Szerintetek meddig érdemes erőltetni a szerelmet? Hosszabban lent.

Bocsánat, nem nagyon kerültem gépközelbe, most olvastam a hozzászólásokat, próbálok mindenre reagálni.

10-es válaszoló: igen maradtam, mert 1, nem nagyon tehettem mást abban a helyzetben, veszélyeztetett terhes voltam, és ő is azt kérte (én is úgy gondoltam), hogy a baba egészsége érdekében ne költözgessek, maradjak nyugodtan, ő mindenben segít, és ha a szülés után 6-7 héttel még mindig úgy érzem, hogy menni akarok, akkor menjek. 2, bíztam abban, hogy ő meg tud változni és reméltem, hogy a kapcsolatunk nem romlott el ezektől véglegesen. Most attól félek, hogy igen. Ráadásul nem mondtam azt, hogy egyértelműen menni akarok. Azt írtam, kétségek gyötörnek, nem érzem, hogy szeretném, tisztelném stb. És félek, hogy nem is lesz jobb, a kérdésem pont arra irányult, hogy mennyi idő után lehet véglegesen kijelenteni, hogy ez már nem működik!? Próbáljuk helyre hozni, de nem tudom, hogy sikerül-e még egyszer. Sajnos többször játszotta el a becsületét és a bizalmam. Továbbá sajnálom, ha így értetted, de nem arra vágyom, hogy végigmenjen rajtam X számú pasi, nem össze-vissza pasizni szeretnék. És azt is kiforgattad, amit a magam „elásásáról”írtam a saját elméleted szerint. Én ezt arra értettem, hogy fiatal vagyok ahhoz, hogy hozzákössem magam egy rosszul működő kapcsolatba egy olyan emberhez, akit nem szeretek. Te meg a bulizásra vezetted le. Igen, biztos az is rosszul esett, hogy ő össze-vissza bulizik, míg nekem itthon kell ülni, pedig együtt vállaltuk a babát, de a hatalmas veszekedéseink nem emiatt voltak, hanem hogy olyan ordenáré részegen jött haza, kiabált, nem tudott magáról, és egyéb gusztustalan dolgok, amiket nem részletezek, de minden férfiúi tartását elveszítette a szememben. Fiatalok vagyunk, de nem tinédzserek. Magyarán nem a bulizásra értettem azt, hogy nem akarom elásni magam, és természetes, hogy a baba miatt megváltoznak a sorrendek, pontosan ez volt a gondom, hogy azt láttam, nála nem.

12-es: Hogy ivott-e azelőtt? Amikor megismertem a húszas éveink elején jártunk, egyetemisták voltunk persze, hogy sokat buliztunk együtt, ő is berúgott párszor, én is. Aztán a munkahelyünk is olyan, hogy elég sokat jártunk szórakozni, kollégákkal összejártunk iszogatni. Szóval persze, volt arra precedens, hogy berúgott, arra is, hogy én. A terhességem alatt viszont (ő ezzel magyarázza) nagyon megijedt, elkezdett betojni a felelősségtől, attól, hogy vége ennek az életének stb., és átesett a ló másik oldalára. Már előtte is kértem, hogy fogja kicsit vissza magát, de a szülés közeledtével egyre durvult a helyzet én meg egyre jobban féltem, hogy képtelen visszavenni és mindjárt itt lesz a babánk, ő meg így jár haza. Könyörögtem, kértem és semmi nem használt. Úgy éreztem, és így is volt: az ital fontosabb volt neki nálam/nálunk. Szépen kezdtem belefáradni abba, hogy üvöltözik, amikor hazajön hajnalban, a földön fetreng stb.

Az utolsó húzását eddig nem akartam így felhozni. Időben a kórházas volt, de azt ez előzte meg:

http://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__egyeb-ker..

ezt a kérdést én tettem ki. A végén leírom mi történt utána. Rá pár napra kerültem kórházba, mert beindult a szülés. Valószínűleg ettől. És ezek után így jött be hozzám a kórházba. De azt is írtam, a legutolsó húzása januárban, amikor a gyerek mellé egyszer így jött haza. Azóta nem iszik, mert fogtam a gyereket és egy hétre elmentem anyukámékhoz, és közöltem vele, hogy elmegyünk és még láthatást sem fogok engedélyezni. Na, most kifejtettem, pedig nem akartam. De talán így már érthető a helyzetem.

12-as: 2-3 hetente volt egy nagyon durva berúgása, de napi szinten ivott és kissé részeg 2-3 naponta volt. Az előző linket elolvasva már lehet, hogy te is úgy fogod látni, hogy nagyobb a gond, mint ahogy azt az elején kivonatolva leírtam.