Minden kapcsolat tönkremegy a gyerekek érkezése idején?

Nem, nem megy tönkre minden kapcsolat.

Egyébként mert a férfiak megijednek az egésztől, meg amúgy sincs szex főleg szülés után 6 hétig, és úgy érzik hanyagolva vannak, meg háttérbe szorultak bla bla bla szipp nyaff... főleg mert egy nagy gyerek mellé nem érdemes még egyet vállalni. A nők egy nagyobb része meg tényleg képtelen másról beszélni, mint a gyerekéről non-stop 24-ben, és apuka úgy gondolja nem a legnagyobb problémája munka után, hogy milyen a gyerek széklete és valóban jól esne neki, ha megkérdeznék hogy van, és nem a bio sárgarépa papit kellene hajtania ha épp van szabadideje. Én meg ezt látom.

TISZTELET A KIVÉTELNEK! Rájuk nem vonatkozik persze.

A két nem ezt kétféleképpen látja: a nők nehezményezik, hogy a férfi nem vállal több felelősséget a gyerek életéből, alig segít és elvárja, hogy a nő mindent ugyanúgy megtegyen, mint korábban.

A férfiak pedig azt nehezményezik, hogy minden szépen lassan megváltozik, többet kell otthon segíteni, alkalmazkodni kell a gyerek igényeihez, a nő kevesebbet foglalkozik vele és magával, a szexet is ideértve.

Akik külsőségek és rögzített szerepek alapján ismerték és szerették meg egymást, azoknak a gyerek okozta sokk elég lesz ahhoz, hogy különmenjenek. Ők úgy gondolkoznak, hogy ha a megismert pár és párkapcsolat gyökeresen megváltozik, akkor az egészen túl kell lépni, mert a problémamegoldásba fektetett energia nem éri meg.

A nők szervezetében, nem mindegyikben, jó magam is kivétel vagyok, terhesség alatt, illetve szülés után képesek úgy dolgozni a hormonok, hogy teljesen lecsökkentik a libidójukat, nem lesz számukra fontos a szex, esetleg hónapokon keresztül nem lesz hozzá kedvük és nem is csinálják. Már pedig a szex, akinek nincsenek ilyen hormonális változásaik és fontos az életükben, azoknak nagyon nehéz hónapokig mindentől megtartóztatniuk magukat. Azért írtam, hogy én is egy kivétel vagyok, mert a libidóm nem változott semmit a fiúnk érkezésével. Konkrétan alig bírtuk megvárni a 6 hetet. Jó magam is. De ha történetesen bennem is lezajlottak volna ezek a folyamatok, akkor le kell ülni és meg kell beszélni. Senkit nem lehet rákényszeríteni a szexre, ha nincs kedve, de azért értse meg a másikat, hogy neki nincs miért megtartóztatnia magát és akkor legalább járjon a párja kedvében más módon. Ha a párja meg is kéri rá, de a nő mégsem teszi, akkor bizony van olyan, hogy a férfi máshol keresi a kielégülést.

Illetve az a férfi, akinek nem annyira nagyon fontos a felesége, az még megbeszélés nélkül is félre megy.

Amúgy meg nem csak ezért romolhatnak meg a házasságok. Ott, ahol akár anyagi gondok vannak, mert ugye egy kisbaba rengeteg pénzbe kerül, vagy sok türelem, idő, erő kell hozzájuk és ha az ember folyamatosan fáradt, ami egy pici baba mellett simán előfordulhat, akkor ideges lesz és előbb-utóbb akár a házasságra is kihathat.

Pontosan azért mennek szét, amit leírtál: az egyik fél azt hiszi, hogy csak a másik fél hibás mindenben és csak neki kell változtatni. A másik ezt nehezményezi, ő is szembesíti a másikat a hibáival amiket meg amaz nem akar beismerni, csak a vádaskodás megy amiben megfárad a szerelem, és csak annyit látnak a kapcsolatból hogy állandóan veszekszenek, nem boldogok és ki akarnak lépni.

Pedig ha annyi eszük lenne, hogy vádaskodás, támadás nélkül meghallgatják a másik fél érveit, majd megkeresik rá a megfelelő megoldást, akkor nem lennének piti dolgok miatt válások.