Minden kapcsolat tönkremegy a gyerekek érkezése idején?

Kérdező, tudod, szerintem az a fő forrása a konfliktusoknak, hogy amikor az embernek még nincs gyereke, akkor a gyerekvállalásra is úgy tekint, hogy olyasféle dolog, mint ha bevállal egy szobanövényt vagy kiscicát... szóval, hogy persze, jóval nagyobb feladat meg felelősség, de olyasféle... és akkor elképzeli magát ebben a szituban.

Aztán bekövetkezik a terhesség, és közbelép a biológia, és a nőt alapvetően megváltoztatja - de csak a nőt, nyilván. Namost a férfi szembesül ezzel a megváltozott nővel, partnerrel (itt most nem a külső változásokra gondolok, - nyilván azok is vannak, de azzal mindenki tud előre is kalkulálni valamennyire - hanem a viselkedés, gondolkodás, természet változásaira), és lehet, hogy amit lát, az tetszeni fog neki, de lehet, hogy nem, lehet, hogy vonzónak fogja találni továbbra is, de lehet, hogy pont a "bocs, én nem ezt a nőt választottam, és nem ilyen emberrel akarom leélni az életem" érzés fog megjelenni benne. (fordított alapállásban persze a nők is pont ugyanígy működnének, ha a férfi változik meg valamitől alapvetően - mondjuk workoholic-ká, vagy TV előtt tespedő chips-zabálóvá válik - a nőkben ugyanezek a kérdések és lehetőségek merülnek fel)

Szóval itt a kérdés annyi, hogy az egyik alapvető változásával a másik tud-e, akar-e valamit kezdeni, és ha igen, akkor mit. És ebben a szex csak egy dolog, még azt sem mondanám - férfiként - hogy a legfontosabb. A férfi ilyenkor szerintem ritkábban keres azért tartósabb külső kapcsolatot, hogy szexelhessen - arra max szolgáltatót - hanem sokkal gyakrabban azért, mert azt érzi, hogy a befelé forduló párjától nem kap törődést, figyelmet... mert annak a tudata jelentősen beszűkült a terhesség-gyerek témára...

Ugye sokan tapasztalják azt is, hogy ha ilyenkor szétmennek a párok, és a nő 1-2-3 év múlva talál egy új kapcsolatot, az már sikeresebb... csak hát ezt sokan tök tévesen a gyerekhez fűződő viszonnyal kezdik magyarázni. Holott a valóság szimplán annyi, hogy az a férfi, aki másodiknak jön, már a megváltozott nőt ismerte meg, és ő kellett neki, őt találta szimpatikusnak. Úgyhogy szimplán megesik az is, hogy ugyanaz a férfi, aki lelép a terhes, vagy nehány éven belül szült párja mellől - népszerű de többnyire hamis szöveggel "menekül a felelősségtől" - az -2 éven belül egy másik kisgyermekes nővel alakít ki hosszútávú, jól működő kapcsolatot.

Szóval az van, hogy mivel ezt a témát a hölgyek magyarázzák, és az ő gondolkodásukban többnyire a gyerek van a központban, a gyerekkel szokták magyarázni. Holott a magyarázat többnyire a nő megváltozása - csak hát azt meg a nők hajlamosak természetesnek venni (ahogy az is:) - a változásnak pont az az evolúciós célja, hogy a hímek ne a fogamzóképes női egyedet lássák a továbbiakban a már megtermékenyültben és ne zaklassák, taszítsa őket, a nőstény meg az utód minél biztonságosabb érkezésére koncentráljon)

Szóval Urak (előbb a saját porta:)) el kell fogadni, hogy a biológia így működik, kalkulálni kell vele, hozzá kell állna. És hát Hölgyek, azért igyekezni kell az ösztönélet biológiai változásait tudatos kontroll alá rendelni, hisz emberek vagyunk, akik bizonyos fokig képesek uralkodni az ösztöneik felett...

Na, lehet ide lőni:)

Én férfiként tudok hozzászólni.

Tudom sokan lepontoznak, de ez van. De legalább megtudjátok sokszor mit hibáztok.

