Válságban a házasságom? Szeretjük Egymást, de ez már kevés.

szia, én vagyok aki a változást javasolta, sajnos tegnap nem tudtam feljönni így most írom meg a továbbiakat.

első sorban egy szó SZERETET, ennek segítségével fogod a kötődést kialakítani mind a férjedben mind a lányodban, ezáltal is "irányíthatóbbá" válnak. a férjednél már tudjuk hogy a testi kontaktuson van a hangsúly. ezt fűszerezd számára. tehát remélem azt tudod hogy az nem elég ha csak úgy muszályból mímeljük. arra is figyelj hogy bizonyos dolgokért mondj neki köszönetet, ilyen pl. hogy dolgozik értetek, vagy hogy kiáll melletted a szülei előtt, vagy bármi olyasmi amiért te hálás vagy neki és ugy érzed hogy nagyon jól csinálja, ezek nagy dolgok. de nem szabad csak úgy ledarálni mert annak nincsen jelentősége. őszintén, valóban szívből szóljon, bár amiről valóban az a véleményed hogy jó a részéről az őszintén is fog szólni. azt se feledd soha hogy ha úgy érzed hogy a férjed távolodik tőled ne félj egyenest rákérdezni mi az amiből ő ugy érzi hogy szereted? (jelen esetben a szex)

a nevelés: első számú szabály sem a kislány fele sem pedig a szülők maguk között nem követhetnek el testi fenyítést sem pedig verbális lelki terrort. tehát a gyermek azt kell lássa hogy apu és anyu boldog (azt ugye tudjuk hogy tenni fogsz az ügy érdekében), ellenkező esetben a gyerek azt fogja mintaként továbbvinni az életében. itt is első sorban a minőségi együttlétekkel fogod a gyermek kötődését növelni. ezek minden olyan közös tevékenységek (lehetőleg apuval) amikor jól érzitek magatokat. együtt játszás (kirakó, társasjáték, kártyajáték), együtt tanulás, mesék együtt megnézése (mondjuk hétvégente este egy jó kis popcornnal), (magyarországon nem tudom milyen az idő) labdázás, tollas, tenisz, szánkó (gyermekkoromban egy sima nejlonzsákon csúsztunk a napközivel, nem semmi volt) stb.

ezek mind növelik a kötődést köztetek, nyilván a pici miatt még nem mindent tudtok ezek közül megtenni, de a benti programok mindenképpen alkalmasak. amikor jobb lesz az idő akkor a pici sem akadály, amig egyikőtök fogja a picit, másikótok tollasozik a kislánnyal. arra is figyeljetek hogy amikor már a pici felnőtt ugyanúgy maradjanak meg ezek a közös programok, nem szabad abba a hibába esni hogy ott van neki a tesója majd azzal el lesz.

amikor a gyermek hibázik: vegyük példának a kődobálós esetet, attól mert kap egyet, még nem fogja levonni a megfelelő tanulságot. ilyenkor le kell elsősorban ülni vele (nem dühösen!) és elmagyarázni neki hogy az miért volt rossz amit tett. ilyenkor fontos hogy visszajelzést szerrezz arról hogy a gyermek valóban érti e a lényeget. kérdezz vissza hogy elég érthető e voltál, ha nem nyugodtan kérdezzen a témával kapcsolatban. figyelni kell a "jelekre" is. ha csak rávágja hogy aha, ja, stb. vagy duzzogva másfele les, az azt jelenti hogy nem igazán figyelt és értette meg a lényeget. ilyenkor kérd meg hogy mondja el neked mi volt az amit megértett egészből, mondja el a saját szvaival nyugodtan. ha pontosan a te mondataidat ismétli vissza akkor még mindig nem értette meg csak visszaismétli hogy legyen már békénhagyva. ilyenkor egyrészt türelem és semmiképpen nem szabad elengedned (nem agresszívan kiabálva erőltetni, egyszerüen csak annyit mondasz neki hogy szeretnéd ha megértené miért nem szabad ezt és ezt, illetve hozzátenni hogyha kellemetlen akkor legközelebb jobban vigyázzon mert ha nem lesz rossz te nem is tartod ott egy beszélgetésre) amíg valóban meg nem értette magától hogy pl. annak a másik gyermeknek ő fájdalmat okozott. itt nem az a fontos hogy a gyereknek ledaráljuk hogy : hát tudod hogy most a bözsiéknek mennyit kellett fizetni ezért a kórházban? amíg nem keresőképes eleve nem is fogja megérteni a pénzbeni példákat. arra kell nagyon okosan figyelned hogy a lehető legjobban kell idomulnod a lányod felfogásához és világához. ennek segítségével kell megmagyaráznod az esetet. ha kell egy mesefigurával aki nagyon beteg volt és hát ugye sajnáltuk, és milyen gonosz volt az a másik aki miatt beteg lett. bármi. a lényeg hogy a lányod világához idomuljon, felfogásához idomuljon mindig a magyarázat. (remélem ez így érthető) ,

