Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Feleségemnek ezt valóban így kellett lereagálnia?
válasza: válasza:sajnos a feleséged nem bizik benned...:( meg magában sem, valamiért úgy érzi, hogy ha meg lesz a lehetőséged, meg fogod csalni...szerintem egy jó alapos beszélgetés és megerősítése abban, hogy ő számodra a leggyönyörübb és imádod és semmiért nem kockáztatnád a kapcsolatotokat stbstb segitene...
az én völegényem (két hét mulva a férjem) dj...gondolhatod, mennyi fruska mászik rá:) pedig még nem is populáris, disco stílusban nyomul...multkor mókásan belemarkolászott a kislány a hátsójába, majd közölte, hogy kár hogy szereted a menyasszonyod...:) nekem mókás volt...hisz tudom, hogy a párom a büdös életbe nem csalna meg...hisz látom, érzem, tudom, tapasztalom, hogy mennyire szeret és mennyire én vagyok neki a leggyönyörübb (a szerelem szépít!:D)
uh beszéljétek át! és mondja el öszintén, mitől fél...ezt tedd kedvesen, akár egy szál virággal a kezedben, hogy megkérdezed, mi az igazi problémája..nem szeretnéd, ha neki rossz lenne, de ez fontos a munkád szempontjából...ha nem házsártos házisárkány, akkor biztos vagyok benne, hogy sikerül megoldanotok :)
24L
válasza:Utolsó, az én párom zenész, nagyon jól tudom milyen ez. :)Volt olyan aki a szemem és szinte fülem hallatára ajánlkozott fel neki. Vannak ilyen csajok,a kiknek tök mindegy van e nője vagy nincs, de a zenész trófea jól mutat a falon...
Kérdező, pedig itt csak a beszélgetés segít, valamiért úgy érzi nem bízhat benned, bár inkább ilyenkor a nőknek önmagukkal van bajuk, nincs elég önbizalmuk. Mond el neki, hogy mennyire szereted és hogy eszed ágában sincs megcsalni, majd menj el szépen a tréningre.
válasza:Az én férjem táboroztatni szokott vinni gyerekeket ottalvósra kétszer egy hétre nyáron (nem magyar a férjem). Valamint a szülőkkel év végén szoktak rendezni egy évzáró grillezős partit, aminek sokszor késő éjszakába nyúlóan van vége.
Nem kell engedélyt kérnie tőlem, tudja, hogy bízom benne, és nincs is okom a féltékenységre. Jó a párkapcsolatunk, nem akarjuk egymást megcsalni. Sem én őt, sem ő engem.
Kérdező, a te feleséged miért nem bízik benned?
Szia, gratulálok én is :)
Mi majdnem hasonló helyzetben voltunk, párommal közel azonos a végzettségünk, a tanulmányok alatt ismerkedtünk meg, és hát neki bejött választott szakma, nekem annyira nem.
Jött az elhelyezkedés, én túl akartam élni, lett is egy jó sz@r helyem potom fizuért, míg neki - a motivációjának is hála - beindult a szekér, meg is dolgozott érte keményen.
Moslékul éreztem magam, értéktelennek, holott ő nem éreztette, de egyszer elfogyott a türelme, és kifakadt, hogy kettőnkért is teszi, és az állandó siránkozásom miatt nincs kedve lassan hazajönni.
Megbántott, mert nem vagyok nyomi, hogy értem tenni kelljen, úgy érzem, vagyok én is olyan ember, mint ő, olyan képességekkel, én is hasznosnak akartam magam érezni és kettőnkért is tenni, és nem csak azzal, hogy várom este haza, és már huszadjára melegítem az ételt. Nem várta el, csak nem lett volna fair, hogy ő csinálja, amikor ő dolgozik időben többet. Ám ezzel én éreztem magam ledegradálva.
A megoldást részemre átképzés hozta, most én vagyok a sikeresebb, most nekem nehéz őt tolerálni... Ő most értette meg, nekem mi volt a bajom anno (elsősorban magammal), én most értettem meg, neki milyen volt a hisztire hazajönni.
Még tanuljuk kezelni a helyzetet, félek, hogy ez a személyiségünkben van, így ha megint fordul a kocka, megint jön a szerepcsere :)
válasza: válasza:Lehet, h az is probléma, h idősebb , mint te.
Irigységet érzek a dolgok mögött, kisebbrendűségi komplexust, féltékenységet, szóval ez minden, csak nem szerelem, mégcsak nem is szeretet.
Én megkérdezném tőle, hogy miért nem szeret?
Mindenesetre nem veled van a gond, hanem a nejeddel.
