Nem kívánom a szexet, szinte rosszúl vagyok ha le kell a férjemmel feküdnöm. Nem tudom mitől lehet ez, orvoshoz nem merek menni. Szerintetek mi lesz ennek a vége? Válni nem akarok.

Mi lesz a vége? Apuka szeretőt fog tartani, egyik nap bejelenti, h költözik, neked lök egy kis gyerektartást, vasárnaponta elviszi a gyerekeket egy fagyira.

Ha gondok vannak a szexszel, tessék orvoshoz menni. Ha nincs szervi vagy hormonális gond, akkor pszichológushoz. Vagy valld be magadnak, h más farka az kéne, csak a férjedé nem. Ez esetben őt el kell engedned. Jah, hogy a pénze is menne...Hát ez ilyen...Vagy megoldod te, vagy megoldja ő.

9 Max. a férjedet:D Nekem ne mondja az akinek 3 gyereke

van, hogy nem szereti a szex-et, max. az adott emberrel nem szereti. Ez benne van a pakliba:D

Hány éves vagy?

A férjed jelezte már, hogy neki ez probléma, beszéltetek erről? Mióta tart?

Ok, hogy te nem akarsz válni, és a férjed?

De a szeretet és a szexuális vágy nem ugyanaz.

Szeretheted és tisztelheted a férjedet, abból nem következik az, hogy szexuálisan is kívánni fogod.

Az ember nem tudja befolyásolni a szexuális vágyait, ezek ösztönszintről erednek mind a férfiaknál, mind a nőknél.

Biológiai és evolúciós okokból magától értetődik, hogy általában a pasik akarnak több szexet. A házasságok nagyobbik részében azért nincs szex, mert anyucinak nincs kedve apucihoz. Ahogy kevesen mernek beszélni a nyers tényekről, úgy még kevesebben tárgyalják a valódi megoldási lehetőségeket. A legtöbb jószándékú megmondóember odáig jut, hogy a szexmentes felek figyeljenek többet egymásra, beszéljék meg a problémát és igyekezzenek megérteni a másik felet. Ezen belül a férfiak vigyenek virágot, mosogassanak gyakrabban és mossák meg a nehezen elérhető helyeket is; a nők vegyenek erőt magukon, és közben gondoljanak az ország javára (legalábbis angolszász területeken ez a mondás járja). Őszintén szólva ezek a tanácsok jóformán semmire sem jók. Átmeneti enyhülést hozhatnak, ha mindkét félben megvan az akarat – de csak a tüneteket orvosolják, az okokat nem, és ezért szinte garantált a visszaesés.

Akárhonnan is nézzük a problémát, a polkorrekt szemüveget félredobva egyetlen releváns magyarázat adódik: két ember akkor nem akar szexelni egymással, ha nem kívánják egymást. Ha csak az egyik nem akarja, akkor nyilván ő nem kívánja a másikat. Vajon ez tényleg annyira radikális elképzelés, hogy ne lehessen józan paraszti ésszel megérteni? A gond abból adódik, hogy nem divat észrevenni, a szexuális vágy nem örök. Hiába a kezdeti nagy láng, hiába a házassági szerződés, hiába minden: a vonzalom meg tud szűnni, és igen gyakran meg is teszi. Erre nem megoldás sem a virág és a mosogatás, sem a fogcsikorgatva lábszéttevés. Akik csak ennyit tudnak nyújtani egymásnak, azok hiába reménykednek csodás szexuális életben. Egyetlen gyógyír létezik erre a gondra: kívánatosnak kell maradni. A nőknek nincs nehéz dolga, mert katonai térképekkel felérő pontosságú útmutatójuk van ahhoz, hogy egy férfi mit talál vonzónak egy nőben; gyakorlatilag ezzel a tudással születnek, de ha véletlenül a gólya elfelejti mellékelni, akkor tizenéves korukra a hiány automatikusan pótlódik. Persze a fiatalságot megőrizni lehetetlen, de ezt könnyen kompenzálja a férfiúi belátás, hiszen igen kevés az olyan negyvenes férj, aki ne nézné el egyébként hűséges és kitartó párjának, hogy 40 évesen nem 20 éves. Ahogy a férfi öregszik, az igényei is ehhez igazodnak, tehát a feleségnek nem az örökre tartósított cicababa test a cél, hanem hogy kihozza a legtöbbet abból, ami épp rendelkezésre áll. A férfi dolga 2-3 nagyságrenddel nehezebb, ugyanis bár alapvető ösztönszintű tudása van arról, hogy mi tetszhet egy nőnek, a kultúra és a társadalom, amibe beleszületik, ezt a tudást gyökeresen kiirtja már az óvodában. Egy átlagos tinédzsernek halvány fogalma sincs arról, hogy mit kellene tennie ha tetszeni akar egy lánynak. Illetve amit gondol, az téves. Legyen megértő, figyelmes, türelmes és tisztelettudó – ebbe nagyjából bele van zsúfolva a féfiaknak szóló modern randitanácsok 90%-a, de ezek nem érnek semmit. Ezektől egyetlen lánynak sem kezdenek pillangók repkedni valahol odabent, vagyis tinédzserünk hiába követi a hamis térképet, a jelölt helyen nem a kincsesláda várja, legföljebb egy “legyünk inkább barátok”. És persze ugyanez megy tovább a házasságban is. Ha sikerült partnert találni, az még nem jelenti, hogy egy életre megoldódott minden baj. Aki a házasságon belüli problémákat eme lovagias tanácsok segítségével akarja megoldani, többször vall kudarcot, mint amennyiszer sikerélménye lesz. Kulturálatlanságnak számít arra utalni, hogy a nőknek is vannak szexuális vágyaik, pedig ezzel a szemérmeskedéssel tulajdonképpen magunkat lőjük lábon. Túl sokan dőlnek be a kamu mesének, miszerint a nők törékeny kis virágszálak, akiknek szirmait óvatosan és gyengéden kell bontogatni, különben mindenféle szakadások és törések állnak be a kapcsolatban. Valójában a nők is emberből vannak, és igenis vannak ugyanolyan “ősi” szexuális vágyaik, mint a férfiaknak, amiket ugyanolyan ősi ösztönök szabályoznak és indítanak be. Épp ezért a férfiként használható szexuális tanácsok felerészben erre építenek: légy férfi. Ha otthon kevés a szex, az azt jelenti, hogy az asszony már nem kíván úgy mint régen, és ez ellen neked kell tenni. Gyúrj, fogyókúrázz, esetleg ne borotválkozz pár napig. Nem fair, hogy az asszony nem szeret “önmagadért”? Ne rinyálj! Szeretni szeret magadért, csak nem kíván. Te sem kívánnád, ha eleresztené magát és felszedne 40 kiló zsírt meg másfél kiló szőrzetet mindenféle zugokban. A testiség – ahogy a neve is mutatja, gondolom ezt nem kell hosszasan magyarázni – legfontosabb kelléke a test, és ha az nincs karbantartva, akkor sehová sem lehet menni panaszra, csak saját magunkhoz.