és akkor most következik a legkellemetlenebb rész. ilyen esetekben amikor másnak (is) okozott kárt rosszalkodásával, vállalnia kell a felelősséget és bocsánatot kell kérnie (ez is arra jó hogy nyomatékosítsa benne hogy ne akarjon rosszalkodni mert utánna neki sem lesz kellemes) a köves esetben a szülőktől és a gyermektől is bocsánatot kell kérnie és minden esetben hozzá kell tennie azt is hogy miért kér ő bocsánatot (ezek mind az ő saját szavai legyenek, nem betanított mondoka). ilyenkor mindenképpen pozitív visszajelzést kell kapnia (ha tulzottan fel vannak háborodva a szülők és csak visszaszólnának a gyereknek akkor ezt -személyes bocsánatkérés- mellőzzük, vagy próbáljuk megbeszélni a szülőkkel hogy ebben az esetben pozitívan értékeljék hogy a gyermek felelősséget véllalt a tetteiért)

nincs szükség sem verésre sem szobabüntire semmire. a gyermek alaposan megtanulja így a leckét. arra kell még figyelni hogy a felelősségvállalásra nem szabad a gyermeket erőltetni (de már pedig ezt fogod tenni!) hanem sokkal célszerűbb ugymond meggyőzni, elmagyarázni hogy biztosan a szülőknek is jól esne ha látnák hogy felelősséget vállal stb...

minden olyan esetben amikor nem megfelelően viselkedett ilyen "fejmosással" büntessetek. nem győzőm eléggé hangsúlyozni hogy ezt nem szabad csak úgy ímmel ámmal. ledarálni a szöveget, (megértetted? jólvan.) minőségi kommunikáció kell legyen köztetek, és a gyermek magától kell megértse a lényeget, nem a szájába adjuk a mondatot. ezt úgy lehet ellenőrizni hogy visszakérdezünk, tehát ha azt mondja hogy igen értettem hogy a józsit ne dobjam fejbe, akkor megkérdeze és miért ne dobd fejbe, megkérdezed más gyermekeket fejbe e dobhat vagy csak a józsit? a legcsodálatosabb amikor a gyermek a maga szavaival és megfogalmazásával mondja el amit szerettél volna hogy megértsen.

fontos hogy ugyanúgy mint a férjednél a gyermeknek is nyújts pozitív megerősítést. ugyanúgy dicsérd meg ha valamiért büszke vagy rá, köszönd meg neki hogy pl. jó tanuló, hogy ügyesen beágyaz, minden olyan tevékenységét ami számodra jó. ha jó jegyet hoz haza azért úgy örülj mintha a legcsodálatosabb dolga volna ennél jobb nem is létezne. így tegyél minden egyes olyan dologért amit jól tett, az állandóakért (mindig beágyaz pl.) mindig mondj köszönetet neki. a gyermek örülni fog mert látja hogy anya boldog és ez őmiatta van.

tulajdonképpen ugyanennek az elvnek az alapján motiváld a férjedet is, ha pl. azt látod hogy próbál a lányoddal beszélni odacsapás helyett dicsérd meg a probálkozásait erőfeszítéseit, ha sikeresen elbeszélgetett a lányoddal ugy csinálj mintha a világ legtutibb dolga lenne elismerően dicsérd meg a férjedet mert jól nevelte a lányodat. minden olyan tevékenységért amit a férjed jól csinál, dicséret , az állandóakért pedig köszönet jár.