Kezdem azzal hogy soha nem voltam egy félre kacsingatós ember. Hűséges típus voltam és vagyok.

Az első feleségemet is szerettem. HA nem szerettem volna nem vettem volna el feleségül, és nem bólintottam volna rá mindenre amit akart. 3 év után együttélés után házasodtunk össze. Fiatal házasként és kezdő szakemberként megbeszéltük, hogy a családalapítással várunk még pár évet. Nem vagyunk lemaradva semmiről. Lakásunk még nem volt, és 22- 26 évesen (én 26 a feleségem 22) még öregnek sem mondhattuk magunkat. Ennek ellenére a gyógyszert abbahagyta, és bejelentette babát vár. Ha már jön akkor jöjjön. Örültem neki, de ez nem egészen Közös elhatározás volt. Megszületett a lányom. A lányomat imádtam és imádom ma is. De jöttek a gondok. Szülés után 8 hónapig türelmesen vártam hogy újra legyen szex. Nem csaltam meg,, megértettem hogy szült, és talán fél egy kicsit. Akárhányszor közeledtem ellökött magától. 8 hónap után végre szexeltünk. De ettől még nem lett minden a régi. Szex közben már nem volt felszabadult, inkább görcsös lett. Gyorsan csináljuk nehogy a gyerek felkeljen. Volt hogy szex közben leállt, hogy megnézze alszik -e a kislányunk. Ez lehangoló volt. Semmi öröm nem volt már a szexben. Vagy fáradt volt, vagy siessünk.

Én igyekeztem segíteni otthon is ahogy tudtam. 12 órákat dolgoztam mert a feleségem mindent megakart adni a lányunknak. Én is, de nem akartam hogy el legyen kényeztetve. Minden róla szólt. Már a téma is erről szólt csak. A barátaink is kezdtek unni minket, és elmaradtak a meghívások mert társaságban is csak a gyerekről tudott beszélni. Ezzel nincs gond, ha hasonló környezeten élőkkel osztod meg. De a legtöbb barátunknak vagy nem volt vagy már nagy gyerekük volt, így a téma sokszor fárasztó volt.

Amikor a lányom már tipegett és kezdett huncutkodni akkor meg az volt a vita, hogy én miért szólok rá. Hagyni kell hogy kibontakozzon. Ezzel nem értettem egyet. Én hiszem hogy rá kell szólni (nem kiabálni vagy ütni, nem erről van szó) hogy amit csinál az rossz, és nem szabad. Mondok példát. A lányunk tanulgatta az önálló evés. Már szépen ment neki vagyis többet evett mint amennyi a földre került. De ha olyan étel volt ami nem a kedvence vagy egyszerűen nem éhes akkor képes volt az egész ételt a falhoz csapni, vagy hiszti közepén a közelben állókat dobálni vele. Én leültem és mondtam nem szabad ilyet csinálni. Végül is abbahagyta, megette. De a feleségem a lányunk előtt veszekedett hogy miért vagyok szigorú, hogy lelketlen vagyok. 3 éves lányom később mondta is. Lelketlen vagy apu!

Végül is eljött az amit sosem akartam. Megcsaltam a feleségemet. Megismerkedtem véletlenül egy kedves nővel akivel végre lehetett beszélgetni, aki végre mosolygott, akit végre nem melegítőben láttam, aki mellett végre újra férfi lehettem. Csak idő kérdése volt hogy mikor szexelünk, és hazudnék ha azt mondanám nem akartam. Annyira akartam mint amikor első alkalommal fekszünk le egy nővel. A szex is teljesen más volt. Csodálatos volt.

Eleinte volt lelkiismeret furdalásom, de utána már nem. Egy veszekedés alkalmával pár hónappal később úgy döntöttem, hogy elég volt. Elköltöztem a szeretőmhöz. Azóta elváltunk. A feleségem kígyót-.békát kiabál, ellenem neveli a lányunkat. Én vagyok a rossz. Én nem vitázom vele. A lányomat imádom még ma is. Gondoskodom róla tisztességesen. Mindig viszem magammal. Minél idősebb a lányom annál jobban felfogja, nem minden igaz amit az anyja megkeseredésében mond. 7 éves. Már nem buta kislány, felfog dolgokat. Én újra nősültem, és boldog vagyok. Soha nem csaltam meg a szeretőmet aki a feleségem lett. Tőle mindent megkapok amire vágyom.

