Igent mondanátok?

A párom szeretne feleségül venni, időt kértem a válaszadásra.

Az előzmények:

nem élünk együtt, rengeteget melózok, imádom a munkám, hál istennek elég jó életszínvonalat is biztosít nekem.

A párom is sokat dolgozik de munkaszeretet helyett mondjuk inkább úgy, hogy csak elvan a munkájával.

Így most nagyon jól megvagyunk, érdekes közös programjaink vannak, a szex több, mint kielégítő, őszintén élvezem a társaságát, és szeretem is nagyon.

Viszont ami a bökkenő, hogy nagyon különbözünk. Ő a tradicionális házasság híve, míg nekem ez egyáltalán nem jön be. Már ott kiéleződik a különbség, hogy nem is tudom elképzelni, hogy feladjam a lakásom, tehát neki kellene ideköltözni, ha velem akar élni. Nem akarom felvenni a nevét. Nem akarok háztartást vezetni, azon kívül, amit magamra egyébként is megcsinálok (takarítani nagyon szeretek, nyilván mosok is, de a konyhát elég nagy ívben kerülöm, inkább étteremben eszek). Nem akarok gyereket.

Ezzel szemben ő a fejébe vette, hogy hagyományos feleség leszek mellette.

Ha össze is házasodunk, én tuti nem engedek a dolgaimból, házimunkát csinálja ő is, főzni nem fogok, gyereket nem szülök.

Van ennek így egyáltalán értelme?

Szerintem nem igazán, szóval inkább hajlok arra, hogy nemet mondjak a házasságra, de azért kíváncsi vagyok, hogy mások hogy látják ezt.

Volt már két másik férfi az életemben, aki megkért, de ott egyértelmű volt a nem. Nem szerettem őket igazán.