Nektek milyen a kapcsolat a párotok családjával? (szülők / testvérek) És együtt éltek e velük?

Az anyukájával nagyon jó a kapcsolatom, ő nagyon közvetlen személyiség.

Az apukája kicsit visszahúzódóbb, mivel én is nem találtunk még igazán egymásra. De probléma vele sincs.

Az öccsével nagyon jó a kapcsolatunk, barátok vagyunk (a barátnője eleve a barátnőm volt:) sokat vagyunk négyesben)

A nővérével sincs gond, elbeszélgetünk, de vele nem barátik a kapcsolatunk.

Nem élünk együtt. (lehet akkor több "hibát" találnék bennük, és viszont)

Az édesapja már nem él.

Az édesanyja nagyon aranyos, látszólag közvetlen, de nem az.

Jól kijövünk, de vannak idegesítő szokásai (ha eljön rendezgeti a dolgaimat, a virágokat álandóan nyesegetni akarja..... a másik hogy nyúz a gyerek témával, mert ő nagymama akar lenni, pedig tudja, hogy előtte össze szeretnénk házasodni, előre rettegek, ha megtudja, hogy a héten eldöntöttük mikor szeretnénk az esküvőt...)

Édesanyjának van párja, őt nagyon csípem, igaz van egy sajátos jelleme, kicsit nagyon magabiztos, ami a mi kapcsolatunkban nem baj:) ráadásul jó látni, hogy valaki elégedett magával, végül is 60 évesen ne keseregjen már azon, hogy pl nem magas (ez csak példa volt)

ők 140 km-re laknak, havonta 2 havonta találkozunk...

1 tesója van:

Ő 6 évvel idősebb

régebben ők nem jöttek ki egymással, de most már kb egy szinten vannak (párom is dolgozik, nem iskolás, stbstb), így nem kapja azt, hogy "kishülye":)

mi elég jól kijövünk, pedig nem egyszerü embr.

Kicst egoista, meg mindenki hibás, csak ő nem, pedig ha jobban magába tudna nézni, amire nem képes láthatná, hogy a legtöbb rossz dolgot ami vele történik saját agának köszönheti. erről képtelenség meggyőzni, jön az általános szöveg: "Neked könnyű", ezt utálom, de én elég jól helyre tudom tenni, már nem is kezdi, talán emiatt is jövünk ki jól, előttem nem tudja megjátszani magát.

Neki volt egy kapcsolata, ami megkeserítette az életemet, mert a nővel együtt kellett dolgoznom, kiállhatatlan...had ne soroljam milyen nő volt.

1,5 éve van neki egy új bnője/élettársa. Nagyon aranyos lány, csak ne inna, mert akkor nagyon idegesítő, és ha találkozunk akkor mindig lecsúszik pár pohár bor, ami nem lenne baj, ha ennyi nem ártana meg neki....

nme látom hosszú életűnek, pont ezek a dolgai miatt, de igazából a lényeg, hogy a leendő sógorom boldog legyen vele, és elégedett.

ők nem laknak annyira messze, olyan pár hetente együtttöltünk egy délutánt vagy vacsit,vagy csak beülünk 1 sörre valahova 4esben.

Szerencsés helyzetben vagyok, mertnekem talán jobb a kapcsolatom a párom családjával, mint másoknak. nem tudook rájuk panaszkodni, hiszen minden embernek vannak hibái, nekik is (nekem is)

Egynek viszont örülök, hogy a leendő anyósom megfelelő távolságra lakik, mert minden nap gondot okozna az, hogy mindig mindenről tudni akar. minndez azért mert a sajt családom mindig elég teret hagyott nekem, így ehhez nem szoktam hozzá.

ellentmondás a szavaimban:

nem tudok rájuk panaszkodni... mégis az jön le a nem túl rövid leírásomból....

ezt nem panaszként írtam, hanem ténymegállapításként, mindenkori kihívásként, hogy megfelelően tudjam kezelni ezeket a jellemvonásokat.

Mivel mindezek ellenére jól kijövök ugye mindannyiukkal:)

26/N

A szüleivel nagyon jól kijövünk. Persze nem úgy, mint a sajátjaimmal, de elvagyunk. Eléggé hangulatemberek, ez az egy hátrányuk van. Olykor tök jót lehet velük beszélgetni és nevetgélni, máskor meg csak kerülgetjük egymást. Attól függ éppen milyen kedvük van.

A párom húga 8 évvel fiatalabb nálam. Nincs egymással gondunk, de úgy igazán nem találjuk a közös hangot sajnos. Megvagyunk, de közös témánk kevés van. Ő most 14 éves. Majd talán ahogy idősödik, úgy egyre közelebb kerülünk mi is egymáshoz. :)

Nem élünk együtt.

A szüleivel nincs gondom. Más típusú emberek, mint amilyenhez szoktam, de itt is működik az "amilyen adj isten, olyan a fogadj isten". Az apukája amolyan csendes alkesz, szerintem kissé le is épült. Néha piaszaga van és fátyolos tekintettel bambul maga elé, nem túl kommunikatív, így vele semleges a kapcsolatom.

