Van köztetek olyan, együtt lakik a párja családjával, azaz az anyósával, apósával?

ha egy mód van rá, akkor ne válaszd ezt a lehetőséget. mi külön lakásban élünk a párommal, de az ismerőseim, akik közös háztartásban élnek, szinte mind panaszkodik valamire.

itt nem az a baj, h bármelyik fél rossz, összeférhetetlen lenne, csupán más életszakaszban van a két generáció, ami az egyiknek létkérdés, a másiknak nem.

imádom anyámat, anyósom is kedves nő, de ha együtt kéne élnem bármelyikükkel sztem rövid úton idegbajt kapnánk. mindannyian :) pláne akkor bajos a dolog, ha egy társasházi lakásban történik ez az együttélés. ha mondjuk egy kétgenerációs ház, akkor talán nyugisabb, de előfordul, h anyós átjárkál, fontoskodik.

jobb távolról szerezni, mint közelről konfrontálódni.

Embere válogatja, ha nagyon intelligensek a szülők (és ti is), akkor megoldható, de egy biztos, több emberrel együtt élni sokkal több alkalmazkodást igényel, ami a mai rohanó, stresszes világban nem is olyan könnyű.

Emellett adódhatnak olyan időszakok az ember életében, amikor pl. nincs kedve reggel korán felöltözni, mondjuk anyós szeretne hálóingben flangálni, akkor nem fog örülni, ha te ebben megakadályozod.

Ha pl. egy konyhátok van, akkor is többet kell nyelni, ha ő ott szöszöl, te pedig innál egy kávét, elolvasnál egy újságot, ő pedig ecseteli a piacos élményeit, vagy rádiót hallgat, amikor te csendre vágysz ...

Közös mosogató, közös hűtő ... áh, ezer "veszélyforrás".

+ Ha összekaptok a pároddal - egy normális kapcsolatban általában összekapnak olykor az emberek, akarva akaratlan fültanúja lesz mindenki, és ugye tudod, hogy egy kicsi vitát is fel tud nagyítani, ha anyuka bólogat, hogy a lányának/fiának van igaza, ti már rég túlléptetek volna rajta, ő pedig "nagy" problémának véli és "segíteni" akar megoldani - megoldani azt, amit nem is kellene megoldani, hanem csak elfelejteni.

Együtt élni a szülőkkel szerintem nem a legszerencsésebb :(

++ A hangosabb szex áthallatszik bármilyen falon.

Ha unoka is van/lesz, tudd, hogy a közelség még jobban feljogosítja majd őket, hogy beleszóljanak, mivel etesd, hogy fürdesd, hogy neveld, mikor fektesd ... etc.

Ha pl. egy ikerházba mentek, akkor jobban el tudod kerülgetni őket, de azért a hangok ott is gyorsan tovaszállnak.

Az idősebb ember már nem szeret alkalmazkodni, alkalmazkodott már leget, jogosan várja el, hogy a saját házában az legyen, amit ő akar ... a fiatal pedig még annyira nem tud alkalmazkodni ...

Ha muszáj, az más kérdés, de csodákat ne várj, szerintem nem éppen kapcsolatépítő állapot, de ahogy az elején írtam, biztos van olyan jó természetű, intelligens szülőpáros és fiatal pár, akiknek ez zökkenőmentesen sikerül.

A kapcsolatnak mindenképpen egy jó próbája, de alapvetően célszerű törekedni az együttélés elkerülésére. Előttem már leírták: nem abból van konfliktus, hogy problémás lenne bárki, egyszerűen másképp élnek, ti is másképp éltek, ráadásul sok esetben nem tiszta, kinek mi a hatásköre, ki mibe szólhat bele, stb. Ha nagyon alkalmazkodsz, akkor nem lesz túl sok konfliktus, viszont te nem fogod sokáig bírni.

De a legnagyobb probléma az, hogy a párod nem tud átlépni "gyerek" szerepből "férj/feleség" szerepbe. Mert ott vannak a szülei, folyton váltogatnia kell, pláne ha egyszerre vagytok jelen, akkor egyszerre kell(ene) mindkettőt hoznia, azt meg nem lehet. És a legtöbben automatikusan a gyerekszerepet veszik fel, egyszerűen mert azt évtizedek óta csinálják már, a másik meg új. A legjobb szándék mellett is előfordul.

Azért találják sokan szörnyűnek, mert még egymáshoz sem nagyon alkalmazkodnak. Ha az anyós mond valamit, azon nem gondolkodnak el, egyből beavatkozásnak hiszik.

Mi fiatalon házasodtunk össze és 8 évig laktunk az anyósoméknál.

A rezsibe beszálltunk, a lakbér "árát" félre tudtuk tenni, és 9 év után lett saját lakásunk.

Külön konyhán voltunk, de az alapvető élelmiszereket legtöbbször az anyósom vette meg. De közösen használtuk. Nagyon sokat tanultam tőle a háztartás vezetésében, főzésben.

Néha voltak ugyan vitáink, de megbeszéltük kulturált emberek módjára.

A szexben sem zavartak, mert nem estünk egymásnak napközben.

Alkalmazkodási készség és jóakarat kell csak.