Van köztetek olyan, együtt lakik a párja családjával, azaz az anyósával, apósával?

Mi náluk élünk. Elég intelligens emberek vagyunk, hogy tudjunk alkalmazkodni egymáshoz.

Attól függetlenül, hogy ott élünk, remek a szexuális életünk, nem járkálnak be kopogtatás nélkül, meg amúgy sem szoktak.

És sajnos van, hogy ott boldogabb vagyok, mint itthon voltam... :(

Ez személy függő kinél milyen lesz.

Mi anyunál lakunk kertes ház külön alsó szinten anyuék, külső feljárattal mi. A férjemnek néha nagyobb az igénye, hogy anyuékhoz menjünk le :-) Sokszor kirándulunk együtt, sokat sütögetünk kint a kertben együtt, minden reggel együtt kávézunk.

Viszont férjem anyjával, aki a szememben egy tetű, tudva, amit a férjemmel tett soha nem élnék együtt. Tulajdonképpen arra nem vagyok kíváncsi hogy van.

Tehát itt hiába kérdezel történeteket, véleményeket, úgyis a ti családotok személyiségétől függ kivel lehet és kivel nem lehet együtt lakni.

Akkor én most adok egy újabb - ahogy a lepontozások alapján látom - haszontalan választ. :)

Szerintem ez csak félig-meddig intelligencia kérdése. Nem mellékes ugyanis, hogy a szomszéd szobában laktok, vagy a telken lévő külön házban. Az sem mindegy, hogy kényszerből költöztetek oda, vagy így akartok élni. Megintcsak fontos az is, hogy egyébként ki hogy jön ki a másikkal(meg ki mit gondol a másikról a hátamögött, ugye...)

"Lakva ismerszik meg az ember" - nagyon sok pár ment szét amiatt, hogy csupán ők ketten összeköltöztek. Namost, ha a pároddal nagy is a szerelem, csiszolódni kell, ami sokaknál egyszerűen nem ment. Nem azért mert ostobák, hanem mert totál másmilyen az életfelfogásuk, életvitelük. A szülőkkel való összeköltözésnél ezt szorozd meg hárommal.

Egy idő után a legtöbb embernek terhessé válik a dolog, és nem azért, mert egy sz.r összeférhetetlen liba :) Egyszerűen azért, mert felnőtt emberekről van szó, mégis van valami hierarchia köztük(szülőké a ház). Ezen pedig nem változtat az, hogy a fiatalok beleadnak a rezsibe. Gondoljunk csak bele, az albiban a rezsit fizetnék, plusz a bérlet(a szabadság, függetlenség) árát. Ezen felül nem egy ember rigolyáit(mert azok az intelligenseknek is vannak, anélkül, hogy észrevennék), rossz napját, hangulatváltozását, elképzeléseit kell elviselni, hanem rögtön háromét. Pedig a párok nem ezt akarják, és a szülők pedig segíteni akarnak. Csakhogy mindennek van ára, ami az albérletben 30 000 Ft, az a mama hotelben rengeteg tűrés, rengeteg béka, amit le kell nyelni, és igen, egy intelligens ember lenyel dolgokat, mert "nincs ingyen ebéd", de azért nem fog örömében tapsikolni.

Szóval akinek nem terhes az együttélés, az inkább a szerencséjének örüljön, hogy "kompatibilis" a szülőkkel, de ez nincs mindenkinél így, akkor sem, ha mindegyik próbál alkalmazkodni - egy a bibi: a maga módján. És ez a mód nagyon nem mindegy.

13. vagyok. Csak, hogy tisztább legyen a kép, leírom, még csak kollégiumban laktam együtt másokkal, de a környezetemben is úgy látom, hogy nem megy ez a családon belüli összeköltözés. Vannak szerencsés kivételek, de a legtöbb esetben megromlik a viszony. Aki eddig kedves, mosolygós volt, annak most láthatod a rossz napjait, óhatatlanul meghallod, hogy veszekszik a másikkal, kialakul róla egy reális kép, ami nem mindig tetszik. Ezekután - vérmérséklettől függően - vagy meghúzod magad mégjobban, vagy a "sarkadra állsz", és a felgyülemlő feszültséget - ami igenis keletkezik, mert emberek vagyunk - valamilyen formásban rázúdítod a másikra.

20l

Mitől korlátozódna a nemi élet? Nem egy szobában élünk, hanem egy lakásban.

Nem szörnyű, én az anyósommal élek (após betegsége miatt jöttünk vissza albérletből, anyós még dolgozott, én gyesen voltam, ez volt a legokosabb döntés). Így most albérlet és hiteltörlesztés nélkül élhetünk, na bumm, hogy anyóssal. NEm különösebben kedvelem, de én közelebb állok hozzá, mint a lánya, most, hogy betegeskedik, én hordom orvoshoz, figyelek a diétájára, satöbbi.

Amiben kicsit zavar, hogy szeretném, ha néha itthon cacsoghatnék a barátnőimmel, de ha jönnek, a témákkal óvatosnak kell lenni, így inkább máshol találkozunk. ennyi.

Az elején megbeszéltük, hogy én imádok főzni, megoldom, ő rendben tartja a saját szobáját, néha felmos, én délelőtt dolgozom, mire hazaérek, kipakolja a mosogatógépet, amit utálok, én berámolom a mosógépet, ő feltereget...

Szerintem intelligens embernek ezzel nincs gondja (nem tanult, intelligens.)

Közös mosogató, közös hűtő ... áh, ezer "veszélyforrás".

ezt meg nem is értem... mi a veszélyforrás egy közös hűtőben??? NEm külön vásárolunk, egy család vagyunk.

13 (8:45):

mi kényszerből költöztünk, és nincs telek, 61 nm panel van... és fent írtam, működik.