A nővére barátságos, bár teljesen ellentétes személyiség (a férjemhez és hozzám képest), ezért közeli baráti viszony nem tudott kialakulni, de problémánk se volt soha. Ha valaki segítséget kér, örömmel és kölcsönösen segítünk.

A sógor (nővér férje) kicsit hebrencs "nagymaci". Együttélve valószínűleg idegesítene, de a néhány családi találkozón inkább mulatságos figura.

Két gyerekük van, a lány nagyon értelmes, kedves kamasz, kifejezetten kedvelem. A fiú jó szándékú, de állandóan vicces akar lenni és nem tud csendben maradni. Ő egyszerűen idegesítő - de az egész család számára. Reménykedünk benne, hogy idővel kinövi....

A férjemnek van egy lánya is. Vele jól kijövök, ami problémás vele kapcsolatban, az inkább a férjemnek probléma apai minőségben, engem nem érint - mondhatni a szebbik felét kapom a lánynak.

Nem élünk együtt semelyikükkel, de a létszám miatt sok családi összejövetel van. Anyósomban kifejezetten kedvelem, hogy egyáltalán nem nyomulós-rátelepedős fajta, lazább szemléletű. Ha vita van, akkor normális hangnemben, érvekkel lehet vitatkozni vele, veszekedés még soha nem volt.

A férjem az én szüleimmel nagyon jól megvan. Gondoskodó típusúak és gyerekükként tekintenek rá, imádják. A férjemmel az apja nem sokat foglalkozott, viszont az enyém rengeteget (tanácsot ad, érdeklődik, ha náluk vagyunk, programot szervez neki), így a férjem gyakorlatilag jobban kötődik hozzá, mint a saját apjához.

Anyámmal egy fokkal távolságtartóbb a viszony, mert néha hajlamos túlzottan "úrinősre" vennia figurát. A férjem őt is szereti, de látja a hibáit is (mártírkodásra való hajlam). Bár, a hibáit apámnak is látja (túlzott gondoskodási hajlam - pl. vegyél sapkát, nehogy megfázz :)), néha túlzott bőbeszédűség, ezért csak olyankor hívja fel, ha van 2-3 szabad órája).

Anyósom nem kedvel, de a férjemet sem. Így én sem kedvelem. Viszont mostanra már a férjem szeme is felnyílt, megszűnt az elfogultsága vele szemben, tehát mostmár ő sem ragaszkodik hozzá bárhogy is bánik vele. Mondjuk anyósom a világon senkit sem szeret, mindössze az egyik lányát és egyik unokáját. Ebből ered, hogy őt sem kedveli senki, aki kicsit is jobban megismeri.

A sógornőimmel kedveljük egymást.Bár az egyik az utóbbi időben igen hangulatember lett, így a férjemmel együtt sokszor elgondolkodunk, hogy akkor most hova is rakjuk. Kedvel vagy sem minket. A másikkal ritkán találkozunk, számítani nemigen lehet rá, de ha találkozunk, kedves, jól megvagyunk, viszont sajnos ez csak a felszín ahogy írtam is. Keresni nem keres, számítani nem lehet rá, viszont ha ezeket félre tesszük, jól eldumálgatunk, nem vitatkozunk soha...

Én több mint 5 éves élettársi kapcsolatban élek,nem vagyunk még házasok, azért válaszolok.

Anyósjelöltemmel nagyon jól kijövök, semmi panaszom nincsen rá.

Apósjelöltemmel sincsen kimondott gond, de eléggé visszahúzódóbb és félénkebb vagyok az átlagnál, ő pedig ezek ellenkezője.Emiatt nem találtunk még egymásra teljesen, de hangsúlyozom elvagyunk egymással ettől függetlenül.

Páromnak 2 bátyja van, és azt hiszem mind a kettővel megtaláltam a közös hangot, velük minden oké.Viszont a feleségükkel vagyis sógornőjelöltjeimmel már nem ennyire oké a dolog.

Ahogy írtam, visszahúzódóbb is vagyok, ők meg kimondott nagyszájúak ezért nem igazán jövök ki velük.Igazából ugyan az mint apósjelöltemmel, elvagyok velük is, de érzem hogy nem az igazi ez a "kapcsolat". Azt hiszem talán azért is mert 15-20 év van köztem és sógornőim között, és lehet hogy nem vesznek komolyan emiatt, még lehet hogy azt hiszik ez csak egy kaland ami köztem és párom között van....

Elfogadható volt a viszonyom velük régebben. Nagyon tartózkodó, de elfogadható. Soha nem érdeklődtek felőlem semmit és 9 év után sem találkoztak soha az én szüleimmel.

Valójában lenéznek engem és a családomat, pedig kb egy szinten van a két család.

Miután egy ideje együtt lakunk a helyzet elviselhetetlenné vált. Alig várom, hogy elköltözzünk...