Jogosan osztottam ki a férjemet vagy csak hisztis voltam?

A férjemet eddig 2* műtötték gerincsérv miatt. Itthon mindentől megkímélem, ne emelgessen semmit, ne terhelje túl magát, mert saját bevallása szerint már 10kg megemelése után is annyira fáj a háta, hogy mozogni is alig bír. A múlt pénteken este úgy jött haza, hogy alig bírt járni, persze orvost hívtam, kapott gyógyszereket minimum egy hétig feküdnie kell. Azt mondta, a munkából hazafelé jövet elesett és így húzta meg a hátát. Én mindent a kedve szerint csináltam, azt főztem amit akart, én segítettem neki fürdeni, még wc-re is én támogattam ki illetve az első két napban még ágytálaztam is. Ma reggel 1/2 8kor becsöngetett egy kolléganője (a férjem még aludt), hogy hozott egy kis sütit a betegnek és hogy mennyire sajnálja, hogy így végződött a pakolás. Én bambán néztem, hogy miről beszél, a férjem elesett, erre kiderül, hogy dehogy esett el, egész csütörtökön és pénteken neki segített a költözködésben és amikor a hűtőt vitték ki, akkor húzódott meg a háta.

Mikor a férjem felébredt, megmondtam neki, hogy ezután majd nyugodtan kérjen segítséget a kolléganőjétől, mert én többet nem fogom ápolni, ha közben ő hazudozik nekem. Még ő volt felháborodva, hogy én mit képzelek magamról, miért nyomozgatok utána és ő akkor és annak segít akinek akar. Megkaptam, hogy egy hisztis tyúk vagyok aki mindent túlkombinál.