Szóval a végére. Ha egy férfi félre lép lehet hogy oka van. Ilyenkor nem csak a férfi a hibás, néha az asszony is elgondolkodhatna hol hibázott. Mert MINDKETTEN HIBÁZNAK!

Engem lepontoztak, bár én továbbra is kiállok magam mellett.

Ahogy olvastam az előttem olvasottakat is, így meg főleg.

Ha egy nőnek hosszú hetekig vagy hónapokig nem füllik a foga a szexhez, akkor az a terhesség, illetve a szülés miatt kialakult hormonális változás miatt van és nem azért, mert fáradt. Nincs kedve a hormonok miatt, mert nincs olyan szinten a libidója, amilyen szinten kellene hogy legyen. De én nőként mondom azt, ha van egy normális férfi, aki ezt megérti és elfogadja és nem lép egyből tovább, akkor a nő is legyen partner abban, hogy legalább próbálkozzon, mert lehet, útközben minden rendben jön, de ha neki nem megy, akkor legalább a férfinak okozzon örömet. Mert a férfinak fontos a vele való törődés és igényli és mivel benne nem mennek végbe ezek a folyamatok, akkor miért is kéne nélkülözzön? Aki fáradt, annak is jólesik néhány perc kikapcsolódás és gyengédség. És ha nem is minden nap, vagy annyiszor, mint a baba előtt, de alkalmanként. És ha a férfi megkapja a törődést és látja, hogy a felesége is hajlik a dolgokra, csak sokszor fáradt, megérti és nem erőlteti, de nem is lép félre.

Ha a gondok a szexben már a gyerek előtt is megvoltak, akkor az csak felerősíti a problémákat.

És az mellett is kitartok, mivel egy baba nagy felelősség, sok idő és törődés, sok türelem és ha az embernek gondjai lesznek akár a munkahelyén, akár az anyagiak terén, akár otthon a szexben, a babára fordított sok törődés, idő, a problémák (nem alvás, betegség, újdonság...), fáradttá teszi az embert akár az anyát, akár az apát. És ha az ember fáradt, sokkal előbb a plafonon van, hiába segít a férfi is a babanevelésben, de a sok probléma összejön vagy folyton jelen van és az az ember aki nem kipihent, az még idegesebb, így több lehet a veszekedés, így a házasság is megromolhat. És akár tönkre is mehet. Még ha előtte olyan jó is volt az a kapcsolat. A mindennapok, a mindennapi gondok még a legjobb kapcsolatban is kárt tehetnek.

Azért kedves kérdező,mert a nők nagy része gyerek válalás után megadják magukat!úgy vannak vele na férjhez mentem gyerekünk lett most már mindegy hogy hogy nézek ki!!! úgy sem fog elhagyni a férjem!!!

De sajnos ez nem igy van,a férfi azért vett el mondjuk mert csinos voltál,szerette hogy mindig "tökéletes"voltál neki.gyerek mellett ezekre a dolgokra nem nagyon van idő!szépen lassan meg unja a férj hogy az asszonykának mindig zsiros a haja,a boltba is igénytelenül jár stb stb!!!5elvált ismerősömből 3nak ez volt az indok!!!

#25, azért általában ebben a korban a külső is fontos, de nem elsődleges. Szóval ez inkább úgy hangzik, hogy "nem lehet vele normálisan semmiről sem beszélgetni, mert a 3. mondatnál a "de a gyerek"-nél tart... és még a boltba is slamposan jár... meg a szex se olyan, mint azelőtt..."

Nem tudom miért van, de tényleg van a nőknek egy olyan nem kis rétege, akitől már pl. a saját kolléganői is hülyét kapnak, mert akármi kerül szóba a politikától a havazáson át a brazil szappanoperáig, 30 másodperc alatt a saját gyerek-témájára tereli a szót. Az már csak egy összefüggés, hogy aki belsőleg nem figyel magára, az többnyire külsőleg se...

