Elváljak a férjemtől, csak én vagyok a bűnös?

Én kinézem a kérdezőből, hogy megtette volna, csak hát nyilván nem tudta mert mégsem mondhatta miután először ledöglöttek, hogy hoppá megszületett a gyerekünk, csak már ovis!

Azt sem hiszem el, hogy a férjétől lett volna a második gyerek, biztos az is balkézről jött volna.

És nem vagyok etikátlan csak sajnos ismerem ezt a fajtát!

A férjed mennyit foglalkozott veled szexuálisan?

Kielégített hetente legalább egyszer, ha nem is teljes körűen, de legalább orálisan?

Na jó csak trollkodok, csak megszoktam, hogy amikor egy nő írja ki, hogy megcsalta a férje (pláne, ha frissen szült anyuka), akkor is mindig a nő hibás fenti két kérdés miatt.

Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy vállon veregetést érdemelsz a megcsalás miatt, csak azt, hogy ha máskor az a mondás járja, hogy a megcsaláshoz ketten kellenek, akkor itt se felejtkezzünk el róla.

Viszont a félrelépésed nélkül is egyértelműen azt mondanám, hogy válj el.

Elmondásod szerint megállsz a lábadon nélküle, igaziból semmire nem mentek együtt, neked egy pörgős férfira van szükséged, neki meg egy lassabb, csendesebb társra.

Nem vagytok egymáshoz valóak.

nem egy sikeres házasság, - abban előre húzák egymást az emberek.

Most bezzeg nem vonogatja a vállát, mint az elmúlt 6 év összes problémája esetén.

47-es, elég szomorú, hogy 15-ön túl Te nem vársz el magadtól olyan alapvető férfira jellemző dolgokat, hogy pl. képes legyél teherbe ejteni majd egy nőt, illetve képes legyél eltartani a saját gyerekedet. Nem kívánom neked, hogy megtapasztald, hogy milyen amikor az ember nemzőképtelenségével szembesül. Garantáltan nem pozitív élmény.

De örülök, hogy TE ilyen hősiesen túllendülnél rajta. Nem véletlen buzul el a világ. Nagyon jó példát mutattál ár a válaszoddal.

#55, nézd, a nők egy részének alapvető tévedése abban van, hogy azt hiszi valami rejtélyes okból, hogy a társadalmi szerepek átalakulása a XX. században csak az emberiség egyik felét, a nőneműeket érintette, a férfiakat meg közben egyáltalán nem... holott a dolog egyértelműen nem így van, a férfiak sem voltak addig óvóhelyen amíg a nők emancipálódtak, a társadalmi folyamatok mindkét nemet, mindkét nem szerepét és gondolkodását ALAPVETŐ módon érintették.

Szóval még nem tudtam eldönteni, hogy inkább vérlázító vagy inkább halál nevetséges az, amikor a nő egyfelől elvárná a férfitól, hogy úgy gondolkodjon, ami a hagyományos, mondhatni abszolúte konzervatív férfi-szerep, és mindeközben természetesen ő maga meg halálra sértődne, ha az ehhez korban passzoló női szerepbe kényszerítenék őt magát. Tudod, ez a borivás és víz-prédikálás tipikus esete.

És tévedni tetszel, ha azt hiszed, hogy az az út vezet a homoszexualitáshoz, ha a nők ezen része végre kihúzza a fejét a homokból, és felismeri, hogy az emancipált nő szükségszerű velejárója az emancipált család, tehát a nő szerepével és a vele kapcsolatos elvárásokkal egyetemben szükségképp a férfi és a gyerek szerepének, a velük kapcsolatos elvárásoknak is változnia KELL. "Az önmagával meghasonlott ház nem állhat fenn, vagy ilyen lesz egészen, vagy olyan lesz egészen" - mondotta Lincoln:)

Az emancipált családban meg nem létezik a "te dolgod a család fenntartása és a gyereknemzés" férfiszerep, ahogy nem létezik a "asszonynak kuss és a konyhában a helye, és akkor teljesítsd házastársi kötelességed, amikor nekem kedvem tartja" női szerep se. Hanem van két felnőtt ember, akik kooperálnak egymással, és mindketten kiveszik a részüket a család feladataiból. A férfinak a jogai szűkülésével természetesen a kötelességei is szűkültek, ma az várható el joggal tőle, hogy eltartsa saját magát, és RÉSZT VÁLLALJON a gyerek(ek) eltartásában is. Ahogy a nőtől is pont ugyanez, betű szerint.

Férjed is bűnös. Esküvő előtt is ilyen problémakerülő volt? Vagy akkor vak voltál?

Tényleg korrektebb előbb elválni és utána mással kezdeni, de már megtörtént. Szóval a reakciója érthető, de az is, hogy te miért kerestél máshol partnert.