Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Válságban a házasságom? Szeretjük Egymást, de ez már kevés.
Mindig próbálok beszélni vele, és mikor elmondom, hogy min kellene változtatni, úgy veszi, hogy csak a fejéhez vágom a dolgokat, pedig egyáltalán nem ez a célom!!!!
Amíg apukám élt, nem volt a családomban semmi probléma, de amikor meghalt, na ott kezdődtek a gondok.
Anyám folyton lehúzott lóvéval, akkor jó voltam ha adtam, de ha nem tudtam, akkor költözzek már el otthonról, és ezt a vége felé már napi szinten megkaptam. Bármit megcsináltam Nekik 4 műszak mellett, de sajnos nem sok időm marad a házi munka mellett a lányomra. Ha meg úgy döntöttem, hogy nem csinálok meg semmit, mert a lányommal akartam lenni, akkor meg miért nem csináltad meg??? Már majdnem az összeomlás szélén voltam, és ekkor jött az életembe a férjem. Ő mentem meg :)Persze anyám nem örült neki, főleg mikor bejelentettük, hogy elköltözünk.Annyi volt a válasza: jó akkor menjetek. De sajnálta, hogy eltűnik a pénzes zsák....
válasza:14 nek
én nem azt mondtam hogy nem lehet változni, csak nagyon nehezen. A férjem is megváltozott jó irányba mikor még csak jártunk, de nehezen és nem egyik napról a másikra.És nem mindenki képes rá , mert nem akarják igazán.
válasza:butaság az amit írtok. sajnos ez a férjébe bele lett nevelve, beleprogramozódott hogy nevelés=verés. ez egyáltalán nem jelenti azt hogy nem szereti a lányt lányaként. csak sajnos primitív eszközökkel próbálja a jó útra terelni.
kérdező!
csináljuk ezt úgy hogy tiszta lappal új életet kezdesz ettől a pillanattól kezdve. először is elhatározod hogy nem foglalkozol az anyósodék semmilyen véleményével hiszen olyan ember aki a fiába egy ilyen nevelési módszert "programozott" bele, sokat nemigen konyíthat a megfelelő neveléshez. lehet hogy most épp te sem vagy tökéletes de mindenképpen benned van a változtatni akarás és az ambíció hogy fejlődj, nem ragadsz le egy ponton ami mindenképpen figyelemre méltó, légy büszke magadra! ezen nem kell agyalni, sem vitatkozni. egyszerűen váljanak számodra nem létezővé. ezzel máris le tudtál egy jókora idegeskedni valót.
második lépésként ülj le a férjeddel és magyarázd el neki hogy tudod hogy ő a képességeihez mérten igyekszik a lehető legjobban nevelni a lányodat, de sajnos ez nem a megfelelő módszer. itt közöld vele azt is hogy a tied sem volt megfelelő mivel túlzottan engedékeny voltál a lányoddal szemben. röviden mindketten hibás nevelési módszert alkalmaztatok, de most ketten együtt, közösen fogtok egy teljesen másik új és hatékony módszer szerint nevelni. (ahhoz hogy ezt részletesebben le tudjam írni neked, muszály tudnom hogy a lányod pl. tiszteletlen típus e, alapjába véve milyen az élete, gondolok itt arra hogy mindent szabad stb. azt csinál otthon amit akar? milyen tanuló, milyen a jelleme).
ha ez valamilyen oknál fogva sértő a férjednek és nem megy bele akkor bátran közöld vele hogy köszönted szépen akkor magadra vállalod a gyerek nevelését és neki nem lesz ebben szerepe. idővel mikor látni fogja hogy hatékonyan neveled saját maga is belátja hogy a verés nem oldd meg semmit. attól ne félj hogy ez a te szereped lesz egyedül, hidd el ugyanúgy menni fog.
harmadik. megkérdezed a férjedet minek örülne jobban?: kissé rendetlenebb, esetleg sütimentes lakásnak de rendszeres szexnek (nyilván a te energiáid is végesek nem vagy te robot), vagy az eddig megszokott körülményeknek? nyilván ez a rendetlenebb helyzet addig áll fenn amíg a gyerek pici hiszen nagyon sok törődést igényel. biztos vagyok benne hogy gondolkodás nélkül az elsőt fogja választani.