Számomra nem derült ki, h van-e gyereketek. Van?
Ezt csak úgy mellékesen kérdezem.
válasza:Ha már így előkerült a kérdés..
Kérdező végül elmentél, mi történt, hogy reagálta a feleség?
Akit esetleg érdekel a dolog, elmentem a csapatépítőre, bár ne tettem volna. Azóta lejtőn az életem. A tréning alatt folyamatosan hívogatott, bömbölt a telefonban, üvöltött velem, hogy miért mentem el, miért nem vettem észre a jeleket?! (Egyszer azt mondta, hogy mehetek, aztán azt, hogy ne... na ezt fejtsem meg... legutoljára azt mondta, hogy mehetek, ezért mentem el végül.) Mire hazaértem, berúgott. Még sosem láttam így.
Kis pörgetés előre, beléptem a céghez, pokollá tette minden napomat. Állandóan hisztizett, hogy miért nem hívhat, most éppen milyen meetingre, tréningre megyek, kikkel vagyok együtt. Mire hazaértem, összetörte a dolgaimat (mindig valami mást), ezen kívül távirányítókat, telefont, ajtóüveget (kézzel!) és sok más egyebet. Én még ekkor sem hagytam ott, felajánlottam, hogy ha őt tényleg ennyire zavarja, hogy új cégnél dolgozok, ahol magasabbak a követelmények, akkor felmondok. Úgy is lett, 2 hónapig bírtam, felmondtam próbaidő alatt. (Soha még egy ilyen lehetőségem nem lesz, hogy jogtanácsos legyek egy világcégnél. Megjegyzem mindenki meg volt döbbenve, mert nagyon elégedettek voltak a munkámmal.) Azt elfelejtettem leírni, hogy közben meg is ütött párszor, kézzel, tárgyakkal, semmi súlyos persze, de a lelki oldala azért nem múlik el hamar. Másfél hónap munkanélküliség után elhelyezkedtem egy állami hivatalnál (most éppen szabin vagyok), de az átmeneti nyugi után a veszekedések újra kezdődtek, miért nem vagyok elérhető, kikkel vagyok, számoljak be róla hogy mit csináltam aznap, miért kell oktatásokra menni, mindent a legapróbb részletekig. És a telefonok, a telefonok. Ha nem hívom egy ideig, rögtön hiszti van. Naponta kb. 6 sms-t írok. Ha értekezlet van, rögtön az az első, hogy bejelentem, hogy nem leszek elérhető kb. 1 óráig, de azért is megkapom a letolást, hogy minek kellenek ezek. Szóval nem jó semmi.
Fontosnak tartom megjegyezni, hogy soha nem csaltam meg, nem volt flörtöm, afférom, semmim sem, nem is nézek ki jól (szerintem), nincs oka a féltékenységre. Barátaim nincsenek (már), nem járok el sehová. Az életem nagyjából úgy néz ki, hogy felkelek, megcsinálom a reggelit, elmegyünk dolgozni, délután együtt megyünk haza, kiszolgálom amiben csak lehet és ennyi. És semmi nem elég, semmi nem jó.
Ja, azt elfelejtettem, hogy a félretett pénzünkből azért szeptemberben még el tudtunk menni Olaszországba 10 napra, az sem volt elég, hogy megbocsásson (mit is?) és túltegye magát ezen az egészen. A mai napig is csak a csapatépítő tréning, "itt hagytál", "nem én voltam a fontos", "magadat helyezted előtérbe", ezeket vágja a fejemhez, meg "teperjél értem", "most neked kell a többet adnod nekem", ilyenek.
Gondolkodtam az elköltözésen, váláson, még az öngyilkosságon is. Köszi aki elolvasta ezt a hosszút.
Egy-két dolog még ami eszembe jutott, és tanulságos lehet.
Amikor megkérdeztem tőle, hogy miért egyezett bele akkor, annak idején, hogy kezdjek el új munkahelyet keresni (aminek a vége az lett, hogy elmentem a multicéghez), ha ez most baj, azt hittem, hogy ezt megbeszéltük. Erre az volt a válasza, hogy ő abban bízott, hogy nem találok akár egy évig sem, a mai munkaerőpiaci helyzetben.
A másik, hogy elmondása szerint az, hogy én elmentem a csapatépítőre, olyan, mintha megcsaltam volna. De mondom elengedtél, erre az volt a válasz, hogy látnom kellett volna, hogy nem gondolja komolyan, vissza kellett volna jönnöm, akár onnan is haza kellett volna utazzak, amikor dühöngött a telefonban.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!