A dolog másik része a szellemi/lelki, ahol még több a zavar, mint a testiségnél. Míg ott legalább sejteni lehet, hogy mi a szitu (legföljebb kimagyarázzuk a lustaságot), addig viselkedés terén teljes a káosz. Egy nő csak olyan férfit tud szeretni, akit tisztel, tehát legyünk ilyenek. A második legfontosabb dolog a romantika, de nem úgy, ahogy Disney mesélte, hanem ahogy valójában értelmezni kellene: spontaneitás, játékosság, huncutság, némi vidámsággal fűszerezve. Lehet egy házasság egyébként teljesen jó, a felek megérthetik egymást, törődhetnek egymással, és lehet közös céljuk a gyermekek egészséges felnevelése közös erőfeszítéssel, és a szex mégsem működik. Ilyenkor két rossz megoldás létezik: kussban szenvedni, vagy otthagyni csapot-papot. Szerencsére a közvélemény pont ezt a kettőt erőlteti. A legjobb megoldáshoz, vagyis a szex újraélesztéséhez nem adnak megfelelő támpontokat; az utolsó mentsvár, vagyis a félrelépés pedig szörnyűséges erkölcstelenség, ugye.

Na nehogy azt feltételezzük, hogy a szexmentesség oka a nemi vágyak csökkenése… Érdekes módon mintha fel sem merülne, hogy az ok-okozati viszony fordított, vagyis azért van “érzelmi deficit”, mert az egyik fél már nem kívánja a másikat, és ezért kellemetlen neki a szituáció, amiben össze van zárva valakivel, akivel szexelnie kellene, csak semmi kedve hozzá. Pedig logikusan végiggondolva ez a valószínűbb magyarázat. A szakember szerint a folyamat úgy játszódik le, hogy két ember szereti egymást és szexelnek mint a nyulak, de aztán az egyik kiszeret a másikból úgy, hogy közben a szexuális vágyai még megmaradnak iránta. Ezután jön az a korszak, hogy “nem szexelek veled, mert bár kívánlak, de érzelmi gondjaim vannak”. Ez a szituáció merőben valószínűtlen. Ha valakinek a szexuális vágyai megvannak, akkor megtalálja a módot a szexre, érzelmi háttértől függetlenül… Ugyanakkor ha a vágyak hiányoznak, akkor nem lesz szex – az érzelmi háttértől megintcsak függetlenül. Lehet valakit marhára kedvelni, attól még nem biztos, hogy ágyba is szívesen bújunk vele. A pszichológusnő hozzáállásának akkor lenne értelme, ha az “érzelmi háttér” kifejezés tulajdonképpen csak kódszó a szexuális vágyra – ami a női lélek ismerőinek nem jelentene nagy újdonságot.