ezek együttesei fognak hatalmas változást hozni az életetekbe. remélem érthetően írtam le mindent így sebtében.

végezetől pedig tipp.:

a levendulának nyugtató hatása van! ha lehetőséged van rá akkor gyógyszertárban vegyél színtiszta levendulaoljat, ezt párologtasd. van a babáknak is levendulás fürdető, testápoló, csodákra képes !

a pihenőidben hallgass megnyugtató zenét (nem csak neked mindenkinek hatásos). https://www.youtube.com/results?search_query=deep+sleep+musi..

én általában eleve az alváshoz valóakat használom. ezek a DEEP SLEEP MUSIC elnevezésű zenék, van még a RELAX MUSIC.

ezek mind egészséges módon hatnak az agyra.

kicsit hibásra sikerült.

* lehetőleg apuval IS, mind együtt vegyetek részt a közös programokban.

* felelősségre vonásnál (bocsánatkérés a gyermek által károsított személyektől) a szülőkkel, bárkivel előre beszéljétek le (mondjuk telefonon) hogy menni fogtok a gyermekkel, és hogy lehetőleg ne kapjon negatív hozzáállást, ha ugy veszitek észre hogy a szülő csak dühöngene semmiképpen ne vigyétek a kislányt ilyen helyzetbe.

* a köves csak példa, útólag hagyjátok a dolgot, mától kezdve neveljetek esszerint a módszer szerint

A gyerek labilissága mindig a nevelő család tükörképe.Ezen szerintem nincs mit magyarázni.A másik dolgo meg az,hogy ki tudja,hogy a férjed hányszor ütötte meg,amég te nem láttad,vagy nem voltál vele?Sajnos ilyen létezik,engem is suttyomban pofozott fel mindig a biológiai apám,majd szépen letagadta az egészet,anyám meg hitt neki.Ne kövesd el ugyanazt a hibát.És valószínű,a lányoddal semmi baj nicns a világon,csak GYEREK és minden gyerek idegesítő,rosszalkodnak és keresik azt,hogy meddig mehetnek el.Különben hogy tanulják meg?

A férjedről meg azt gondolom,hogy szerintem az nagyon gáz,ha hagyja,hogy belefulladj a sok házimunkába,közben ő egész nap gépezik,meg jól szórakozik.Ez egyáltlán nem korrekt,akármilyen mintát is hozott a családból,ez nem lehet kifogás.Egy barátomat se lennék képes így cserben hagyni,nemhogy a házastársamat.Lehet,hosszú és komoly beszélgetések várnak rátok,ha ezt meg akarjátok oldani.

Az is nagy hiba,hogy nem állsz ki magadért.Addig kell vele veszekedni,amég meg nem ért téged,ha meg ez nem következik be,akkor nincs miről beszélni.De ez is csak intelligencia kérdése.

nagyon örülök hogy segíthettem! kívánok mindannyiótoknak együtt, közösen nagyon boldog életet.

még annyit szeretnék hozzátenni hogy ha esetleg rossz volt a kislány és ti nagyon mérges állapotban vagytok, úgy soha ne kezdjétek a "fejmosást". inkább hallgass egy megnyugtató zenét és közben szedd össze a gondolataidat hogyan is fogj hozzá. ilyenkor a kislányt is kérd meg (nem zavarjuk be, vagy kiabálunk) hogy pl. menjen be a szobájába (vagy ahol neki tetszik és nyugodtan tud gondolkodni) és gondolkodjon el a dolgon addig ő is mert szeretnéd majd vele megbeszélgetni. ilyenkor nem kötelező a szobájában kusshadnia. (ha nem foglalkozik épp a dologgal az sem baj) . mondd meg neki hogy ha esetleg ő már átgondolta akkor nyugodtan menjen oda hozzád és te meg fogod hallgatni őt. ha esetleg nem foglalkozott a dologgal (ezen sose idegeskedj) akkor kezdj bele amikor már neked alkalmas (kellőképpen összedted a gondolataidat).