Régen anyós barátja voltam, mára valami megváltozott?
2,5 éve élünk együtt Párom családjával.
Mindketten tanulunk (bár én most egy évet halasztottam és nem találtam munkát sajnos).
Itthon mindenben segítek. Van, hogy 1-2 dologról elfeledkezem, mert mondjuk nem takarításból áll a napom... de azonnal ugrok (szó nélkül is), ha kell segítség.
Ezelőtt egy nagyon agresszív, erőszakos, hisztis nőszemély voltam. Rendszeresen jártam metálhigiéniás beszélgetésekre, és sok önismereti könyvet olvastam el, hogy rendbe jöjjek.
Szerintem sikerült, és sok visszajelzést kapok régi ismerősöktől is, hogy rám sem lehet ismerni. Nyugodtabb, kiegyensúlyózotabb és vidámabb személyiség lettem.
Anyós viszont... mintha a javulásom alatt más színben látna engem..
Hogyha elfelejtem levinni a szemetet nagyon gonoszan és mogorván tud velem beszélni... és sorolhatnám...
Rengetegszer kivételezik velem, besértődik rendszeresen és megbánt olyan dolgokkal és olyankor, hogy senki se érti mi ütött belé?!
próbáltam megbeszélni vele, letagadta, hogy bármi baja is lenne.
Mással nem viselkedik így. Hogyha a fiánál is néha elveti a hangsúlyt, azonnal (majdnem sírva) bocsánatot kér vagy 10x és mélységesen elszégyelli magát.
Tőlem sosem kér(t) bocsánatot és ez nagyon bánt.
Én természetesen sokszor elnézést kérek és bocsánatot is kérek, hogyha nem kellőképp viselkedtem, szeretnék jó ember lenni, és nem leszek soha többé olyan idegbajos mint régen... (sajnos sokáig fizikailag bántalmaztak).
Anyós régebben még azt is a szemembe mondta, hogy nem gondolja és nem lát reményt arra, hogy megváltoznék. Szerinte semmi esélyem arra, hogy teljes értékű ember lehessek..
Ennek ellemére MINDENT megtettem, hogy ne így legyen! És volt eredménye.
Szerintetek valaha anyós velem is lesz emberséges? és lesz benne annyi, hogy tőlem is bocsánatot kérjen?
ui.: régebben nagyon türelmes volt velem... és ugyan nem gondolta, hogy megváltozok, de nem haragudott rám, hogyha rosszul viselkedtem, mert tudta, hogy nem volt olyan életem mint itt velük...
Lehet az baja hogy látja a pozitív változást rajtad, és már teljes értékű embernek vesz téged, aki "elrabolhatja" a "kisfiát". Tehát féltékeny rád. Ami rád nézve hízelgő, mert ezek szerint többre tart téged mint saját magát.
Azon nem gondolkodtatok hogy külön költözzetek? Erre rámehet a kapcsolatod is. A párod mit szól hozzá?
Én is laktam anyósomnál másfél évet (egy légtérben). Egy darabig volt jó csak. Most anyámékkal lakunk egy különálló kis házban, van egy kislányunk és el akarunk húzni innen.
Két/három generáció sehol sem fér meg egymás mellett hosszabb ideig. Legalábbis a legtöbb esetben. Szerintem.
Egy jó tanács: ne alázd meg magad, ne kérj mindig bocsánatot! Ha Te nem tiszteled magad, más sem fog. Ha nem nézed magad embernek, más sem fog. Kelj fel minden reggel így: frankó csaj vagyok, az anyósomat meg lesz..om. Mosolyogj! Azzal megőrjíted! Azt látja majd hogy nem tud kikészíteni. Ne felejtsd el, mindenkit saját fegyverével lehet legyőzni. Csináld azt vele, amit Ő veled.
Remélem tudtam segíteni.
Szép napot.
36/F
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!