21,22Teljesen igazatok van!

Igaz én is a női oldalt erősitem.de nő létemre én is igy láttom a dolgokat!

Akkor most kérdezek olyat, amit kíváncsi leszek, hányan tudtok megmagyarázni, mert ennek is köze lehet a szexuális kapcsolat megromlásához.

Nő vagyok, gyerekünk született pár éve. A férjemmel a gyerekünk születése előtt mindketten elkényelmesedtünk, így meghíztunk, de annak ellenére, hogy duci voltam, el nem hanyagoltam a külsőmet, csinos voltam, nem is volt gond a szexben.

Aztán megszületett a gyerekünk, én megbetegedtem, aminek következtében szigorú diétát kellett tartanom, majd pedig műtöttek is, szülés után fél évvel 15 kg-al voltam kevesebb, amiből a további hónapok során további kilókat faragtam le. Továbbra is adtam a külsőmre, csinosan öltöztem, nem voltam elhanyagolt és a gyerekünk születése után a férjemet sem hanyagoltam el. A szexben is partner voltam. És minden jó volt? Nem! Mivel a férjem folyton fáradt volt, ideges a munkája és a szülei állandó lenézése, meg nem becslése miatt, pedig a gyerekünk születése előtt is ugyanott dolgozott és ugyanennyit és ugyanúgy viselkedtek vele a szülei. Én a gyerekünk miatt voltam sokszor fáradt, de ez nem volt indoka annak, hogy miért ne lehetnénk együtt? De ő folyton bealudt vagy mikor hétvégén a gyerekünk aludt, inkább valami ház körüli munkát végzett, minthogy együtt lettünk volna.

Aztán szép lassan a sok fáradtság, feszültség miatt ingerültté vált, ami évek óta húzódott a munkahelyén és a családján belül, így mindent elkezdett rajtam leverni. Megszűnt a szeretet, a megbecsülés és a tisztelet. Ő is sokszor fáradt volt a fiúnk miatt, így még ingerültebb lett, mint a gyerekvállalás előtt.

Szóval mindenki a szexet, vagyis annak a hiányát vagy a férfival való nem törődést okolja a kapcsolatok megromlásának gyerek érkezése után, pedig nem csak erről lehet szó. Igen is a gyerek érkezése a munkahelyi vagy családi gondok miatt kiváltott feszültséget fokozhatja és megromolhat tőle egy házasság, ami a mi esetünkben előtte tökéletes volt, minden téren!

ma 11:05

Kedves hölgyem!

Látom teljesen félre értetted amit írtam. Végül is csak azt értelmezed amit szeretnél.

Kezdem azzal, hogy nem az a baj hogy az anyuka sokat beszélt a gyerekről. Hanem az, hogy MINDIG. Nem votl más téma csak a gyerek. Én is szeretek a lányomról beszélni, dicsérni stb. De vannak más témák is, és nem kell átesni a ló túlsó oldalára.

Az otthoni ruhával sincs gond. Sosem kértem hogy kiskosztümben vagy estélyi ruhában várjon vacsorára. Nem erről van szó, és én ezt sehol nem írtam. De hogy elmegyünk sétálni vagy elmegyünk a barátainkhoz, és akkor is felhúz egy melegítőt, mert az kényelmes.. nos ez bizony zavaró.

Én sem vagyok mindig öltönyben de ha megyek moziba vagy egy baráti összejövetelre, nem melegítőbe megyek. Egy nő csinos tud lenni egy farmerban és egy nem kinyújtott, agyonmosott pólóban is. Azt meg nem mondhatta a volt feleségem hogy nem volt mit felvennie. Mert vásárolni mindig vásárolt magának is és a lányuknak is. (ami szintén nem volt gond)

Szóval nem kell kiforgatni a szavaimat, mert nem arról van szó amit te leírtál.

MInt írtam egy rossz házassághoz 2 ember kell.