mivel lazítani fogsz a gyeplőn te magad is nyugodtabb leszel és nem is fognak olyan hiábavaló csalódások érni miszerint a férjed esetleg nem teljesen elégedett miközben te rendbe tartod a háztartást. és mivel többet foglalkozol a férjeddel illetve ő is végre megkapja hőn áhított feleségét hidd el nagy változásokat fogsz észrevenni és nem csak magadon. igy sokkal kiegyensúlyozottabb is leszel, nem fogod úgy érezni hogy léptem nyomon falakba ütközöl.
Utolsó! Nagyon szépen köszönöm a válaszod!
lányom tisztelettudó, köszön előre, alap szókincse a kérek szépen, köszönöm, bocsánat, légy szíves stb. ere tanítottam amióta csak elkezdett beszélni, hogy ez a minimum. Na meg naponta: anya szereltek!
egyedül öltözik, eszik, fürdik, fogat mos,elrendezi reggel az ágyát, szobájában rend van, jó persze néha kicsit szétszórtabb. Iskolában nincs Vele gond, tanárok nem panaszkodnak rá, szeret olvasni. Igaz a padjában mindig rendetlenség van, ennek nem tudom az okát.
Természete sajnos az apjáé. Akaratos nagyon, és néha látom benne a "ki ha Én nem stílust", de a génekről nem tehet. Néha már vissza szól, hogy ezt meg azt most miért kell, pl: ha fordítva veszi fel a nadrágját akkor miért kell megfordítani. De szó fogadó, nem hisztizik.
válasza:Az odacsap dolog is 3 év alatt 4x fordult elő.
Engem igen, megvert anyám gyerekkoromban ha rosszat csináltam, az hogy a fenekére oda van csapva fél évente egyszer, az nem verés.
Nem szörnyeteggel élek együtt, ha így lenne, igen, már leléptem volna. Nem rossz ember, csak mint mindenki másnak vannak hibái és próbáljuk ezeket megoldani. Én kitartok Mellette, mert szeretem, szereti a lányom is az első perctől kezdve, és igen, kell az atyai szigor is, főleg ha a mai 12-14 éves korosztályt nézzük. Azt akarjuk mindketten, hogy normális felnőtt legyen belőle, és ehhez bizony kell a szigor. Ha minden rá lenne engedve, már most 7 évesen a fejünkre nőne. Már most vissza beszél néha ha valami nem tetszik Neki. Akkor milyen lenne 15 évesen? Férjem is csak jót akar, félti Őt a mai világtól, ezért teszi, amit tesz, csak van mikor a ló túl oldalán köt ki. Segítséget kértem, nem ítélkezést.....
válasza:De a mi esetünk nem az átlag tipikus eset. Ha az lenne, már külön lennénk. Persze hogy védem mert így leírva nem az jön vissza hogy valójában milyen ember. Nem iszik, nem agresszív, a fizuját minden hónapban pontosan hazaadja. Az hogy türelmetlenebb mint egy átlag ember, hát arról nem tehet. Mert ez a legnagyobb gond,a türelmetlenség.
De Én annál türelmesebb vagyok, néha még Magamon is csodálkozom emiatt. Főleg hogy anyósék is milyenek. De Velük már úgy vagyok hogy nem érdekelnek, nem jönnek a babához, mert tudják hogy elcseszték és nem látjuk Őket szívesen...
válasza:Igen így van!
Sajnos a lányommal az a helyzet, hogy ha foglalkozunk és játszunk Vele, akkor elkapatja Magát, azt hiszi mindent megtehet, és ilyenkor nagyon oda kell hatni Rá.
Ha nagyszülőknél tölt pár napot, ott mindent ráengednek, mert hát unoka kényeztetni kell, és ha haza hozzuk azt hiszi itthon is folytathatja. Meg vannak a szabályok, amikhez mindketten tartjuk Magunkat és a lányomat. Magatartásból megint kapott fekete pontot, annyi volt a büntetése, hogy nem nézhetett tv-t, és már sírt is. De el is magyaráztam Neki, hogy miért kapta a büntit.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!