Hogy vészeljük át, hogy ennyire megváltozott a családunk anyagi helyzete?

Nehéz lesz megszokni, de sajnos a sors kiszámíthatatlan. Az én családon elég nehezen keresi a pénzt így, noha megengedhettünk volna sok mindent, mindig arra tanítottak, hogy spóroljak, nézzem meg az árakat. Ezt kellene valahogy nektek is megtanulni így felnőttként.

A lényeg, hogy bármennyi pénzetek is van, ne essetek túlzásba a költekezést tekintve - azt vegyétek meg ami feltétlen fontos persze egyszer-kétszer belefér egy-két extra kiadás, tartalékoljatok.

Könnyebb lesz megélni így bármilyen változást, hiszen kisebb lesz a különbség.

A rosszat sajnos nagyon nehéz megszokni, hiszen az ember óhatatlanul is arra gondol, hogy ő maga ér kevesebbet, mint addig. Ez pedig nem így van, csupán a körülmények változnak meg.

Amit tudtok tenni: felfedezitek ennek az életnek is a szépségét, sok szeretettel viseltettek egymás iránt, és türelemmel próbálkoztok. Kevesebb pénzből is lehet élni, csak meg kell tanulni főzni, venni otthonra pár társasjátékot, olcsóbb kikapcsolódást keresni. A külföldi utaknak most lőttek egy időre, de hidd el, belföldön is nagyon szép helyek vannak.

A félretett pénzetekhez is igyekezzetek nem nyúlni, főleg ne kényelmi kiadásokra! Az maradjon meg vésztartaléknak, nem ér annyit a korábbi szint megtartása, hogy azt is föléljétek!

Nekem még az jutott eszembe kedves Kérdező, hogy ha felvesznek az új helyre dolgozni- még akkor is, ha kevesebb pénzért: esetleg üljetek a pároddal össze, beszéljétek meg, hogy mik a minimális kötelező kiadások (rezsi, étel, biztosítások stb.) és jelenleg még min tudnátok egy kicsit spórolni. Pl. többet főzni otthon az éttermek helyett stb.

Mivel sajnos egyikünk sem tudhatja, hogy mi vár ránk munka és jövedelem terén a kövőben- én biztosan elkezdenék akár kisebb összegeket is félretenni.

Akár havi 10-20 e Ft-ot is. Jól fog jönni, ha egy nagyobb háztartási gép elromlik, vizsgáztatni kell az autót vagy hasonló. Mindig kell, hogy legyen egy kisebb-nagyobb vésztartalékotok.

Biztosan nem könnyű az átállás, de nem lehetetlen. Én megpróbálnám nem csak a rosszat látni a helyzetben, hanem azt, hogy lehettem olyan szerencsés, hogy gondtalanul is tudtam élni egy ideig, most pedig meg kell tanulnom beosztani ami van. Nem írtál gyerekekről- ezért gondolom, hogy nincsenek még. Talán az is jó a rosszban, hogy ez a krach a gyerekvállalás előtt jött és mire aktuális lesz a családalapítás, addigra már megtapasztaltátok, hogy nem mindig csak "fent" van és nem ér meglepetésként a jövőben sem egy ilyen sajnálatos elbocsátás-hullám.

Ha ki tudjátok fizetni a számlákat, akkor olyan nagy gond még nincsen- igen, a szórakozásokat kell átgondolni, de okosan, kicsit átszervezve, átértékelve a dolgokat arról sem kell teljesen lemondani.

Sok sikert ebben a "tanulásban".

Azzal a tudattal, hogy valami célja biztos van, hogy így alakult. Hogy ebből is tanultok valamit. Talán utólag is megtanuljátok jobban megbecsülni, ami volt. És a jövőben is értékelni, ha lesz még. Meg hogy addig nyújtózkodunk, amíg a takaró ér. Vagy hogy mi a Tücsök és a hangya tanulsága.

Mire gyermekeitek lesznek, profin le tudtok majd mondani az önös érdekeitekről a közös, családi célok érdekében.

Ha nem megy önként és szívből, az élet tanít meg rá.

Szívesen, Kedves Kérdező.

Annyit még, hogy sokkal könnyebb, ha megpróbáljátok derűvel felfogni. Nem szabad és nem is kell belekeseredni. :)