számít.)

"Mit erzek? Szeretem, feltem, bizok ene, jolerzem magam vele, tisztelem, hianyzik..."

Azt hiszem, ennél többre nem is vágyhatnál. :)

Csak mondom, ne kattogj azon, hogy valami még hiányzik, mert ezzel teszed tönkre magatokat. Egy ember csak addig boldog, amíg el nem kezd azon agyalni, hogy boldog-e. Ne csinálj magadnak bajt oda, ahol nincs.

Az előző válaszokban leírtakkal nagyjából egyetértek, bár én nem házasodnék olyannal, akibe nem vagyok/voltam szerelmes.

Attól, hogy idővel a szenvedély csitul, illetve elmúlik a rózsaszín köd, a szerelem szerintem igen is megmaradhat (bár kétségtelenül átalakul, attól az még szerelem!).

Már nem vadul hullámzó tenger, hanem nyugodt felszínű gyönyörű kis tavacska, amit egy-egy szellő igenis fel tud még kavarni (gyenge hasonlat, de remélem érthető).

Vagyis hiába szeretek/tisztelek/becsülök stb. valakit, attól még csak egy jó barát, akivel élhetnék együtt, de az hazugság lenne. A férjemnek számomra A FÉRFINAK kell lennie, vonzódnom kell hozzá, mert csak úgy tudok mellette én is nőnek megmaradni.

24/N

Szerintem elpazaroltad a fiatal és legszebb éveid olyan emberekre, akikre nem kellett volna.Erről csakis te tehetsz.Neked kell meghozni a döntést, hogy tulajdonképpen mit is akarsz?! Lehetsz még szerelmes 35,40,50 évesen is,na de annak lesz értelme?Most megállapodni lesz értelme?Hogy a körülmények, a közeledben lévő állandó jó vagy rossz példák,másokra hasonlítani akarás,vagy tudomisén mi lehetett az ok, hogy olyan életet élsz,amilyet azon már kár gondolkodni.

Egy ideig lehet mondjuk szerelem nélkül együtt lenni valakivel,van aki egy életen át képes.Na de hány megcsalás,válás,stb történik.Van aki enged a csábításnak és van aki sosem.

Gondolkozz el azon, hogy szerelmes-e beléd a párod.Lehet az ő szerelme elég mindkettőtöknek,lehet ő biztosít neked egy jó házasságot,törődő igazi férj és apa lesz,akire számíthatsz. Sokaknak ez elég,sokaknak ez nem.

Nem tudom hogy lehet olyannal egyáltalán járni,akibe nem vagy szerelmes, de ha te ezt évekig tudod csinálni, akkor ez vagy így jó neked, vagy szerelmes vagy, csak nem vagy tisztában vele.

Az a kérdés, hogy te együtt tudnál-e élni vele egész életedben, és tudnál-e neki gyereket szülni?

Egyébként nem, a szerelem nem múlik el, csak ha hagyják. Ami elmúlik az nem szerelem.