Normális az hogy már 35 éves vagyok és nem akarok gyereket, szinte még a gondolatát is utálom hogy egyszer gyerekem lenne? Lett volna alkalmam megházasodni de azt is lemondtam. Jó ez így?

Én is ilyen vagyok, sok nő- és férfiismerősöm detto, szerintem noha nem elterjedt, de teljesen normális hozzáállás.

Én agyfaszt kapok amikor ezen értetlenkednek vagy ebbe belekötnek az emberek (és elég sokan vannak ilyenek). Ha valaki csak szülőként és házastársként képes elképzelni az életét, a gyereke a legfőbb boldogsága, vagy csak ebben látja saját önbeteljesítését és/vagy jövőjét, én elfogadom, ha még tisztességben fel is neveli a gyereket, akkor minden tiszteletem az övé, de ne gondolja már senki, hogy ez az egyetlen "jó", "helyes" vagy "normális" emberi életút.

10 évvel idősebb vagyok, nő, és ugyanígy érzek. Ráadásul -lehet megbotránkozni, - én is annak örülök, ha minél kevesebbszer szólal meg a telefon és a csengő.

Jó okom volt rá, hogy ilyenné váljak, de inkább úgy fogom fel, hogy szeretem a szabadságot, függetlenséget és képtelen vagyok alkalmazkodni.

A jövővel pedig nem foglalkozom, amúgy sem hiszem, hogy túl hosszú életű leszek, akkor meg miért ne éljek úgy, ahogy nekem jelenleg jó??

Ami Neked jó és nem bánt másokat az jó. Bárki, bármit mond. Szerintem egy a lényeg, hogy mindig tiszta lapokkal játssz, mert ha nem így cselekszel, azzal tönkre teheted mások életét.

Úgyhogy összességében szerintem jó ez így.

(Mondom ezt úgy, hogy esküvőnk lesz hamarosan és minden vágyunk egy közös gyermek a párommal.)

24N

15/18/26!

Erdekes, hogy korlatoltnak hivsz, (ami mar nem mellesleg szemelyeskedes kategoria), amiert nem ertek egyet egy bizonyos vilagnezettel, mi kozben Te magad is ugyanazt teszed, azaz nem ertesz egyet es masik vilagnezettel es korlatoltnak nevezed azokat akik azt valljak. Ilyen szempontbol Te magad is az vagy, hiszen keptelen vagy elfogadni a toled kulonbozoeket. Es meg szemelyeskedsz is, ami teged minosit. ;)

ameddig másokat nem bántasz meg, nem hitegetsz senkit valótlan dolgokkal, addig teljesen normális az életviteled.

ismerek én is pár embert, akik tudják magukról, h alkalmatlanok lennének szülőnek, és legalább bennük van annyi IQ, h nem is erőltetik. tök jó fej mindegyik, soha nem csesztettem őket ezzel a témával.

"Én nem tudom elképzelni ezt magamról.... ezért nem is értem meg azokat az embereket, akik így döntenek!"

Ez annyira szúrja a szemem. Gyereket akarsz, de nem érted meg azokat, akik nem.

Pedig szerintem ahhoz, hogy jó szülő legyél, elengedhetetlen az empátia. Ha neked még azt is nehéz feldolgozni, hogy más ember nem azt akarja, mint te, vár még egy-két meglepetés az életben.