Miért vannak néha olyan gondolataim, hogy nem érdemes élnem? Illetve nem akarok?

Ha már azon el gondolkozzol,hogy miért élsz akkor tényleg csak látszólag van rendben minden.Aki ilyenen,gondolkozik depresziós,vagy önsajnálat van a háttérben.Én is sokat gondolkoztam ezen és próbáltam leplezni,mások előtt és mindig a szépet mutattam,de belül csak én tudtam mit érzek.Ez addig eljuttot,hogy megpróbáltam öngyilkos lenni,de nem jött össze,és azóta nem gondolkozok semmi,ilyenen és tudom mindent nekem kell megoldanom.Rengeteg akadályba ütközöm,de mindenhez úgy állok ezt most meg oldom és kész.Szedd össze megad legyen élet célod amiért küzdesz és hesegesd el a gonosz démonokat,és tényleg pozitívan állj mindenhez,és ne csak a környezetednek próbáld beadni és legfőkébb ne próbálj magadnak hazudni,amikor te is tudod,hogy nincs rendben minden nálad.Az ember akkor gondol ilyenre amikor úgy érzi fel szeretné adni,de ugye nem adhatjuk fel sosem :)

Depressziós vagy azért vannak a hirtelen hangulatváltásaid.Ezt sokan nem szeretik beismerni maguknak,ahogy én sem tettem.Nekem elég volt annyi,hogy gondolkoztam valamin és már rossz kedvem is lett,nem akartam a közelemben tudni senkit és még az is idegesített ha valaki hozzám szól.Voltam orvosnál,de nem segített semmiit,erőt vettem magamon és váltosztattam a gondolkodás módomon és azóta nem gondolok ilyesmire.Nekem a doki nem tudot segíteni saját magadon segíts te is és hesegesd el ezeket a gondolatokat.Az emberek szeretnek önsajnálatba esni,ha nagyon behálóz téged akkor vagy hülyeséget fogsz csinálni magaddal,vagy így fogsz élni örökre.Erős legyél.

Nézd,ez olyan dolog megint csak,hogy nem leszel abban a bizonyos társaságban mindig,mondjuk ha még esetleg nem dolgozzol akkor lehet olyan munkatársaid lesznek a jövőben akik ki akarják szívni a véred.Megint csak nem tudsz mindig társaságban lenni,el kell érned azt a szintet,hogy bármilyen légkör vesz is körül ne érezd magad megtörve.Ezen senki nem tudd segíteni,csak te magadon,meg kell találnod a saját gyógyulásod útját.Mondjuk nem ismerlek téged,valószínű önbizalom hiányod van,túlságosan érdekel ki mond gondol rólad,és az is lehet meg akarsz felelni nagyon valakinek/valakiknek.Ez a fajta lelki dolog nagyon-nagyon sok okból fakadhat.Az vagy aminek gondolod magad.Ha gyengének akkor az,ha erősnek akkor az leszel,és azt a szintet nehezebb elérni és tartani mert elhagyni magunkat a legkönnyebb,azt minden ember megtudja tenni,de erősnek maradni egy kihívás.Mindig törekedj arra,lehet hülyén hangzik,de az agyad rá fog állni és egy idő után csak úgy fog gondolkodni,és ez a gondolkodás mód bevésül az elmédbe,lelkedbe.Mindig pozitívan gondolkodj,ha bármihoz is úgy állsz,hogy én erre nem vagyok képes akkor nem is leszel.De ha bármi amit el akarsz érni azt mondod véghez visszem legyen bármi akadály.Legyen most csak az első célod az,hogy hesegesd el ezeket a gondolatokat,addig ne is próbálkoz mással,mert mindenben mondhatni csödöt mondasz,ez nem sikerül minek is élek jönn az első akadálynál.Minden embernek vannak démonjai,amik akkor tudnak ártani neked amikor elhagyod magad.Ha erős vagy és a közeledbe sem tudnak férkőzni.Ha elhagyod magad a démonok azok akik nem akarják engedni,hogy összeszed magad.Fogad meg a tanácsom,és küzd azért,hogy mindig erősnek érezd magad,és az is leszel.

Én elég vékony vagyok,és ez okozott nálam önbizalomhiányt.Elkezdtem kondizni,szteroidokat használtam,hogy nagyon izmos legyek,az is lettem,de nem változott semmi,ugyan úgy önbizalomhiányom volt.Sokba voltak a szteroidok és abba hagytam és amit írtam is hogy gyökeresen megváltoztattam a gondolkodásom,mindegy vékony vagyok,vagy nem,jól érzem magam a bőrömben.Ja ezt csak azért írtam le,mert nem másnak kell megfelelned csak is magadnak.Ezt nagyon hosszan lehetne bontogatni,mit miért csinálj,de itt elég bonyolult.Ja és nem nő vagyok,ezt csak a szteroidok miatt,írom,az is csak egy illúzió volt amire azt hittem na majd megváltozik az életem.