Szerintetek meddig érdemes erőltetni a szerelmet? Hosszabban lent.

Nagyon rossz helyzetben vagyok érzelmileg. Megvisel és nem tudom, hogy mit csináljak.

Két és fél éve vagyunk együtt a párommal. Nagyon nagy szerelemnek indult, sosem éreztem még ilyet azelőtt. Mindkettőnk részéről. Fél év után megkérte a kezem, és én voltam a legboldogabb. Van egy 3 hónapos kisfiúnk. Védekezés mellett fogant, bár amúgy is beszélgettünk róla, hogy 2-3 éven belül szeretnénk babát, így nem volt kérdés, örömmel vártuk.

A terhesség alatt azonban volt pár irtózatosan nagy vitánk (ezt most nem részletezném). A szülés előtt pár héttel nagyon kicsin múlt, hogy ne hagyjam el. A lényeg, hogy mindig ugyan amiatt a dolog miatt volt. Könyörgött, hogy adjak még egy esélyt és várjuk együtt a babát, mert nagyon szeret, és változtatni fog ezen a dolgon. Változtatott is. Nagyon jó párom, és nem lehet rá azóta panasz. Viszont ez a sok-sok veszekedés és csalódás, de főleg az utolsó húzása valahogy kiölt belőlem minden szerelmet iránta. Azóta küzdök, hogy visszatérjen az érzés, mert tudom, hogy mennyire szerettem, és most is látom, hogy jó apa, jó párom. De nem tudok már rá úgy nézni. Pedig annyira szeretném. Nem kívánom, nem akarom megcsókolni, idegesít minden benne. Nem tudom mit tegyek. Meddig várjak? Annyira igyekszik, és én is próbálok visszarázódni. Tudom, hogy a fiamnak is jobb lenne így, lényegében eddig is csak miatta maradtam.

Tegnap este (megint nagyon aranyos volt tőle), felajánlotta, hogy vigyáz a babára, mindent elintézett, menjek ki kicsit szórakozni. Kimentem, és jól esett flörtölni, láttam, hogy tetszem embereknek, és kicsit úgy éreztem, mintha egyedülálló lennék, és nagyon jól éreztem magam. Valahogy csalódás volt hazajönni és mellé feküdni, mintha meg lennék fosztva valamitől... és nagyon rossz ezt érezni!